MAGAZIN: A Mai Manó Házban vagyunk, Budapest egyik legszebb épületében.

KŐRÖSI ORSOLYA: Itt volt először napfényműterem a városban, a ház névadója innen fotózta Kossuth temetését. A legendárium szerint Ferenc Józsefről is készült itt portré, hiszenMai Manócsászári és királyi fotográfus volt.

MAGAZIN:

1942-ig itt működött a híres Arizona Mulató is.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Igen, a mai Thália Színház Új Stúdiójában, a Mai Manó Házban voltak a lakások és a mulatóhoz tartozó kártyabarlangok, örömszobák is.

KŐHALMI ZOLTÁN:

A humoristák hol tanyáztak?

KŐRÖSI ORSOLYA:

Lent, a kabaréban.

MAGAZIN:

A stand-upról úgy tartják, a kabarékonferansziék sztorijaiból fejlődött ki.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Gyakorlatilag egymástól függetlenül történt, hogy itthon a mulatók, orfeumok összekötő elemi, Amerikában pedig a vásári produkciók közötti sztorizó viccmesélés önálló műfajjá vált. Biztos rájöttek, ez olcsóbb, mint egy komplett tánckar.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Sándor Pál filmje, a Miss Arizona remekül bemutatja ezt az eltűnt világot. Nemrég hívott egy vidéki polgármester, hogy a nagymamája itt volt táncosnő a világháború előtt. A család kitalálta, hogy a kilencvenharmadik születésnapján elhozzák a régi sikerek helyszínére. Nagyon boldog volt. Sétált az egykori mulató falai között, és emlékezett.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Édesanyám is táncosnő szeretett volna lenni. Végül matektanár és könyvelő lett. Nekem ezért tíz évig kellett versenytáncolnom.

MAGAZIN:

Nehéz elképzelni feszülős szaténnadrágban, amint éppen rumbázik.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Fogalmazzunk úgy, nem teljesen saját szándék vezérelt. A versenytáncnak két műfaja van, én a standarban voltam jobb. A frakkba öltözött fiúk egész jól elbújhatnak a lányok óriási szoknyája mögé. A merev tartás is jól jött, arisztokratikus nézésnek tudtam álcázni a fájdalmamat. Sajnos ez a latinnál nem működik, mindenféle buja dallamokra kell vidám arccal dobálni a végtagokat.

MAGAZIN: Portugál szakra is szülői nyomásra iratkozik az ember?

KŐRÖSI ORSOLYA:

Édesapám magyartanár volt, én is annak készültem. Magyar–történelem szakon végeztem, de csak egy évet tanítottam, mellette jártam a portugálra. A diploma után másfél évig éltünk Lisszabonban, a portugálok EU-csatlakozása után három évvel, az egymásra rácsodálkozó euró pai kultúrák időszakában. Úgy jöttem haza, hogy mindenképpen a kultúrák kölcsönhatásaival akarok foglalkozni. A portugálok állítólag nagyon hasonlítanak a magyarokra. A portugálok állítólag nagyon hasonlítanak a magyarokra.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Azt mondják, sírva vigadó nép, de nagyon tudják élvezni az életet és a barátságot.

MAGAZIN:

Az élet élvezete itthon kevésbé jellemző. Bár Szegedet igazi mediterrán városnak tartják.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Pedig aránylag kevés a tenger és a hófehér vitorla. Szentesen születtem, Szegeden voltam gimnazista, mindkettőt jobban szeretem, mint a fővárost. Úgy vettem észre, hogy Budapestet igazából csak a budapestiek szeretik.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Én veszprémi vagyok, de Budapest kulturális életét, a belvárost nagyon szeretem. Azt elismerem, hogy az idegrendszer szempontjából nem rossz az első tizennyolc év egy kisvárosban.

MAGAZIN:

A különbségek humorforrásként is szolgálhatnak.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Az elején igen, de én nem akartam az a humorista lenni, aki folyamatosan a családjáról és a szülővárosáról sztorizik. Sokáig háttérember voltam, azt gondoltam, ezzel a fejjel és hanggal nem lehet színpadra állni. Fábry Sándor gegcsapatában rengeteg nagydumás humoristával dolgoztam, de sosem voltam a társaság középpontjában. Ott annak jut idő, aki le tudja dumálni a többieket. Én szöszmötölős vagyok, ezért jó a színpad, ahol rám figyel a közönség. Ezt a figyelmet el lehet veszteni, de az már a fellépő hibája.

MAGAZIN:

Ha a képzeletbeli színpadon a magyar kultúra áll, mivel teheti magát érdekessé a külföldi közönség számára?

KŐRÖSI ORSOLYA:

A kultúra részint piaci áru is, speciális eszközrendszerrel. A minőségi kultúra nem árunak készül, de a fogyasztóhoz való eljuttatása mégis ilyen tudást is igényel. Vannak kiemelkedő kulturális termékeink, de hogy miként mutassuk meg őket, s miként építsük egymáshoz, abban még sokat kellene dolgoznunk.

MAGAZIN:

A fotográfia a legexportképesebb kulturális termékünk?

KŐRÖSI ORSOLYA:

Legalábbis az egyik legfontosabb közülük. A XX. század közepén az öt nagy magyar fotográfus, Moholy-Nagy, Capa, André Kertész, Brassai és Munkácsi Márton szabta és alakította az európai fotográfia sorsát. Ez olyan fantasztikus hagyomány, amire nemcsak hivatkozhatunk, de építhetünk is. A fotó és a vizualitás ráadásul a XXI. század műfaja. Együtt él benne a művészet és a zsurnalizmus, miközben talán a legtöbbek által művelt alkotói tevékenység. Nem véletlen a budapesti nagy intézmények kiállításainak népszerűsége.

