MAGAZIN: Hogy sikerült a Kalauz Jutka bemutatója?

EGRI MÁRTA: Hála istennek nagyon jól. Nagy siker volt.

MAGAZIN: Hogyan lehet egy ilyen korszak iránt nosztalgiát teremteni ma? Mégiscsak az ötvenes évekről van szó ezen a zenés esten…

EGRI MÁRTA: Azért nem nosztalgiázásról van szó, a félreértések elkerülése végett. Érdekelt engem, hogy például a szüleim hogyan tudtak ebben a korban élni. Hogyan tudták túlélni? Hogyan lehetett működni? Hiszen az emberek ugyanúgy voltak szerelmesek, ugyanúgy szültek gyerekeket, jöttek-mentek. Tudtuk, persze főleg a szüleim elmeséléséből, hogy emögött a „nagy vidámság” és a világháború utáni újrakezdés mögött micsoda rémtörténetek álltak a háttérben. Ezt fedték el ezzel a hurráoptimizmussal.

MAGAZIN: Hogy látta, a nézőtéren inkább idősebbek vagy fiatalabbak foglaltak-e helyet?

EGRI MÁRTA: Inkább idősebbek, a mi korosztályunk, de azért fiatalabbak is. Ha valaki kíváncsi, hogyan éltek a szülei, talán eljön megnézni.

MAGAZIN: Még az interjú előtt mondtam Egri Jánosnak, hogy szerintem az emberek az elmúlt fiatalságukat sirathatják ezekben a darabokban.

EGRI MÁRTA: Olyan visszajelzéseket kaptam, hogy „Hú, hát tényleg, ez a dal is volt, meg az is…!” Most már nevetnek rajta, de a kérdés ott marad: milyen borzasztó volt ez, és hogyan is bírtuk ki?

EGRI JÁNOS: Megnéztem én is a Kalauz Jutka dalait. Kapaszkodj meg, Márta te is: tulajdonképpen mindegyiket el tudnám énekelni! Gondolj bele, milyen ritkaságszámba menne, ha ezt ma megtenné valaki egy mostani koncerten. Ezek a régi dalok fülbemászóak voltak, egyszerű szöveggel, egyszerű üzenettel, de helyesen emelted ki: véget ért a háború! Az emberek egy kataklizmából maradtak meg, túlélőként. A háborúhoz képest a diktatúra lehetett ilyen vagy olyan, de mennyországnak tűnt. Utólag legalábbis így gondolom. A túlélés örömét éltük meg ezekben a dolgokban, a nevetséges plakátokban, a füttyös kalauzban. Mindenki tudta, hogy ez nem a valóság, hanem móka.

EGRI MÁRTA: A daloknak rendkívül igényes a zeneisége. Hát, a szöveg az…

EGRI JÁNOS: …erre szokták mondani, hogy a suszterinas is ezt dalolta. A slágernek ez a jellemzője. A mai dalok talán kevésbé fülbemászóak. Nemrég volt egyébként az LGT három egymás utáni, telt házas koncertje. Az ötvenesek, hatvanasok voltak főleg jelen. Nem a fiatalok, hanem azok, akik a saját fiatalságukat akarták újraélni.

EGRI MÁRTA: A társasházban, ahol lakom, azzal fogadott az egyik szomszédom: „Végre, nekünk is csinált egy darabot valaki!”

MAGAZIN: Ha maga az előadás nem is, a harmincas évekbeli, Bauhaus stílusú színház mindenképpen nosztalgiaépület. Színházmentő akció eredményeként újra előadások láthatók az Átrium Film-Színházban, az egykori Átrium, annak előtte pedig Május 1. moziban, ahol nekünk iskolai ünnepélyeket tartottak a hetvenes években. Mint ahogy ez a helyszín is alkalmat ad a nosztalgiázásra, ahol most ülünk, a budai Kosztolányi Dezső téren…

EGRI JÁNOS: Ez egy buszpályaudvar volt, innen indultak a távolsági buszok Diósdra és Érdre. A XI. kerület meghirdetett egy pályázatot a hasznosítására, amit Egri Orsolya – kulturális kávéház ötletével – nyert meg. Az épületet átépítették, de megtartották az összes régi jellemvonását. Ha megnézzük, ki van írva, hogy Pénztár, Forgalmi iroda. Mintha csak most is buszpályaudvar volna, de hatalmas üvegablakok veszik körül. 2005-ben elnyerte Budapest építészeti nívódíját is.

