Fischer Ádám 2006-os zürichi Aidáját teszik elénk kedden este. Ezt már láthattuk korábban is, igazán remek előadás (Nina Stemme, Salvatore Licitra, Juan Pons, Matti Salminen), forrón ajánlom, de húsvétkor mégis inkább az Isten fiának történetével illik foglalkozni. Annak leghatalmasabb zenei megfogalmazását, Bach Máté passióját pedig Fischer Iván vezényletével adja a Mezzo húsvét vasárnapján. Egy éve vették ezt föl az amsterdami Concertgebouwban sok kiváló énekessel, dupla kórussal, az Isten ártatlan bárányát megidéző fehér inges-blúzos kamaszokkal, ahogy kell.

Ami világunk alaptörténetét másképp nem lehet ennyire elmélyülten, lélekfenékig átélni! A nyitókórustól, mely elhív minket a közös könnyezésre, a zárókórusig, melyben a szöveg szerint könnyel telt szemeinkkel eljutunk a sírhoz, hol a szorongó lelkiismeret nyugalmat talál, három-négy óráig tart az út. (Attól függően, mernek-e a partitúrából húzni, vagy mernek-e nem húzni.)

Ennél lassabban ezt a történetet elbeszélni nem lehet. A kereszten keresztül az üdvösségig vezető egész történetitársadalmi-lélektani folyamat minden pontján megállít a lipcsei kántor szólóáriákkal, együttesekkel, kórusokkal. S nem léphetünk tovább, amíg nem burkoltukmagunkra a történet újabb és újabb érzelmi és gondolati rétegeit.

A Máté passió tele van csodálatos szólóáriákkal: a Blute nur, a Geduld, a Buss und Reu, az Erbarme dich, a Können tränen… De a legmegrázóbb az utolsó ária a zárókórus előtt, a tízperces Machedich…, melyben végső eltökéltséggel, vég nélkül ismételgeti a basszus, hogy én magam fogom Jézust eltemetni. Nekünk magunknak kell én-ről én-re az Ember sorsával, a felelősségünkkel szembenézni.

Ma természetes, hogy a halottak zenéi elevenek számunkra. De nem volt mindig így. A Máté passió fordulópont. Amikor Félix Mendelssohn 1829-ben bemutatta a száz éve előadatlan, gigantikus művet, akkor vált nyilvánvalóvá: a jelen nem nélkülözheti többé a múlt remekműveit.

Az előadásból a Können tränen-re találtam rá a szlovén mezzoszoprán, Barbara Kozelj honlapján. Az előadás Krisztusát, Peter Harvey baritont pedig sok helyről ismerhetjük. Kapós ember, Gardinertől Paul McCreeshig sokan hívogatják őt Bachot énekelni. Mert olyan szelíd, megnyugtató, istenes, pont Krisztusnak való hangja van.

I!

KEZDÉS: 20.30

CÍM: Verdi: Aida

KÖZREMŰKÖDIK: A zürichi opera zenekara

VEZÉNYEL: Fischer Ádám

03. 31.

KEZDÉS: 20.30

CÍM: J. S. Bach: Máté passió

ÉNEKEL: Mark Padmore, Peter Harvey, Barbara Kozelj

KÖZREMŰKÖDIK: Concertgebouw Orchestra

VEZÉNYEL: Fischer Iván

CSATORNA: Mezzo

A Concertgebouw Amszterdamban