Vega és vegán

A gyorsfagyasztott készétel iránt, ha a felirat szerint marhahús is van benne, megcsappant a kereslet Franciaországban, ahol a legnagyobb volt a visszhangja a nemzetközi kiterjedésű lóhúsbotránynak. Emlékszünk rá, februárban fény derült egy csúf csalásra:marha helyett lovat daráltak bele a lasagnéba.

Még a konzerv ravioli is bánta az ügyet, a szokásosnál csaknem félmillió eurónyi áruval kevesebbet vettek belőle a francia fogyasztók. A mélyhűtött lasagne forgalmazóinak vesztesége ennek bő négyszerese lett.

Nem lehetetlen, hogy a lóhúsbotrány esetleg hosszú távú változásokat idéz elő az étkezési szokásokban. A fogyasztók nemcsak kételkedni kezdenek a készételekre ragasztott feliratok igazában (ezt eddig is megtehették volna), de azt is megfontolják, hogy tényleg akarnak-e húst enni. Legalábbis a vegetáriusok ebben bizakodnak.

Előrebocsátom, nem vagyok vega, csak elméletben hajlok rá egy kicsit. Mert tény, hogy az állatok érző lények, fájdalmat és boldogságot egyaránt éreznek, és meggyőzően kommunikálnak; pontosan tudom a macskámról. Ha valaki bántani akarná, netán megenni, kivont karddal védeném meg. Jó, macskát nem szokás fogyasztani, de baromfit, disznót, marhát szabad? Ők is érző lények, látom a tekintetükön a kivégzésük előtt. Megnéztem néhány fotót és videót vágóhidakról, tanyai disznóvágásról, csirkeölésről – félelmetesen barbár jelenetek –, és láttam egy látványosan megszervezett (tavalyi) tüntetést a vágóhidak bezárásáért. Sokkoló képek, kifordult szemű haldokló állatok, kiontott vér, feliratok: hús = gyilkosság, töröljük el a halálbüntetést, legyen vége a történelemelőtti időknek, zárjuk be a vágóhidakat. Idézetek magasba emelt táblákon a világkultúra nagyjaitól, Gandhi és Tolsztoj evidens, de még sokan mások, Plutarkhosztól Voltaire-ig („Mi lehet annál visszataszítóbb, mint hullákkal táplálkozni?”), és Zola, Coetzee, Derrida, Kundera. A felvonulók az állatok felszabadítását, az állati jogokat követelték, és etikai forradalmat a szemléletmódban.

De mint minden ideológián alapuló csoportosulásnak, a vegáknak és a vegánoknak is megvannak a fundamentalista irányzatai. Ennek jelei a tüntetésen is látszottak: néhány populista, szélsőséges szöveg, durván hatásvadász képek; levontak az összhatás értékéből.

Kis fogalomtisztázás: vannak a vegák, azaz a vegetári(án)usok és a náluk szigorúbb vegánok, a veganizmus hívei. Az előbbiek nem esznek húst, többnyire halat sem, az utóbbiak semmilyen állati eredetű ételt, tojást, tejterméket sem, sőt a mézet is kerülik, mert ne vegyük el a méhektől, ami az övék, továbbá nem viselnek semmilyen, állati bőrből készült ruhadarabot. A húsmentes étkezés egyúttal életszemléletet is jelent, erőteljes és koherens – morális és politikai – nézeteket az állatok, az egészség és a környezet kérdéseiben. Ezért örültek a vegák a lóhúsbotránynak, mert így sok ember kényszerült szembenézni az igazsággal. Ami röviden az, hogy gyanús dolgok lehetnek a készen kapható ételekben, hosszabban az, hogy gondolkodjuk el egy kicsit a húsfogyasztásról.

Vegák és vegánok kétségbe vonják, hogy az ember mindenevő. Semmi okunk húst enni, az csak kulturális szokás, nem biológiai szükségesség, állítják meggyőződéssel. A gomba, tofu, csicseriborsó, dióolaj-alapú növényi sajt, mind jó húspótló étel, és most csak a töredékét említettem a széles vega kínálatnak. Sokan felvilágosult előőrsnek tekintik magukat abban a meggyőződésben, hogy ha az emberiség fenn akar maradni, gyökeresen át kell alakítania étkezési szokásait. Azzal érvelnek, hogy egyre nagyobb gond az egyre több földlakót etetni, a termőföld területe nem növelhető. Márpedig a legelők és a takarmányföldek nagyon nagy térségeket elfoglalnak, sokkal többet, mint amennyi kellene ahhoz, hogy jó növényevő módon tápláljuk az emberfiát. Aki így egészségben sokasodhatna...

LÁNGH JÚLIA

Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

04. 05.

KISS NOÉMI

Író, kritikus. Rongyos ékszer doboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

04. 12.

FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

04. 19.

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.

 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.