MAGAZIN: Egri Orsolya már a harmadik Egri ebben az interjúban. Itt az ideje, hogy tisztázzuk a rokoni kapcsolatokat – avagy hiányukat.

EGRI JÁNOS: Mártával mi tulajdonképpen névrokonok vagyunk. Mégpedig azzal a különös csavarral, hogy az én édesapámat is Egri Istvánnak hívták. Egyébként Márta testvérével, a szintén színésznő Egri Katival is mindig örömmel dolgoztam együtt tévéműsorokban.

MAGAZIN: És ki Egri Orsolya?

EGRI JÁNOS: A leányom, ennek a kávéháznak az üzemeltetője.

MAGAZIN: Ha már egyre több színész(nő) kerül szóba, mit szólnak a legújabb „katasztrófaturizmushoz”? Jegyüzérek szedik meg magukat a még Alföldi Róbert vezette Nemzeti Színház előadásain, szinte lehetetlen belépőhöz jutni, leblokkolt a jegyárusítás internetes oldala.

EGRI MÁRTA: Látja, mégiscsak milyen fontos a kultúra! Az emberek azért csak eljárnak színházba…

EGRI JÁNOS: Azt hiszem ez egyfajta „protesztszavazás”: meg akarják mutatni, hogy látták a korábbi darabokat, és nekik tetszett.

EGRI MÁRTA:…vagy nem látták, de gyorsan elmennének megnézni, hogy bepótolják…

EGRI JÁNOS: …ez is így van. És hozzáteszik, „Nem értjük miért kell ennek az Alföldinek távoznia!”

EGRI MÁRTA: Én megszavaztam volna neki a következő öt évet is.

MAGAZIN: Erre az interjúra készülve megnéztem, melyikükről mi a legutóbbi hír az interneten. Mártáról értelemszerűen a Kalauz Jutka bemutatója, de János vajon tudja-e, róla micsoda?

EGRI JÁNOS: Bevallom: nem.

MAGAZIN: „ A politikusok nyerték a Valentin-napi teniszversenyt... A második helyezett újságíróknál olyan ismert médiaszemélyiségek ütötték a labdát, mint B. Tóth László, Egri János vagy Szellő István.”

EGRI JÁNOS: Ez így igaz, nem is olyan régen volt. „Tragikus”, hogy második lett az újságíró-válogatott, mert kilenc éven át mindig mi nyertünk. Nyilván a mi képességeink is jelentősen hanyatlanak. Egyébként nagyon jó kezdeményezés. Nem tudom, tudjátok-e, mi a jelmondata: „Szeressük egymást, gyerekek!” A különböző politikai táborba tartozó politikusok is normális teniszjátékosokként viselkednek erre a rövid időre. A sport hihetetlen sok örömet okoz az embernek. Én nyugodtan mondhatom, szinte mindent a sportnak köszönhetek. Egyrészt az ember idős korára is fizikailag jó állapotban marad, másfelől pedig mindig örömteli pillanatokat élünk át a régi barátokkal.

EGRI MÁRTA: Ez is közös vonás bennünk: én sokáig teniszeztem, most éppen úszom…

EGRI JÁNOS: Ha arra gondolok, hogy 15 évvel ezelőtt még elértem azt a labdát, akkor kudarcnak tekintem. Ha viszont azt mondod, az én koromban a többi ember már nem megy ki a pályára, akkor viszont sikernek, és külön öröm számomra, hogy a sport szeretetét, a vitorlázást András fiamnak is átadhattam.

MAGAZIN: És hogy állnak a heti két öregfiúk jégkorongedzéssel?

EGRI JÁNOS: Sajnos már csak hetente egyszer jövünk össze. De gondoljunk bele, harminc, negyven, ötven éve a jégen lévő játékosokról van szó. Nem fordulhat elő, hogy ne legyünk ott. Volt, hogy felhívtak: „Holnap 12-kor edzés van!”. „De még itt ülök külföldön, a repülőtéren!” „Na és? 12-kor edzés!”

MAGAZIN: Márta követi a sportot a tévében?

EGRI MÁRTA: Néha a teniszt, de inkább csinálni szeretem, nem nézni.

MAGAZIN: Mit néz akkor otthon?

EGRI MÁRTA: Poirot-t, Miss Marple-t, néha Columbót. Régi sorozatokat. Jól vannak megcsinálva, nagyon jó színészekkel. És úgy szeretem nézni azokat az igazi frizurákat, igazi ruhákat, bútorokat. A legapróbb tárgy is olyan igazi.

MAGAZIN: Már megint távolítunk saját korunktól… Show-műsorok? Vetélkedők?

