Azt eddig minden olvasó tudta, hogy kicsit zavaros a kép a Márai főművének tartott Egy polgár vallomásai körül. Az első két kötet 1934-ben és 35-ben jelenik meg, de az elsőt nem sokkal az utánnyomás után elkobozzák, mert eredeti nevén szerepelteti benne egykori instruktorát, Stumpf Györgyöt. A titokzatos harmadik részről viszont eddig csak ennyit tudhattunk meg az önéletrajzból: 1949. április 5-én befejezi az Egy polgár vallomásai III. részét, későbbi címén a Föld! föld!…-et. És ez a félreértés mindmáig így élt a köztudatban.

– Tavaly nyáron a Petőfi Irodalmi Múzeumban járt Bod Péter, és néhány, Máraival kapcsolatos kérdésről beszélgettünk – eleveníti fel a hiányzó rész megtalálásának történetét Mészáros Tibor, a hagyaték gondozója, a Márai-kötetek szerkesztője. – A Teljes Napló egyik bejegyzése kapcsán tette fel a kérdést, hogy mi lett a Föld, föld!... című önéletírás első, Anschluss-szal kezdődő fejezeteivel. Magam is emlékeztem arra, hogy ír erről Márai, de nem néztem utána tüzetesebben, csak Péter kérdése elevenítette fel az egykor felmerülő problémát. Ez indította el a jelen könyv megszületésének lehetőségét, melyhez a Helikon kiadó vezetője, Kovács Attila Zoltán azonnal csatlakozott. Ő is említette, hogy a mű első fejezeteinek létezéséről szegedi tanulmányai során Fried István professzor is beszélt nekik.

1997-ben, a Petőfi Irodalmi Múzeumba került Márai-hagyaték feltárása során nem volt szembetűnő, hogy az egyik kéziratot tartalmazó dosszién két cím is szerepel. Az egyik áthúzva, de jól olvashatóan: Föld, föld!... Új címként pedig: Egy polgár vallomásai III. Ezt Mészáros elégedetten nyugtázta annak idején: mind össze címváltozás történt az évek során. A kézirat mostani, újraellenőrzésekor viszont kiderült, hogy az író „levágta” műve elejét a Föld, föld!... kiadása során. „Dobozban” maradt, megjelenésre várva az a néhány fejezet, mely most, megírása után több mint hat évtizeddel kerülhet először az olvasók kezébe. Az író tehát az Egy polgár vallomásai folytatásának szánta e művet, de végül úgy döntött, az első néhány fejezetet elhagyva Föld, föld!... címen adja ki írását; e kiadás 1972-ben Torontóban jelent meg először. A Hallgatni akartam kiadásával ugyanakkor még nem oldották meg teljesen a kérdést.

Az Egy polgár vallomásai 1940-től kezdődően ugyanis gyakorlatilag jelentősen átdolgozott formában olvasható. Ennek oka, hogy az első kötet harmadik fejezete miatt beperelték Márait. Stumpf György római katolikus lelkész, püspöki tanácsos, helynökségi titkár „sajtó útján elkövetett rágalmazás vétsége miatt” tett feljelentést a szerző ellen, és úgy vélte, hogy az inkriminált rész személyére és egyházára nézve súlyosan sértő kijelentéseket tesz. Jogi szempontból zárulhatott volna azzal a per, hogy Márai átírja a kérdéses fejezetet, magyarázza Mészáros Tibor, de nem így történt. Kétezer pengő büntetést fizetett, és a kifogásolt fejezet mellett más részt is kihagyott a műből: neveket írt át, sok helyen stilisztikailag alakította át a regényes életrajzot. A mai napig ez a változat jelenik meg. A mű lényege így sem változott, de a szerényebb terjedelem és stílus miatt szegényebb lett a mai olvasó, jóllehet átírt formájában is zseniális munka.

Amennyiben nincs jogi akadálya, a jövő évben olvasható lesz az Egy polgár vallomásai eredeti szövege, jegyzetekkel és a szövegváltozatokkal kiegészített formában, teszi hozzá a hagyaték gondozója. Majd érdemes lenne a tervezett III. részt, tehát a most megjelenő kötetet és a Föld, föld!... anyagát az eredeti kézirat alapján, immár egyesítve, az eredeti szándéknak megfelelően e sorba illeszteni.

A fentiek után szinte adódik a kérdés, hogy vajon vannak-e még torzóban lévő Márai-művek, számíthatunk-e még meglepetésekre?

– Vannak még elveszett vagy csak címről ismert művek. Ilyen A csöndes lakó vagy a Männer – válaszolja Mészáros. De töredékes Az utolsó ítélet című drámája is, csak német nyelvű változata maradt fenn a Márai-hagyatékban, magyar eredetije elveszett. Kiadatlan írásai is számosak: cikkei jelentős hányada már megjelent a Helikonnál, de ezekből meglehetősen sok máig is csak a korabeli napilapokban olvasható. Teljesen kiadatlan szinte a Szabad Európa Rádióban felolvasott jegyzeteinek sora (tizenhat év anyaga!), nem beszélve levelezéséről. Előbb A teljes napló-sorozatot kell befejezni, figyelmeztet Mészáros, melyből idén két újabb kötet lát napvilágot (1964–1966 és 1967–1969 közötti feljegyzések). S ha néha adódik egy-egy csemege, mint a Hallgatni akartam című visszaemlékezés-töredék is, az külön örömöt jelent. De ha a Napló és az Egy polgár vallomásai valamennyi kötete megjelenhetne eredeti formájában, akkor a Márai-életmű kulcsszövegeit végre sikerülne az olvasó kezébe adni.

Vannak még elveszett, vagy csak címről ismert művek