A Johannes Brahms kettős versenyét játszó két világjáró, a Casalsról, Paganiniről és másokról elnevezett versenyeken diadalmaskodó fiatal magyar vonósmester a Beethoven-maraton csúcsforgalmában futott össze a

Művészetek Palotájában, hogy összejátssza a szólamokat. A nagy tumultusban csak egy öltöző mellékhelyiségébe tudtak elvonulni, ahol Fenyő László, aki ezt a sztorit egy interjúban előadta, a vécétetőn ülve csellózott, Baráti Kristóf meg előtte állt a Stradivariusával (a hegedű az elkészülte óta eltelt három évszázadban ilyen környezetben még aligha dolgozott).

A Változatok egy Haydntémára közismert mű, a mi időnkben még az általános iskolai ének-zene tananyagban is benne volt. Csak szegény Ignaz Pleyel maradt ki a közismertségből, pedig a zenefilológusok réges-rég kiderítették, hogy tőle, és nem Haydntól való az a méltóságteljes zarándokének-dallam, amit Brahms olyan álmodozóra lágyít, olyan tüzesre szikráztat, aztán pedig olyan drámaivá feszít.

Brahms első szimfóniájának az az egyetlen baja, hogy ez a szerző írt utána három még remekebbet, és ki tudja, milyen lett volna az utolsó, az ötödik Brahms-szimfónia, ha nem íródott volna helyette a vázlatai fölhasználásával Joachim József megbékítése végett ez a fantasztikus kettős verseny. Ez volt Brahms utolsó zenekari műve, utána végleg begubózott abba a keserű, sötét, zaklatott, magányos világba, amelyet már csak kamarazenében és dalokban lehetett megszólaltatni.

A kettős verseny az életmű határvonalán áll. Nagyon különös, kétlelkű mű. A legkamarazeneibb zenekari darab. Mintha egy szimfónia és egy duószonáta volna benne összetolva. Mintha még tartozna Brahms a világnak egy grandiózus zenekari megszólalással, és mintha már nem lenne szabadulás a kamaravilág vonzásából.

Megindul a mű egy nagyon erőteljes szimfonikus gesztussal, egy igen határozott, elfelejthetetlen főtémával, ami föltörekvése közben egyszer csak megtörik, és megszólal a magányos, sötét, lamentáló csellóhang; aztán épp csak földobja a zenekar a melléktémát, máris jön a hegedű kadenciája, ráfonódik a cselló, és azután ez a kettősség határoz meg három tételen át mindent.

A nagyon látványos (hallványos), extrovertált részek váratlanul befelé fordulnak, az introvertált, kamarazenés párbeszédek ködéből hirtelen kitör a nagyzenekari tűzhányó. Ez nem az a versenymű, amelyben a szólóhangszer zenekarral dacol, ez a zene önmagával harcol.

WEB:

Van a hangversenyből mutatvány. Itt lehet belehallgatni a kettős verseny harmadik tételébe: http://mupa.hu/program/a-concertobudapest-hangversenye-2010-04-28_19-30-bbnh.

I!

04. 04.

KEZDÉS: 23.00

CÍM: MüpArt classic Brahms-est. Változatok egy Haydntémára I., c-moll szimfónia

KÖZREMŰKÖDIK: Concerto Budapest Baráti Kristóf (hegedű) Fenyő László (gordonka)

VEZÉNYEL: Kocsis Zoltán

CSATORNA: Duna TV