EGRI MÁRTA: A tehetségkutatókat szerettem nézni, a Voice-t vagy az X-faktort. Mostanra már elvesztettem az érdeklődésemet.

MAGAZIN: Jánosnak mint régi televíziósnak mi a véleménye róluk?

EGRI JÁNOS: Nagyon óvatosan merek csak fogalmazni, nehogy afféle „savanyú a szőlő” érzést keltsek. Az egyik nagy bánatom, hogy csakis külföldi licencműsorokat lehet látni. Még a tehetségkutatók is ilyenek. Az az elképzelés, hogy a zsűri legyen a főszereplő. Szegény fellépők ott állnak, és énekelnek, majd a zsűri hosszasan értékeli a produkciójukat. A zsűriben celebek ülnek, amit kicsit helytelennek tartok. A másik: a műsor kivitelezése. Már kívülről csillog-villog minden, mégis valahogy a silányság érzetét kelti bennem. Az igazi műveltség és ismeretterjesztés meglehetősen hiányzik. Csináltam néhány olyan vetélkedőt, ahol kiváló emberek tűntek fel. Volt az Elmebajnokság című műsorom, tudás kellett egy-egy kérdés megválaszolásához. Ma olyan kérdéseket tesznek fel, hogy Bicska Maxi-e a főszereplő Bertold Brechtnél vagy Bökő Miki? Rettenetesen le van butítva a színvonal. Az egyetlen lényeges dolog, hogy hány milliót lehet nyerni. A Játék a betűkkel című anyanyelvi műsorom fődíja egy könyv, a Magyar Értelmező Kéziszótár volt.

EGRI MÁRTA: Nekem nagyon hiányoznak az olyan műsorok is, mint Veiszer Alinda beszélgetései. Beszélgetések okos emberekkel: művészekkel, orvosokkal, tudósokkal.

MAGAZIN: Pedig a beszélgetős műsor olcsó.

EGRI JÁNOS: Szerintem ez nem pénzkérdés. Voltak régen ilyen műsorok, mint például a Stúdió. Ma gyatra produkciók kerülnek a képernyőre. Technikailag is. Múltkor az egyik csatornán – illendőségből nem mondom a nevét – azt hitték, vége a műsornak, és bejöttek leszedni az asztalt. A műsorvezető szólt nekik: „Várjatok, még nem a reklám jön!” Ez annak idején elképzelhetetlen lett volna.

EGRI MÁRTA: Futószalagrendszer van, egyik műsor jön a másik után. Futószalagrendszer van, egyik műsor jön a másik után.

EGRI JÁNOS: Egy reggeli műsorban a műsorvezető azt hitte a neki adott lista alapján, hogy a fuvolaművésszel beszélget. De kiderült, hogy a cipőfelsőrész-készítő ült vele szemben. Nem is nagyon tud felkészülni szegény, reggel 4-kor kezd a stúdióban, agyon van hajszolva. A futószalag nagyon jó hasonlat.

MAGAZIN: Miközben ma már nagyon könnyű információkat ellenőrizni. Csak be kell ütni a fuvolaművész nevét az internetes keresőbe, mire az illető képét is kiadja.

EGRI MÁRTA: Ha tudom, hogy hozzám jön, mondjuk, Egri János, akkor felkészülök belőle. Ha éjszaka, akkor éjszaka – ha hajnalban, akkor hajnalban. Úgy végzem a dolgomat, hogy azzal én is meg legyek elégedve.

EGRI JÁNOS: Ez egyfajta profizmus, ami ma másképp csapódik le. Az ember igényessége a sajátmunkájával szemben. Mi még egy másik generációhoz tartozunk. Azért nyomtattam ki a Kalauz Jutka részleteit, mert tudtam, hogy veled fogok ma találkozni. Sajnos a rosszmunkának nincsen ma következménye. Az egyik tévéműsor kapcsán fel voltam háborodva, hogy a műsorvezető milyen durván beszélt, hogy megsértette a stúdióban lévő hölgyeket. Magamban azt mondtam, nem csak ő a hibás ebben. Van ott rendező is, aki felelős a csatorna munkájáért. Neki be kellene hívnia, és meg kellene mondania neki: „Ha még egyszer ilyen hangon beszélsz a meghívottakkal, akkor nem kérünk fel többet műsorvezetésre!”

