Enyedi Ildikó filmrendező osztálya tavaly végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A hallgatók diplomafilmjeit a Magyar Nemzeti Filmalap a végzősöknek járó korábbi összegnek csupán töredékével tudja támogatni. Bő másfél éve még ez a pénz is bizonytalannak tűnt, így jött a szkeccsfilm ötlete. A gyakorlatilag nulla forintból készült etűdfüzér Nekem Budapest címmel kerül a mozikba.

Az osztály filmje a finanszírozás összeomlása miatt gyakorlatilag nulla forintból készült el. (Jelenet Szeiler Péter Hazatéréséből)

A film Ferenczik Áron epizódjával indul, méghozzá remekül. A Miért vannak olyan messze a HÉV-megállóban a székek? című részben a rémült óvodásra emlékeztető főszereplő (a rendező alteregója) a Hortobágyról kerül a fővárosba. Látjuk a Hősök terén, a Bazilika előtt, a Duna partján. Aztán leül pihenni a HÉV-megállóban, és elkezd töprengeni a címbéli kérdésen. Ekkor egy rendkívül szórakoztató agymenés következik.

Ferenczik szabadjára engedi fantáziáját, és mind képileg, mind a történetet tekintve zseniális válaszokkal szolgál. Vannak itt bőröndjüket cipelő, morcos utazók, balerinák, boldog párok, szomorú párok, izzadt futók, valamint egy kecske is. A kissé túlzsúfolt, de nagyon eredeti történetet író és rendező Ferenczik a Nekem Budapest legpozitívabb meglepetése.

Az öröm nem tart sokáig, Ferenczik után rögtön a film mélypontja következik. A W. Pluhár Attila által rendezett Sándorferi alatt úgy érzi magát az ember, mintha egy maximális hangerőre csavart Junoszty tévén nézné egy Mónika-show felvételét, miközben az arcába világítanak egy százwattos villanykörtével. Kár érte, mert Pluhár az Elek Ferenc főszereplésével forgatott Kiraboltak című rövidfilmben már bizonyította, van érzéke a történetmeséléshez. Ennél egy fokkal jobb az Erdő című etűdjével a Berlini Filmfesztiválra is eljutó Kárpáti György Mór epizódja. A park ígéretesen indul, majd fokozatosan ellaposodik. Pedig Gyabronka József hitelesen adja a Montrealból hazatérő kedvetlen építészt, aki egy szál pizsamában csavarog az éjszakai Budapesten.

Sajnos azonban semmi érdekes nem történik vele azon kívül, hogy elalszik egy padon. Kárpáti nagyjátékfilmterve érdekesebbnek tűnik: az Uhu egy gimnáziumi rajztanár és egy bagoly története. A történet Szeiler Péter Hazatérésében is lehetne érdekes, de nem lesz az, mert a szenvelgő dialógusok és a vontatottság maga alá gyűri. A Nekem Budapest egyik üdítő epizódját az operatőr szakon végzett Bálint Dániel készítette. A Bálint egy akaratos és béna filmrendezőről szól. Hozzá fűződik a Nekem Budapest legjobb poénja is, mely sokat elmond a magyar film jelenlegi helyzetéről: rendezőnk éppen a Városligetben erőlködik egy párbeszéd felvételével, amikor észreveszi, hogy a háttérben egy tölgyfáról lehullik pár levél. Csapongó fantáziáját megragadja a romantikus kép, odavágtat a fa alá. Egy ideig felfelé néz, majd köveket kezd hajigálni a lomb irányába, hogy levélhullást kreáljon Lorelei és Dóra szenvedélyes jelenetében.

Az Enyedi-osztály legismertebb tagja Szimler Bálint, akinek Itt vagyok című rövidfilmjét Cannes-ban is bemutatták. Szimler azóta Rév Marcell operatőrrel megcsinálta a Kodály Method-sorozatot, melyben a hazai könnyűzene legjobbjaival forgatott rövidfilmeket. Felelés című epizódja egy osztályteremben zajlik. Szimler szerint az iskolai felelés magában hordoz három igazi filmes faktort is: a drámát, a humort és a nosztalgiát. Mindháromból akad bőven, köszönhetően a főszereplőnek, az Afrika felszínfejlődéséből referáló Simics Somának. Szimler egyébként nemrég LGT-koncertfilmet rendezett, Rév Marcellel pedig újabb közös projektre készülnek: egy Kodály Method-dokumentumfilm mellett a hetvenes évek filmhíradóit idéző „közérzetfilmeket” akarnak készíteni. Szimler filmjében Budapest egy ügyes operatőri megoldásban jelenik meg: a kamera az osztályterem ablakán át a Parlamentre néz, majd lassan a felelő irányába fordul. A Threesome (Édeshármas) című részben a város fontosabb része a történetnek.

A Kapronczai Erika, Csuja László és Muhi András rendezte epizódban azonban a romkocsma nem válik közhellyé. Annak ellenére sem, hogy már a gulyás-Puskás-puszta triót is lenyomja, ha a külföldön ismert hungarikumokról van szó. A Threesome nagy felfedezettje a főszereplő, Édes Anna, aki törékeny gesztusaival úgy fest a mozivásznon, mint egy Audrey Hepburnbe oltott Michelle Williams. Simán elviszi a hátán a történetet, amely a romkocsma után egy belvárosi lakásban folytatódik. Itt elakad egy időre, ám az utolsó képsor a Klauzál téren sétáló Annával kárpótol az elnyújtott történetért. Az Enyedi-osztály egykori diákjainak tervei közül Kapronczai Erikáé az egyik legérdekesebb: egy összmédiás alkotócsapat tagjaként az emberiség álomarchívumát tervezi létrehozni. Jelenleg három országban zajlanak az interjúk, melyeken a jelentkezők saját álmaikat mesélik el.

Reisz Gábor nevét az utóbbi évek legjobb magyar rövidfilmje, a Külalak kapcsán lehet ismerni. Az elhibázott életű kommunikációs tréner útkeresése után hasonlóan visszafogott minidrámát kapunk a Nekem Budapestet lezáró Péterben is. Egy elhízott kamasz fiú hajnalban futni indul a Margitszigetre. Először talál egy elhagyott mobiltelefont, aztán a maga ügyetlen módján megmenti tulajdonosának életét. Rév Marcell itt is remek munkát végzett, a hajnali ködben úszó Margitsziget képei gyönyörűek. Reisz két filmterven dolgozik: a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan főszerepében Ferenczik Áront láthatjuk majd, míg a Meghaltam, de már jól vagyok egy valaha volt tehetséges színészről szól, aki egy nap saját hullájába botlik. A Péter zárójelenete a film legbudapestibb pillanata. A Margit hídon kanyargó Combinón a főszereplő elmosolyodik, elengedi a kapaszkodót, majd dülöngélni kezd a tömegben. Talán örökké így dülöngél, kapaszkodó nélkül, a dunai ködöt és az ismeretlen utazók arcát bámulva.