A pernye

Butaság vagy sem, de Spét Nándor egy reggelen arra ébredt, hogy az újonnan vett kávéfőzője bonyolult érzelmeket táplál iránta.

Szimplákat, mint amikor a fiók odacsípi az ujjunkat, vagy amikor enyhén megráz a porszívó, más tárgyak is éreztek iránta, de az új, filteres, formatervezett kávéfőző kivétel volt. Akaratosan hallgatott, és követelőzően duruzsolt. Sőt féltékenység áradt belőle, ha Spét túl hosszan zörgött a pirítóssütővel! Ha úgy jött ki a lépés, durcásan megvonta a babkávé rejtett ízeit, vagy kissé hisztisen túl sűrűre, túl intenzívre főzte, hogy Spét szíve majd kiugrott a helyéről. Jeleket küldött, amelyeket értelmezni kellett, majd rendre válaszolni rájuk, és figyelni, figyelni minden rezdülésére, kívánságára.

Persze mondhatnák, nincs ebben semmi különös: egy lassan húsz éve özvegy férfiember már az ajtófélfának is képes női bájakat kölcsönözni. Csakhogy Spétet nem bolondította meg a magány. Racionális és félszeg maradt mindvégig. A maga csöndes érveivel leszavaztatta Kékesiné ötletét, miszerint a cudar tél után, amely miatt kifagyott szinte az összes frissen ültetett babérmeggy és oszlopos tuja, tegyék valamiképpen fűthetővé a társasház udvarát. Mind a kétszáz négyzetmétert. Pedig Kékesinének még a kukások se nagyon mertek ellentmondani, és már szinte az is csodaszámba ment, hogy a mínuszok az ő külön engedélye nélkül surranhattak be a kerítés alatt. Spét Nándor halk és visszafogott szavai viszont csak hamar megvilágították, hogy az a technológia, ami a Wembley gyepét méregzölden tartja, a Kén utca huzatos kültelkein olyan lenne, mintha nyilvánosan égetnék el a félretett pénzüket. A pernyeként szálló ezresek apokaliptikus látványa Kékesinét is helyre tette a gyűlésen. Már nem az Operaház egykori sztárja volt, hanem csak egy névtelen kórista, és elevennek mondott szépségét is hasztalan keresték a mélyülő ráncok árkai között.

Spét Nándor a kávéfőzőt is hasonló körültekintéssel választotta ki. Internetes fórumokat böngészett, műszaki paramétereket hasonlított össze, még a fogyasztóvédelemmel foglalkozó linkeket is végigkattintgatta.

Az eredmény két hétre rá ott sugárzott a konyhájában. Egy kis ékszer. A formatervezés Eiffel-tornya. A törékenység maga.

Azt egy hónap múlva vette észre, hogy a szerető gondoskodást (minden lefőzés után gondosan megtisztogatta) a kávéfőző viszonozza. Már felforrt vízzel várta a reggeli ébredéskor, pedig Spét még be sem kapcsolta. Azután meg úgy dorombolt, úgy dörgölődzött,mint egy nagy szőrű sziámimacska. Kifigyelte Spét ízlését, és minden áramkörét ahhoz igazította.

Hamar világossá vált, hogy van köztük valami. Spét már becézte a készüléket, az pedig egyre bársonyosabban morgott vissza. Két hónap után Spét úgy érezte, be kellene mutatnia Sárát megmaradt barátainak, vagy csak a szomszédoknak. Az ilyesmit nem szabad elrejteni. De el is vihetné sétálni. Vagy étterembe, a Kis angolnába. Pikáns pacalpörköltre, mert annak nincs párja. De vajon illik-e hozzá az a zsíros étel, nyilallt bele Spétbe, mert nem akart elrontani semmit.

Mindenki úgy tudja, hogy végül Kékesiné jelentette fel, pedig akkor már elkezdték lefektetni az udvaron a fűtőcsöveket. Azt a perverz állatot már nem lehet elviselni, búgta az ápolóknak. Egy este, véletlenül benézett a férfi földszinti ablakán, s szinte földbe gyökerezett a lába. Spét a masináját ölelgette. Meztelenül.

Azóta már két év is eltelt. S bár Kékesiné elköltözött, magával vitt minden kiszáradt kórót és rontást, a házban mégis mindenki visszatért a régi, darabos és hűvös kotyogóhoz. Senki sem szereti, ha hangok suttognak a fejében. Akik pedig meglátogatták Spétet abban a biztonságos intézetben, mind azt mondták, hogy nem is az elegáns berendezésre, a vissza fogott orvosságszagra emlékeznek, hanem az egykori szomszéd tiszta tekintetére. Ahogy okosan végighallgatta őket. Nem vitázott senkivel, és nem is kérte, hogy vigyék haza. Talán már neki sincs sok hátra, vigasztalták egymást. Pedig néha a józan szavak is csak táplálják a félelmet.

A Kén utcában azóta ide-oda rebbenő pernyeként érkezik az éjszaka.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

03. 29.

LÁNGH JÚLIA Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

04. 05.

KISS NOÉMI

Író, kritikus. Rongyos ékszer doboz címmel könyvet írt Kelet- Európáról. Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

04. 12.

FÁY MIKLÓS

Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

 

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén születettíró, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.
PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykorvolt Monarchia legszélén születettíró, lapunk munkatársa. Semmi kis életek című regénye 2011-ben jelent meg a Libri Kiadónál.
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.