Valdemár igéző tekintete

Hat régi, nagy magyar reklámgrafikus – Erdély István, Gönczi Gebhardt Tibor, Haranghy Jenő, Repcze János, Rottler István és Tuszkay Márton terveiből, vázlataiból és megvalósult munkáiból nyitott színes és szinte szagos tárlatot a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum a minap. A rajzok és plakátok, kevés kivétellel, félhomályos raktárak polcain pihentek mind ez idáig, a közönség sohasem látta őket. Itt az alkalom.

A látogatót a nemrég megnyitott emeleti térbe vezető lépcső fordulójában köszöntik a rendezők, egy-másfél méteres kávébabbal is könnyedén szaladó, igen jókedvű Meinl-szabású szerecsennel (Haranghy, 1930-as évek) valamint Böbe baba-arcú háztartásbeliekkel, akik „Benzit” nevű szappanokat ajánlanak a hölgy fogyasztók kegyelmébe, a szépségipari nyelvkultúra evolúciójának egy igen korai stációján (Repcze, 30-as évek).

Odabévül elsőként két Tuszkay-plakátterv állítja meg a nézőt. Az elsőn a Fővárosi Orfeum dicsőségét hirdeti a művész, egy Giampietro nevű tar úr látható rajta, aki innen nézve leginkább sorozatgyilkosra hasonlít, ám valószínűleg igen rendes ember lehetett, mellette a Royal Orfeum hirdetése díszlik, amelyről viszont a legendás dán némafilm-amorózó, Psilander Valdemár néz le igézően, bár némi májbajokra utaló árnyalatú szemgödrökkel, még akkor is, ha állítólag igazából inkább tüdőbajos volt.

Haranghy főként egy rettentően randa struccal lepi meg a publikumot: a tébolyult tekintetű futómadár nyakára egy cigarettapapír-hüvely van húzva, a csőrében dekk füstöl vadul.

Egy másik képén, amely a ’32-es Budapesti Nemzetközi Vásárra (BNV) készült, erősen kizsákmányolt forma női népelemek állnak sorba csüggedten, Weiss Manfréd-féle tejeskannákkal; a grafika persze remek, de a reklámértékével kapcsolatban vannak kételyeim. Rottler István ehelyt elsőként csuda színes szeszes és frissítő italok címkéi után ismerhetni meg, de van egy pompás rajzolatú számolócédulája is, amelyen ez olvasható: „Beteg? Recept: Fratelli Desinger koffeinmentes kávét minden nap”, valamint egy kávésboltnak szánt vidám kirakatterve, amely alapján komplett installációt készítettek a kedves kiállításszervezők.

Erdély István, a BNV szecessziós pavilonjainak tervezője rendkívül finoman megfestett teásdoboz-, cigarettásdoboz- és gyufareklám-terveivel nyeri meg a közönség szívét, Repcze János pedig mindenekelőtt a Nikotex cigaretta plakátjával, amelyen a meghitt madárlak cigisdobozokból van összeszerkesztve, a csatolt aranymálinkó pedig füstkarikákat ereget. Gyönyörű, akárcsak egy másik terve, egy sörös hirdetés – színes, prehisztorikus packmanek áhítják rajta a nedűt –, továbbá egy motorolajreklámja, emez 1930 táján egy napszemüveges, meztelen puttóval kívánta eladni a máig piacvezetők közé tartozó kenőanyagot.

A tárlat utolsó szereplője Gönczi Gebhardt, tőle elsősorban a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum népszerűsítésére készült munkákat láthatunk. A tervek egy része háztartásbéli tárgyak formájában is testet ölt, megcsodálhatjuk őket mások mellett számos színpompás kakaós-, bonbonosdobozokon és zacskókon, hajdan különleges kozmetikumokat és likőröket rejtő palackokon.

A Ráday Judit által megálmodott kiállítás társkurátora, Németh Szandra érdeklődésünkre elmondta: a tárlat különlegessége nem csak abban áll, hogy a művészettörténeti szempontból is figyelemre méltó anyaggal gyakorlatilag most találkozhat először a közönség.

Hat olyan alkotó munkáit vonultatták fel, akik a mai értelemben még nem voltak dizájnerek (1910-ig nem volt külön képzés alkalmazott grafikusok számára), valamennyien képzett festőművészként kezdték pályájukat – ahogy az egyébként az ő idejükben megszokott volt. Ezért igen jótékony hatással voltak a korabeli közízlésre, emellett pedig kulcsszerepük volt abban, hogy a magyar csomagolástechnika a 20-30-as években a világ élvonalába tartozott.

Aranykor

A magyar alkalmazott grafika a XX. század első évtizedében indult látványos fejlődésnek, és kivívta önálló helyét az iparművészetben. Fórumot és elismerést kapott hazai és külföldi kiállításokon, és hamar nemzetközi rangra emelkedett. A magas művészi és technikai színvonalat tehetséges művészegyéniségek biztosították. Az utánpótlásról, az új nemzedék tanításáról az Iparrajziskola, a Mintarajziskola és az Iparművészeti Iskola kiváló mestertanárai gondoskodtak. Mindemellett voltak rokon területekről érkezett, autodidakta grafikusok is. Az 1910-es évektől az alkotók többsége már nyomdákban vagy nagyobb kereskedelmi cégeknél, főállásban foglalkozott reklámok tervezésével.

Haranghy Jenő dohányzásra buzdít
Haranghy Jenő dohányzásra buzdít
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.