Több feladat, kevesebb pénz
− Amikor főigazgató lett, éppen eredményt hirdettek a központi épület és környezete látogatóbarát fejlesztésére kiírt tervpályázaton. Azóta viszont nem hallani róla.
− A tervek gyakorlatilag készen vannak. A fenntartó minisztériumnak kell majd eldöntenie, hogy a 2014-ben rendelkezésre álló forrásokra pályázhatunk-e elképzeléseinkkel. Ugyanakkor nem szívesen versenyeznénk olyan társmúzeummal, ahol nem a fejlesztés, hanem például a műemléki épület megmentése a halaszthatatlan feladat.
− Előre megmondta: a múzeum nem cirkusz. Mintha hiányoznának is a nagy, látványos kiállítások.
− Egy korábbi interjúban mondtam metaforikusan hasonlót (miközben őszintén tisztelem a cirkuszművészet értékeit), arra válaszolva, hogy hiába a bevételtermelés kényszere, egy múzeum nem fogadhat be bármilyen produkciót. A látványos kiállítás hiányolása kissé meglep, hiszen tudjuk, a látvány pénzbe kerül, azt pedig önök is megírták sokszor, hogy a hazai múzeumok költségvetése az utóbbi években bizony drasztikusan csökkent. Kis megértést kérek: ha valaki az induláskor ígér valamit, majd menet közben az eszközei negyedét (kultúrán kívüli okokból) elveszik tőle, aligha tudja minden ígéretét maradéktalanul teljesíteni. Ennek ellenére komoly szakmai és közönségsikert aratott a Széchenyi- és a Teleki László-kiállításunk vagy a régészeti eredményeket bemutató tárlatunk. Nem is beszélve az André Kertész-életmű-kiállításról, amelyre végül csak annyi pénzt tudtunk összehozni, hogy megépítsük – a látványhoz méltó hírverésre már nem futotta.
− Volt olyan nagy kiállítástervük, melyet nem tudtak megvalósítani?
− A XXI. század elejének régészeti világszenzációját, a tuvai szkíta fejedelmi kincset próbáltuk elhozni Budapestre, de egyelőre nem sikerült.
− És az állandó kiállítás megújítása?
− A Nemzeti Kulturális Alaptól megkapjuk azt a támogatást, amelyből a kiállítás jelentős mértékben megújítható 2014 márciusára. Több ponton korszerűsítünk, továbbá megépítjük a honfoglalás korát és az azt közvetlenül megelőző időszakot, ezek eddig hiányoztak. Itt állítjuk ki a múzeum legrégibb, sok évtizedes tudományos tervásatásának, a zalavári feltárásoknak az eredményeit is.
− Milyen eredményre jutottak?
− A nemrégiben feltárt épületmaradványok elemzése alátámasztja azt a régi sejtést, hogy egykor itt, Mosaburgban (Mocsárvár) a honfoglalás idején nem valamiféle szláv fejedelmi központ működött, hanem a keleti frank birodalom egyik határgrófságának székhelye.
− Ha már régészetről beszélünk: a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat (KÖSZ) 2010-ben beolvadt a múzeumba, és Nemzeti Örökségvédelmi Központ (NÖK) néven működik tovább. Úgy látszott, hogy a KÖSZ-től örökölt projektek kifutása után a NÖK elsorvad, de ehelyett most fontos szerepet kapott az új feltárási rendszerben: szakemberei készítik a kötelező előzetes régészeti dokumentációt.
− Könnyen belátható, hogy az ehhez szükséges csúcstechnikát nem kell minden megyében felépíteni. Elég egy központi helyre telepíteni és ott fejleszteni a mindenkori világszínvonalra. Ennek esélyét adja a NÖK kiváló természettudományos laboratóriuma, térinformatikai és geodé ziai kapacitása, társulva azzal a hatalmas, száz évre visszamenő régészeti adatbázissal, amelyet a Nemzeti Múzeum őriz. Most ez a tudás egyesül a megyei, területi régészek hasonlóan nélkülözhetetlen ismereteivel. Azt hiszem, ebben a szabályozásban van logika.
− Tavaly a Nemzeti Múzeum kezelésébe került a nagycenki Széchenyi-kastély, de azt hallani, hogy egyelőre semmi sem változott a kastély mostoha körülményein. Azt lehetett gondolni, hogy mint Széchenyi-kutató, alig várja a pillanatot, amikor közbeléphet.
− Természetesen, de ez évtől – a megyei múzeumi rendszer átalakulása következtében – további hat újabb intézmény gazdái is lettünk, így a személyi szimpátiának engednie kell az intézményi érdek javára. Kaptunk pénzt a működtetésre, de ebből komolyabb fejlesztésre egyelőre nincs lehetőség. Nyilvánvaló, hogy Nagycenken újra kell egy tekintélyes szakmai vezető, aki arcot ad az ott folyó munkának, aki felügyeli a kiállítás megújítását, bevonja a kastélyt a legjelentősebb nyugat-magyarországi (sőt kelet-ausztriai) turistacélpontok körébe, továbbá irányítja a múzeumpedagógiai programokat, amelyek visszacsalogatják az osztálykirándulókat.
− A múzeum honlapján miért nem sikerült megjeleníteniük az új filiálékat?
− A honlap rég megérett a cserére, talán hamarosan sor kerül rá. Jelenleg inkább a Facebook-megjelenésünket fejlesztjük, és örömmel jelzem: immár majd hatezren kedvelnek és figyelnek bennünket.
− Akkor hogyan értette azt a korábbi nyilatkozatát, hogy „rávilágítunk a filiálékra”?
− Például úgy, hogy rendszeresebbé tesszük a kiállítások cseréjét. A sárospataki Rákóczi Múzeum Bethlentárlatát bemutattuk a pesti központi épületben is, míg a pataki Múzsák Temploma (a trinitárius kolostor) helyet adott egy Robert Capa-kiállításnak. És a sort folytatjuk.
− Mit kezd a múzeum a tíz tagra bővült intézményi hálózattal?
− A „régiek” – Esztergom, Visegrád, Sárospatak – segítségével is igyekszünk az „újakat” – Nagycenk, Baláca, Balassagyarmat, Vaja, Nyírbátor, Vésztő – mielőbb bevonni abba a feladatba, amelyet „nemzeti múzeumi funkciónak” nevezhetünk. A tárgyak ugyanis eredendően szinte mindig egyediek, legtöbbször őrzik lokális kötődésüket. Mégis, megfelelő látványfolyamba rendezve túlmutatnak önmagukon, és képesek egy átfogóbb, magasabb közösség – a nemzet – történelmét elmesélni.