KŐHALMI ZOLTÁN:

A fotográfia sikerének kulcsa az is, hogy pillanatok alatt fogyasztható.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Ahogyan a pillanat, amit a fotó megfog, szinte végtelenítve élvezhető.

MAGAZIN:

A stand-up is tíz perc alatt fogyasztható.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Csak a tévében tíz perc, egy fellépés általában háromnegyed órás. Egy kollégám mondta, mi szoktattuk rá a nézőket a gyorsaságra. Régen színházibb monológok voltak, például Kellér Dezsőé vagyMarton Frigyesé.Most olyanok,mint a géppuskatűz, minden mondatnak poénnal kell végződnie. De a humort nem lehet receptbe foglalni, az a szép, hogy egy előadáson szükség van csöndekre is. Mint egy koncerten, ahol a nagyzenekar szerepel, amikor feláll a fuvolista, és eljátszik egy dalt. Tévedés, hogy a közönség nem fogékony aminőségre. Csak, ha primitív dolgokat kap, akkor azt próbálja élvezni.

KŐRÖSI ORSOLYA:

A kultúra örömforrás, általa egy kicsit többet értünk meg az életből. Egy könyv, egy lemez, egy fotó kinyit az emberben valamit. A kulturális alkotás nem csak „egy erősebb lét érintése”. Újraértelmezi a befogadót és a körülötte lélegző világot. A jó stand-up is ilyen, elkap egy pillanatot, egy poénnal bevilágít a dolgok értelme mögé.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Ez a humor lényege. Jöjjön mindenki, vegyenek jegyet, elmondom az élet értelmét.

MAGAZIN:

Ezt szövegek mellett képekkel is meg lehet tenni.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Mindig szerettem szövegekkel foglalkozni, gyerekkorom óta erre a pályára készültem. Minden fellelhető vígjátékot megnéztem, még a német humoron is átküzdöttem magam, pedig az nem könnyű. A poén struktúrája érdekel. A Monthy Python például nagyon vizuális, de a jelenetek leírva is ütnek. Egy ideig karikaturista is akartam lenni, úgyhogy a HVG-címlapokban kiélem magam. 2008 óta dolgozom ott, többek között D. Nagy Bélával, aki idén 85 éves. Ő még a régi iskolát képviseli. Ha a címlaphoz kellene egy lángoló zsiráf képe, valószínűleg szerezne egy zsiráfot, és felgyújtaná. Ma a Photoshopnak köszönhetően egyszerűbb a dolgunk.

MAGAZIN:

A kulturális menedzser is átjár a műfajok között?

KŐRÖSI ORSOLYA:

A Balassi Intézet elődjét, a Nemzetközi Hungarológiai Központot vagy a MÚOSZ-t vezetni, művészeti államtitkárként dolgozni látszólag más volt. A különböző tapasztalatok egymásra épülnek, jól jönnek egy olyan kis pénzből működő intézménynél, mint aMai Manó Ház.Persze az sem hátrány, hogy a város egyik legszebb helyén dolgozom, olyan közegben, ahol érezni a közönség érdeklődését.

MAGAZIN:

Ha már látvány: ritkán fordulnak elő bankrabló nyulak a rajzfilmekben.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Három egykori építész szakos barátommal csináltunk egy flash animációt Zagar Bossa Astoria című dalához. Sok helyre dolgoztam be szövegíróként, megkértek, írjak már egy forgatókönyvet is.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Könyvet nem írsz?

KŐHALMI ZOLTÁN:

Dolgozom egyen. A könyvekkel az a baj, hogy általában csak egyvalamiről szólnak. Az én könyvem ezért mindenről fog szólni. Lesz benne vér, rettegés és receptek az egész családnak.

MAGAZIN:

A műfajok keverése mindig siker?

KŐRÖSI ORSOLYA:

Sikerrecept nincs, legfeljebb jó kezdeményezés. Aki alkotóként túlságosan akarja a sikert, könnyen eltévedhet, akárcsak aki kulturális menedzserként nem érti meg az alkotót és a közönséget is. Divatos manapság keveredésekről, crossoverről beszélni, de a magyar közönség alapvetően konzervatív. AMai Manó Házbanpéldául a fotográfiát szokták meg, azt is várják tőlünk. Egy klasszikus fotótörténeti kiállítást még mindig sokkal többen néznek meg, mint egy innovatív, újszerű tárlatot.

MAGAZIN:

És ez jó?

KŐHALMI ZOLTÁN:

Egyáltalán nem. Egy hetvenes évekbeli Columbo-epizódban több a fantázia, mint egy kereskedelmi tévésorozatban. A magyar fogyasztó inkább biztosra megy, mint hogy valami újjal kelljen találkoznia.

MAGAZIN:

A kereskedelmi televíziók viszont teret és népszerűséget adnak a stand-upnak.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Ez valóban nagy reklám.

Véget ért az idő, amikor az ország arról beszélt, mi volt a Rádiókabaréban. Hofi évente egyszer lépett fel, azt várta mindenki. Most az ismétlések miatt állandóan stand-uposokba botlani a tévében, a letöltő oldalakról nem is beszélve. Így nem marad meg unikumnak a humor. Állandóan újdonságokat kell kitalálnunk, mert amit egyszer elmondtunk, szinte rögtön felkerül az internetre.

MAGAZIN:

Tud még szívből röhögni?

KŐHALMI ZOLTