Mérnökök, írók, rocksztárok
Meg azt is megtudjuk, hogy amikor Beck a háromkötetes (plusz a csak úgy lebegő opuszok) karafiáthi líraéletművet böngészte, a 30y frontembere nem talált megzenésítésre méltót, alkalmasat – a pontos jelzőre nem emlékszünk, mindegy is. Úgyhogy prózát választottak közösen, a Bosszút, egy mérnök és egy kislány szerelmi történetét, és úgy tálalják most, hogy meg kell a szívnek szakadni.
A Rájátszás megakoncerten vagyunk az Akváriumban. A mai magyar menő könnyűzenészek és mai magyarmenő írók egy csoportja szűrte össze a levet a Rájátszás keretében, ebből nemsokára megjelenik egy lemez meg egy könyv is a Bookline gondozásában; és ez az összeszűrt lé többnyire elég jó ízű. Tulajdonképpen nem valami trouvaille-kombinát ez a műhely, a recept elég egyszerű. A zenészek fogják a költők-írók szövegeit, és átdolgozzák jól, a költők-írók meg a zenészek dalait gondolják újra, s ekkor szükségszerűen valami új születik.
Egyszerűnek tűnik legalábbis. Egy kicsit még tovább lehetett volna egyszerűsíteni a befogadó dolgát is, ha mondjuk akad egy moderátor vagy műsorvezető vagy akárki, aki néha elhelyezi azt a pár száz nézőt a Rájátszás univerzumában, hogy most akkor kinek az eredetijét írta át az a másik valaki, hiszen eléggé el nem ítélhető módon olyanok is vannak a teremben, akik nincsenek maradéktalanul otthon az jelen lévő zene- és írásművészek teljes életművében.
Másfelől viszont a filológiai pontosságnál nyilvánvalóan fontosabb most a gördülékenység, hiszen az általában jót szokott tenni egy hangversenynek. Az első néhány szám után tényleg beindul a dolog, s ha nem is mindenki olyan vicces felkonfilag, mint Karafiáth és Beck, kezd egészen koncertnek tűnni ez a koncert.
Ami természetesen nem minden ízében profi, van még mit gyúrni rajta. Ezt először a csekély számú próbaalkalom számlájára írjuk, aztán pedig meglátjuk, hogy éppen ez az olykori esetlenség teszi bájossá a projektet. Hogy az írók közül senki nem akar úgy tenni, mintha zenész volna – és viszont. Kemény István vagy Szálinger Balázs például, már elnézést, nem az a kimondott rocksztáralkat, a közös munka, illetve Kollár-Klemencz László és Szűcs Krisztián viszont kihozza belőlük, amit lehet. (Közbevetőleg: de szép ország lenne, ahol a jó írók felé legalább annyi lánybugyi repülne, mint a menő rockzenészek felé!)
Hol a zeném, hol a ritmusom?, kérdi Karafiáth Orsolya, utánozhatatlan hangsúllyal, most már barna parókában, és Beck Zolival Sellőznek egyet jól. Ez is vicces. A már említett írók többnyire amúgy szövegmondással, illetve óvatos énekléssel operálnak, Háy János és Grecsó Krisztián viszont némileg intenzívebb színpadi jelenlétet mutat fel, mint a többi belletrista, konkrétan zenélnek ők is. Utóbbi Kollár-Klemencz Lászlóval többször is az extrakúlság határát súrolja: A szív, ha üt című (egyébként Másik Jánossal is közös) szerzeményt szerintünk csak A szívem übereli, ami egyébként a Kistehén Ha sírok című dalának átirata, illetve a prózaíró-szerkesztő szerint afféle korrekciója, hiszen „helyre kell tenni a rockzenészeket néha.” Háy János meg... Hol citerázik és énekel, hol pedig rajzol a falra feszített papírra, miközben Beck és Szűcs Krisztián az Aktmodellt játssza. Él a színpadon.
Az est másik legerősebb párosát az Erdős Virág–Beck Zoli duóban látjuk. A mind megjelenésében, mind hangjában visszafogott, kicsit sem extravagáns író meg az „épp ellenkezőleg” rockzenész kontrasztja teljesen levesz a lábunkról. A nyíltan vagy burkoltabban, de mindenképpen erősen társadalomkritikus szövegek hol cérnahangon, hol meg telten szólalnak meg, fel is tudna robbanni az Akvárium akár.
A ráadásra az est összes szereplője visszajön – most ejtünk szót a háttérzenészekről, az egész koncert alatt derekasan teljesítő Sárközy Papáról (zongora) és TakácsMarciról (dob) –, hogy az Ezt is elviszem magammal című Kistehén-dalt közösen adják elő. A trabantfejű nő dala a szerelemről című szám is közös erőfeszítés nyomán ég a fülünkbe. Pár perc múlva az Akvárium fűtött teraszán pedig már azt látjuk, hogy az egyik hősugárzó hatósugarában békésen kortyolgató alak ugyanolyan, csakhogy alkalmasint már igazi bajszot visel, mint Beck az elején.
Talán mérnök ő is.
