Éhpénzen kussol az alternatív magyar
Beszéltek az előadók intézményi autonómiáról, az aktuális intézményi, finanszírozási gyakorlatok felülvizsgálatáról, alternatív modellekről, valamint a területek strukturális változásairól és fenntarthatóságáról a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban. Alapkérdés: mitől független a független? Ahogy az irodalomtörténész Radnóti Sándor megfogalmazta: a függetlenség viszonyfogalom, a függetlenség függ valamitől, ha mástól nem, attól, amitől el akar oldódni. Ritkán beszélhetünk ma független produkciókról, hiszen ezek az alkotók is erősen kiszolgáltatottak az állami támogatásnak, a magánmecenatúrának, de minimum a piacnak.
Még akkor is, ha a legritkább esetben lehet ezeket profitorientált vállalkozásnak tekinteni. A szegénység, az állami támogatás hiánya, a párialét szinonimája manapság a függetlenség – mondta az első rész moderátora, Csáki Judit. Az író, a zenész könnyebben vállalhatja autonómiáját, mint egy művészeti intézmény, amely csak szellemileg lehet független az államtól és a politikától. A táncos Gergye Krisztián úgy vélte, „gyermekkorúsították” a struktúrán kívülieket. A kultúrpolitikusok és a politikához köthető színházi potentátok ellenséget látnak bennük. Kőszínház imitációra, azaz repertoárra, társulatra kényszeríti őket az előadó-művészeti törvény. Így ezek a műhelyek egyre jobban hasonlítanak azokra, amelyekből ki akarnak szakadni.
Boross Martin pályakezdő színházcsináló szükséges szemléletváltásban, a rugalmasságban, a nyitásban, az együttműködésben és a szabadságban hisz. Úgy látta, mivel az alkotmány mostani módosítása szerint a kultúrafenntartás nem állami feladat, közhasznú egyesületként kell állami feladatot ellátniuk a színházaknak. A színész-rendező Fodor Tamás, a Stúdió K alapítója arról beszélt, a kormányzatok, a politikusok gigaprojektekben gondolkodnak, mert a nevük így marad fenn. Félő volt, hogy a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorház létrejöttének segítésében kimerül a független színházak állami támogatása is. Azt is tapasztalja, hogy a jelenlegi politikai helyzet a művészettel kapcsolatos diskurzust öli meg, szolidaritásból „nem bántjuk a barátomat, mert őt úgyis bántják”.
Süvecz Emese kurátor a kulturális autonómia kérdésében a cenzúra témáját hozta elő, El-Hassan Róza 2002-re tervezett tárlatának, A túlnépesedésről gondolkodik címűnek a lehetőségét, amelyet félreértelmezett antiszemita olvasata miatt nem vállalt be az utolsó pillanatban a Ludwig Múzeum. Ezt tudomásul vették a kiállítás készítői, bár a képzőművész a saját autonómiája durva megsértésének vélte. György Péter esztéta állt az ügy mellé – mesélte Süvecz, így a tárlatot a Műcsarnokban 2006-ban bemutatták, és egyáltalán nem lett belőle botrány. A filmszakmát Miskolczi Péter független producer, jelenleg a filmalap döntőbizottságának tagja, valamint Janisch Attila filmrendező képviselte.
Miskolczi arról beszélt, hogy 2011. december óta 17 produkció kapott 2,8 milliárd forintot, év közepéig további 9-10 filmnek jut további 3-3,5 milliárd, és támogatást kapnak az utánpótlást képző egyetemek is, az ELTE, a MOME és a filmművészeti egyetem. Kiderült az is, az eddigi 17-ből 14 játékfilm és csak három dokumentumfilm készül. Mivel három évig nem készültek filmek, behozhatatlan, pótolhatatlan az el nem készült mozik hiánya. Mondja mindezt úgy, hogy tudja, a támogatás szerkezeti átalakítása magával vonzotta a leállítást. A film drága játékszer, és nem tud független lenni, hiszen milliós támogatások nélkül nehéz legyártani ezeket. Azt is fájlalta, hogy egyablakos a támogatás az egyetlen pénzosztó filmalappal. Ha itt elbukik egy alkotó, esélye sincs forgatni.
A zenei területet Wilheim András képviselte, aki szerint a művészetből – amely arisztokratikus műfaj – csak független létezhet. Nem szabad alkalmazkodnia senkihez, még a közönséghez sem, csak önmagát mutatnia. A közönségbarát program elfogadhatatlan kategória. (Ez például az Operaház esetében életszerűtlen – mondta Gács Anna, a délutáni rész moderátora.) A zeneművészet intézményi háttér nélkül elképzelhetetlen, és alternatív rendszer alig építhető ki, mikor a fősodor is haldoklik. Recseg-ropog a zeneművészet rendszere, javítása kilátástalan.