MAGAZIN: Van olyan műsor is, ahol kifejezetten arra mentek rá, hogy a meghívottak –szó szerint – hajba kapjanak…

EGRI JÁNOS: Ez már nem a mi világunk…

MAGAZIN: Visszatérve a vetélkedőkre: nem érzik-e azt, hogy a műveltség fogalma jelentősen átalakult. Ma a társaságban többet számít, hogy valaki ismerje azt az alkalmazást, amivel „lájkolni” tudja ezt az éttermet, mint mondjuk a görög mitológia alakjait.

EGRI MÁRTA: Ott kezdődik szerintem a baj, amikor a gyerekem általános iskolai magyartanárát megkérdeztem, hogy mi a kötelező olvasmány a nyárra, és azt felelte: nincs ilyen! Minden más ennek a következménye.

MAGAZIN: Márta emlékszik-e az első kötelező olvasmányára?

EGRI MÁRTA: Persze, az Egri csillagok volt Gárdonyi Gézától!

EGRI JÁNOS: Készítettek az Egyesült Államokban olyan felmérést, hogy hány órát töltenek a gyerekek valamiféle képernyő előtt. Legyen az okostelefon, televízió, számítógép. Kiderült, hogy hat-hét órát kalandoznak a virtuális világban. Ilyenkor meg szoktam kérdezni: sosem mennek ki a kertbe labdázni?

EGRI JÁNOS

SZÜLETETT: 1936. november 10-én Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: sportriporter, televíziós szerkesztő, műsorvezető. 1955–1971 között első osztályú jégkorongozó, háromszoros magyar bajnok, sokszoros válogatott. A Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki diplomát szerzett. 1961-től dolgozott a Magyar Televízió sportszerkesztőségén. 1972-től negyedszázadon át vezetett vetélkedőket. Olyan közismert műsorok fűződnek a nevéhez, mint a Lehet egy kérdéssel több?, a Játék a betűkkel, a Keresztkérdés, a Kérdezz, felelek!, az Elmebajnokság.

EGRI MÁRTA

SZÜLETETT: 1950. szeptember 11-én Budapesten.

FOGLALKOZÁSA: színésznő. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1973-ban végzett. 1973–1986 között a Vígszínház, majd 1986–1991 között a szolnoki Szigligeti Színház tagja. Később szabadúszó. 1994–1998 között a Budapesti Kamaraszínházban, 1998–2000 között pedig az Új Színházban játszott. Jászai Mari-díjas. Főbb színházi szerepei közül néhány: Poncia (Bernarda Alba), Ida (Sírpiknik), Anna Andrejevna (A revizor), Beatrice (Pillantás a hídról), Paula (Macskajáték).

EGRI MÁRTA AJÁNLJA

KÖNYV: KORNIS MIHÁLY - HOL VOL TAM, HOL NEM VOLTAM

Nagyon élvezetes, humorral megírt (nem csak) kortörténet.

FILM: MICHAEL HANEKE - SZERELEM

Két idős ember kapcsolatának egészen lebilincselő története.

ZENE: MAX RAABE

Minden formában szeretem, egészen egyedi hangja és stílusa miatt.

EGRI JÁNOS AJÁNLJA

KÖNYV: ANDRÉ AGASSI - OPEN

E négy betűben minden benne van, az amerikai nyílt teniszbajnokságtól a nehéz gyerekkoráig, későbbi sikereiig, mai életéig.

FILM: MILOS FORMAN - HAIR

Csak kelet-európai rendező készíthetett ilyen filmet Hollywoodban.

ZENE: BENKÓ DIXIELAND BAND

Most lesz újra koncertjük májusban.

KALAUZ JUTKA

Kalauz Jutkánál válts jegyet, ő a legszebb füttyös lány,
A tolongás sokkal édesebb, ha néha füttyent rám.
Szeme csillog-villog, úgy nevet, és tányérsapkát hord,
De találkát kérni nem lehet, mert füttyent egyet, s pont.

Tessék kérem, beszállni, nem száll fel már senki más
Megyünk, rajta, dudálhat a trom-trom-trombitás.
Kalauz Jutkától reszket már az a néhány bliccelő
Meg nem ingat holmi fér szó, rendes, dolgos nő.

Villamosra szálltam múltkor én, repedt rajtam kabát, ing,
A villamos csak ment tovább, csing-csingilingi-ging.
A vezető a csengőt verte, s a csengő mondta: Pang!
S a hátam mögött megszólalt egy szőke, női hang:
„A lépcsőn lenn és ott a sarokban, a jegyeket gyorsan kérem!”

Kalauz Jutkával válts jegyet, ő a legszebb trombitás
Vele járni sokkal édesebb a 26-os, 36-os, 76-os buszok peronján!

(Dalszöveg: Major Tamás, 1952)