Ezért aztán nagyon tetszik, hogy a Camp Lót Budapestre csábítók tudták, mekkora a kabát, és nem jártak például úgy, mint a néhány éve Snoop Doggot az Arénába leszervezők (csak hogy ugyancsak rapes példát hozzunk fel elrettentésül). Kevésszer tárult elénk vigasztalanabb látvány, mint 2008 szeptemberében, mikor az ezermester, most éppen reggaeben utazni próbáló Calvin Broadus az óriás csarnok méreteihez képest kisebb maroknyi rajongó előtt tolta az örökbecsűket. Egy negyedig (vagy sem) telt arénánál már csak egy üres szupermarket-parkoló sugároz több reménytelenséget ugyanis.

És az is nagyon tetszik, hogy lemegyek hétfő este a pinyóba, és akkor ott a Camp Lo, mely kapcsán egyebek mellett azt is érdemes megvizsgálni, mihez tud kezdeni egy a legnagyobb sikerein minden bizonnyal már a kilencvenes és a kétezres évek fordulója körül túlesett amerikai rapduó 2013-ban Budapesten. Azon a Budapesten, ahol egyébként nem is olyan ritkák a fentebb említetthez hasonló fiaskók, vagyis a gyenge házak. Talán a közeg vékony pénztárcája, talán az igazán nagyok mérsékelt ismerete, talán a turáni átok vagy mindez együtt – a rendszerint tapasztalható mérsékelt érdeklődés valódi okait nem most fogjuk megfejteni.

A Monday Session legutóbbi hétfőjén a Kolorban nem tapasztaltunk renyheséget, apátiát meg ilyeneket. A szilveszter óta felívelőben lévő, a Gozsdu udvarban (vagy a Király utcában, ahogy vesszük) működő hely látszólag mindent megtesz azért, hogy a tavasz és a nyár egyik legmenőbb helye legyen, s hogy erőfeszítései nem teljesen hiábavalók, azt egyrészt az üzemegység előtt, a Gozsdu A udvarán még (már?) éjfélkor is hömpölygő tömeg mutatja, másrészt pedig a másik, a benti tömeg. Azt meg, hogy a nép egyszerű fiai-lányai mellett az aranyifjak is kedvelik a Kolort, például abból látjuk, hogy egy-egy szett úgy a havi fixünk másfélszeresébe fájna. Az árak nem rugaszkodnak nagyon messze a belvár színvonaltól, bár az 560-ért mért kommersz csapolt sörnél egészen könnyen találunk olcsóbbat (és jobbat) a környéken. A pálinkák ezer körül mozognak, ezen nem lepődünk meg, annak viszont örülünk, hogy minőségi borból többféle is kapható, úgyhogy az sem csalódik, aki nem éri be az olcsóbb, egy fura, szódapisztolyszerű készségből érkező (ehhez képest viszont meglepően iható) folyóborral. A körülbelül L alakú, bízvást nagynak mondható szórakozóhely már odafenn sem ingerszegény, fordulók, apró szintkülönbségek tagolják jól – a többi budapesti pincéhez képest ugyancsak méretes alagsorral sincs bajunk külsőre: okés. A hangzást tekintve azonban elég rettenetes. A konzervzene, illetve a DJ-k szettje közben még csak-csak elmegy a dolog, hiszen nem nagyon figyelünk, de mikor hajnali egykor elkezdődik a koncert, vagyis Sonny Cheeba, valamint Geechi Suede in medias res belekezd a programba, egyből kiderül, hogy vérzik a hang erőst. Innen szép nyerni.

Blitzkrieg, ez jutott eszünkbe, mert szeretjük az idegen szavakat. Az 1995-ben a New York-i Bronxban a fent nevezettek által alakított Camp Lo ugyanis tényleg pillanatok alatt megnyerte a wattokkal folytatott csatát a koppig telt pincében. Nagy kár, hogy ez a gyorsaság, ez a sietség a győzelem után nem váltott fontolva haladásba. A jólesően eszköztelen, a héj-hózást csak takarékon művelő Camp Lo lényegében folyamatosan fenntartotta a figyelmet, a duó a hat nagylemezes diszkográfia legjobb eresztéseit küldte a Kolor népének arcába a körülbelül másfél négyzetméteres emelvényről, amelyet színpadnak nevezni meglehetős arcátlanság volna (ekképpen színpadképről mint olyanról egyáltalán nem is beszélhetünk). Mondjuk ez a válogatás igazi bűvészmutatványnak is beillenék – ilyen kevés percben felvillantani egy életmű fénypontjait: ez már kihívás. Életünk talán legrövidebb rapkoncertjét sikerült látnunk-hallanunk ugyanis ezen a hétfő estén, a Luchini című (legnagyobb) sláger és a közelgő lemezek beígérése után nem sokkal véget is ért a körülbelül félórás performance. Ezt egyes kő underground figurák – az MC-k képességeinek elismerése mellett – vérlázítónak nevezték, mi azonban nem sértődtünk meg nagyon. Valószínűleg ennyi fért a gázsiba. És amúgy is kezdett már nagyon elfogyni a levegő odalenn. És amúgy is ingyen volt az egész.