Van, amikor a Nobel sem segít
Néhány generációval lennebb már Kundera, Hrabal, Vargas Llosa, García Marquez, Merle voltak az igazán kötelező darabok. De vajon mennyire könnyű ma bevezetni egy külföldi szerzőt a magyar köztudatba? Hány bejáratott nevet bír el a piac? Mi dönti el, hogy valaki megmarad egykötetesnek, vagy sorozatot kap? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ.
Azt, hogy ki lesz a jövő Zolája, Tolsztoja vagy Merle-je, varázsgömb nélkül senki sem tudná megmondani, ahogy azt sem, hogy a holnap olvasója vajon fog-e áldozni arra, hogy kedvenc szerzőjétől szinte minden ott legyen a könyvespolcán. Annak idején az egységes kötésű sorozat presztízst jelentett, a tájékozottság és a műveltség garanciája volt. Ennek volt köszönhető a magas példányszám is. Ma, ha egy szerzőnek stabilan háromezer példányban fogynak a művei, akkor már bejáratottnak nevezhetjük. A kifejezett siker ötezer példány fölött kezdődik.
– Három dolog kell ahhoz, hogy egy külföldi szerző bekerüljön a magyar köztudatba: jelenjen meg három-négy könyve magyarul, valamilyen külső esemény segítse a népszerűsítést, vagyis látogasson el hozzánk, netán filmesítsék meg az egyik művét, vagy legyen nagyon nagy szerencséje – mondja Szegő János, a Magvető szerkesztője. Ulickajának például az is elég volt, hogy kitartó szívóssággal, egymás után jelentek meg a művei magyarul, mert egy idő után a magyar olvasók rákaptak a történetközpontú, gördülékeny, mélyen emberi prózára. A népszerűség végül azt is elérte, hogy az író kis túlzással hazajár Magyarországra.
Ő volt különben a budapesti könyvfesztivál első női díszvendége is. A kiadó kitartásán kívül viszont nincs elfogadható magyarázat arra, hogy vajon miért ő lett nálunk a legismertebb kortárs orosz író, miközben Európa más vidékein szerényebb sikereket tudhat magáénak. Más példa McCarthy esete. Ő a jó időzítésnek köszönheti ismertségét. És két hollywoodi feldolgozásnak, amelyhez a Magvető kiadó igazította a megjelenést, a filmek plakátjait is kölcsönvéve a borítókon.
A szerző hazai bevezetése párhuzamosan zajlott az amerikai újrafelfedezéssel. McCarthy viszont azért is különleges, mert a központozás nélküli mondatkaravánokat felvonultató, igen karakteres szerzővel az Ulpius-ház is próbálkozott 2000-ben, a Vad lovak akkori apropóját is egy megfilmesítés adta, ám Billy Bob Thornton alkotása messze nem szólt akkorát, mint a Coen fivéreké (négy Oscar-díj).
Így a szerző sem kapott akkora figyelmet, nyolc évre rá viszont sikerült az áttörés. Tavaly immár a negyedik regénye jelent meg McCarthynak. De arra is van példa, hogy egy külföldi szerzőt a hazaiak vezetnek be. Thomas Bernhard például Esterházy, Kertész és Marno János kedvelt szerzője, az ő „reklámjuknak” is köszönheti az osztrák szerző, hogy ma a Kalligram életműsorozatot építhet rá.
Kitartás és a szerzőbe vetett bizalom nélkül nem is nagyon érdemes vállalni a kiadást, hangsúlyozza Szegő, hiszen egyetlen cím csak nagyon ritkán csinál tavaszt. Nick Hornbytól annak idején a Fociláz jelent meg elsőként, meséli M. Nagy Miklós, az Európa szerkesztője, de a focirajongók nem vetették rá magukat a regényre. El kellett telnie néhány évnek, hogy Hornby népszerű szerzővé váljon. A termékeny és fiatal flamand szerzőnek, Verhulstnak viszont a kiadó szavazott bizalmat, és ezt hálálta meg. A kiadó sokáig a Modern Könyvtár című világirodalmi sorozatot használta amolyan keltetőnek (Verhulst is itt mutatkozott be), hogy a megfelelő visszajelzések után önálló pályára állítsa a szerzőket. Most azonban szakítani kívánnak a gyakorlattal, mert a sorozat egyneműsít: a gyengébb szerzőket felerősíti, az erősebbeket pedig visszafogja. Így inkább a kiadó választja ki a tartós értékekkel rendelkező szerzőket.
Ezért is választ körültekintően a világirodalmi kínálatból a Magvető is, hiszen ha már egyszer letették a voksukat valaki mellé, akkor azt a szerzőt fel is akarják építeni. Életműsorozatra viszont így is csak 5-8 író esetén vállalkozhatnak, miközben évente 10-12 első könyves szerzőt adnak ki. M. Nagy becslése szerint a mai magyar könyvpiac 40-50 közötti szerzői sorozatot bír el, ám a jelenlegi piaci tendenciák nem túl kedvezőek: egyre több szerző csúszik ki a bejáratott kategóriából. Például az olvasmányos regényei miatt méltán népszerű Vargas Llosának már nem minden műve találja meg a biztos olvasótáborát.
Ezért aztán a kiadók, de a szerzők is keresik az olvasmányos, ám színvonalas közti mezsgyét, a lektűr és a magas irodalom metszetét, és egyre kevesebb a szövegközpontú, kísérletező mű. Ma már nem lehet minden könyvet úgy eladni, ahogy egykor az Ulyssest vagy a Súlyszivárványt: ha nem olvassák is el, de ott kell lennie a polcokon. Az utóbbi tíz évben a történetmesélés kezdi vinni a prímet, az olvasók is az ilyen műveket keresik.
De vajon mennyit jelenthet a népszerűsítésben a Nobel-díj? M. Nagy szerint ez csak akkor mutatkozik meg látványosan az eladott példányszámokban, ha a szerző valóban olvasmányos műveket ír. Vagyis ha az Akadémia és az olvasók ízlése találkozik. Szegő szerint viszont sokkal fontosabb, ha egy szerzőt intellektuális aura vesz körül, ha egy értelmiségi mag felfedezi magának. Ez néha nagyobbat lendíthet egy író pályáján, mint egy vaktában kiosztott Nobel. Talán ezért is van, hogy a tavalyi kínai nyertes, Mo Jen után egyelőre nem nagyon kapkodnak a hazai kiadók, Sebald viszont igazi kultuszszerzővé válhatott.
Az e-olvasók elterjedése talán feloldhatja a mai, egyre inkább kockázatkerülő kiadói stratégiát. Ha ugyanis sikerül megoldani a szerzők és a kiadók finanszírozását és a szövegek védettségét, akkor épp az e-könyvek jelenthetnék az írói életművek paradicsomát. Hiszen elektronikusan sokkal jobban megéri majd olyan szerzővel is folytatni a kiadást, akinek az első könyve esetleg nem bizonyított. S mivel egy olvasó több szöveget is olcsóbban tárol, talán olyan szerzőket is érdemes lesz majd lefordítani, ami ma finomsága, elitista jellege miatt túl kockázatos. Ám ez is csak akkor sikerülhet, ha a technika terjedése találkozik az olvasói attitűdök változásával. Jelenleg ugyanis nem a sokszínűség jellemzi az olvasói érdeklődést, hanem a beszűkülés: mindenki ugyanazt a néhány bestsellert szeretné magának, és ódzkodik attól, ami eltér a bejáratott receptektől.
