Írófeleségnek lenni szakma. Zseniális író feleségének lenni hivatás. Ha Szofja Bersz nem lett volna Tolsztoj felesége, talán ma már senki sem emlegetné, élete magánügy maradt volna, mint a legtöbb nőé az emancipáció előtti korban. De Tolsztoj zsenije meg az őrületei nem kedveznek a magánéletnek. Alexandra Popoff könyve ezt a magánéleti régiót igyekszik feltárni és bemutatni azzal a bevallott céllal, hogy a Szofja Tolsztajáról Vlagyimir Csertkov által száz évre intézményesített képet helyreigazítsa.

Szofja nem házisárkány volt, hanem az író hűséges társa, íródeákja, kiadója, jószágigazgatója, ápolója, aki tizenhat gyermeket szült, írt, zongorázott, fényképezett, és mindent megtett a családjáért. Csertkov ellenben kisajátította Tolsztoj hagyatékát, arisztokrata létére Leninnel és Sztálinnal kokettált, nem is végezte gödörben vagy emigrációban, mint oly sokan. Dosztojevszkij tollára kívánkozó figura. Ennek a vaskos könyvnek az az egyetlen baja, hogy mindez kiderül az előszóból és az epilógusból. A szerző lenyűgöző apparátussal dolgozik, és mintha nem tudná eldönteni, hogy mit akar valójában írni: lektűrt vagy irodalomtörténeti munkát.

Ezért a jól dokumentált könyvből mindent megtudunk Tolsztojék házasságáról, sok dolgot a korszak Oroszországáról. Minden fontos, minden érdekes, tananyag lehetne bármelyik igényes egyetemen. Csak arról nem tudunk meg semmit, hogy miért történt az, ami történt. Ebből a szempontból Popoff jól bevált, pozitív hagyományt követ, úgy tesz, mint aki nem tud, nem is akar mélyre ásni, megmarad a megannyi forrásból származó tényeknél, egy lineáris elbeszélés gazdag információs anyagával bebizonyítja azt, amit akar: a zseniális Tolsztoj hülye volt, a hisztérikus feleség pedig egy rendkívüli nő. Ezért van olyan érzése az olvasónak, hogy ez a könyv nyolcvan évet késett.

Az sem mentség, hogy a hivatkozásokban szereplő dokumentumok jelentős részéhez a szovjet rezsim idején nem lehetett hozzáférni, és az intézményesített Tolsztoj-képhez még ma is sokan ragaszkodnak. Mivel a szerző minden erőfeszítés ellenére behatárolt felületen marad, a Szofja Tolsztaja életéről szóló elbeszélés Lev Nyikolajevicsről szól. Nem a zseniális íróról, hanem a nyűgös férjről, a rögeszmés tanítóról, az elvetélt világmegváltóról, a tékozló orosz grófról van szó, akinek a magántulajdonról vallott ellentmondásos nézetei és a szerzői jogairól való lemondása egész családját az anyagi csőd szélére juttatja, az utókor pedig választhat: vagy az elszállt zsenit, vagy a realitásban maradó feleséget pártolja.

Szofja élete arról szól, hogy mindig az történik, amit Tolsztoj akar. Az utolsó éveiben pedig – mert szaván fogják – az történik, amit Lev Nyikolajevics sosem akart, hisz mindenki arra használja a spirituális kereséseit, amire éppen szüksége van. Ha nem volna ez a hosszan elhúzódó, bőségesen dokumentált házassági konfliktus, ennek a könyvnek alig volna témája. A zseniális író – a mai normák szerint – megnyomorítja zseniális feleségét, aki megnyomorítva is neki áldozza életét. A szerző által fel nem tett kérdés az, hogy Szofja Tolsztaja egy orosz Georges Sand lehetett volna? Nem csak Lev Nyikolajevics társa, aki nélkül a zseni, vélhetően, nem lett volna zseni, és akivel, aki miatt ez a rendkívüli nő a poklok poklát járta meg.

Tolsztoj az eszméinek áldozhatta magát és a szeretteit, Szofja ezt nem tehette. A kor volt olyan, vagy a férje? Száz év után nehéz igazságot tenni, meg nem is akarunk. A szerző rehabilitálja a méltatlanul elnyomott feleséget, mert a mai korban az elnyomott nőknél van az igazság. Az egyik fele. Az igazság másik fele: ha nem irodalmi szövegekről beszélünk, hanem alkotók magánéletéről, (élet)társáról vagy társairól, akkor elkerülhetetlenül a mindennapok szférájába jutunk. A Háború és béke írója gatyában, amint a szoptatós feleségét gyötri egy evangéliumi gondolattal, éppen olyan, mint a lakáj, aki nem tudja hősnek elképzelni az urát, hiszen gatyában látta.

Lev Nyikolajevics és SzofjaTolsztaja hosszú és krízisekkel tűzdelt házasságot éltek, ha mindezt nem dokumentálták volna, nem is tudnánk az egészről. Tolsztoj művein ez semmit nem változtat. Az életrajzán talán. Popoff könyvének az a szomorúsága, hogy Szofja rehabilitációjával, az igazság helyreállításával csak négyszáz oldalnyi lábjegyzetet adott hozzá a Tolsztojról írt, tudott, gondolt könyvtárnyi irodalomhoz.

Európa, 436 oldal, 3200 forint Ford.: Rácz Judit