Magyar Nagylexikon kiadói ráadásul egy technológiai innováció alkalmazásával még könnyebbé tennék a kívánt információ megtalálását. Ám ezzel a könyv is elszenvedi első, igazán fájó vereségét, hiszen a lexikon szimbolizálta leginkább a papírlapok közé zárt tudást.

– Társaságban voltunk, és nem jutott eszünkbe valakinek a születési dátuma. Előkaptuk az okostelefonjainkat, és húsz másodperc múlva az internet segítségével már tudtuk is a választ – illusztrálja Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó elnök-vezérigazgatója, hogy mivel kellene versenyre kelnie a papíralapú tudástárnak. Néhány évvel ezelőtt ez még csak a könyvespolc előtt dőlhetett volna el, a megfelelő szócikk kikeresése után.

Jó esetben öt perc alatt. Csakhogy ez a mai, neten felnőtt generációnak irtózatosan hosszú idő.

Pedig nem akármilyen termékről lenne szó. Huszonnégy elegáns kötetben negyvenezer szócikk sorakozik, köztük ötezer magyar vonatkozású, és mindez közel tízezer oldalon. Ráadásul a Britannica nem csupán szimpla tárgy a polcon, hanem a kultúrtörténelem maga: a legrégebbi és legátfogóbb angol nyelvű általános enciklopédiát 1768–71 között adták ki először a skóciai Edinburgh-ban. Közel egy időben a francia nagy enciklopédiával, és megelőzve a német Conversations lexikont, a későbbi Brockhaus elődjét. Ám hiába a patinás előélet, ha egyre kevesebben vannak azok, akik a nappalijukban szeretnék tudni a ma már inkább a múltat jelentő kiadványt.

A Britannica Hungarica kiadása a feléhez közeledik (a napokban jelent meg a 12. kötet), s már nullszaldóssá vált a vállalkozás, így a Kos suth Kiadó már a megnyugvás fázisában van. Ez azt is jelentheti, teszi hozzá Kocsis András Sándor, hogy így szerény nyereséggel zárhatnak. Ami már azért sem elhanyagolható, mert a műfaj költségei igen nagyok: több százmillió forintra rúgnak, önálló kiadvány esetében pedig könnyedén átléphetik a milliárdot is. Bár a forint árfolyamának ingadozása is jelenthet nem várt terheket a licenccel kapcsolatos jogdíjak esetén. Nem beszélve a szintén több tízmillióra rúgó marketingköltségekről. Néhány éve (még a válság előtt) ugyanakkor még 10-12 ezres kemény magra lehetett számítani, akik hónapról hónapra megvették volna a köteteket – ám az ő számuk is megcsappant.

– A tudásnak mint értéknek a fizikai birtoklása, amelyet a klasszikus lexikonok testesítenek meg, egyre szűkebb réteg igénye – ért egyet kollégájával Szokolay Zsolt, a Magyar Nagylexikon Zrt. vezérigazgatója. Emiatt nem is tervezik az 1993–2004 között kiadott, 19 kötetes Magyar Nagylexikon utánnyomását vagy frissítését. A mintegy 160 ezer szócikk jelentős részének karbantartását, az új szócikkek megírásának költségeit már nem képes fedezni a jelenlegi vásárlóerő. A nemzeti, magyar nyelvű lexikális tudásbázis megőrzésére, gyarapítására rendelkeznek megvalósítási tervvel, de a finanszírozáshoz állami vagy európai uniós forrás szükséges. A kiépítendő tudásbázis nyomtatott esélyeit ugyanakkor nemcsak a pénz, hanem az ingyenesen elérhető információ mennyisége is rontja. Ám épp ez mutathatja a kiutat is: a sokak által szerkesztett internetes lexikon tele van információs hulladékkal, állítja Kocsis András Sándor. Nem mindig naprakészek, és számos pontatlanságot tartalmaznak a szócikkek, ezt bárki ellenőrizheti. A nyomtatott és többszörösen ellenőrzött tudástárral szemben az internet megbízhatatlansága kimondottan veszélyes is lehet. Kocsis azt a példát említi, amikor vadász ismerőse furcsa gombafajtát talált a magaslesen. Okostelefonjával lefényképezte, majd az interneten beazonosította, csakhogy az öt találatból kettő ehetőnek, három mérgezőnek mondta a gombát…

Ma már arról folynak a tárgyalások, hogy az Encyclopedia Britannica kiválóan működő angol nyelvű internetes oldalának mintájára magyar nyelvű oldal induljon el 2014 második felében. Ugyanis nem az a kérdés, hogy mi lesz húsz év múlva, figyelmeztet Kocsis (ezt majd mindegyik kiadó meg tudná saccolni), hanem hogy mi lesz addig. Egy ilyen oldal üzemeltetése viszont már megtérülhet: két szerkesztő tartaná karban, és nagyon olcsón, pár száz forintért lehetne megbízható tudáshoz jutni.

Ennél is nagyobb dobásra készül a Magyar Nagylexikon kiadója. – Kifejlesztettünk egy olyan rendszert, amely túlmutat a jelenleg az interneten elérhető lexikális jellegű adatbázisok nyújtotta szolgáltatásokon. A rendszer úgy biztosítja a folyamatos adatfrissítést és a naprakész jelleget, hogy nem áldozza be a Magyar Nagylexikon hitelességét, szakszerűségét –magyarázza Szokolay Zsolt. Egy technológiai innováció alkalmazásával a keresett információ nem hosszas keresgélés és böngészés eredményeként kerül a felhasználó elé, hanem az olvasott weboldal vagy dokumentum elhagyása, külön kereső megnyitása nélkül jelenik meg a képernyőn.

A fejlesztés megtörtént, a piacra vitelt és üzemeltetést azonban saját forrásaikból már nem tudják felvállalni. Ha a finanszírozásra találnak megoldást, akkor egy XXI. századi színvonalú megoldás jönne létre, amely mindenki számára biztosítaná a hozzáférést a leghitelesebb magyar és egyetemes tudásbázishoz. Helytől és időtől függetlenül, magyar nyelven.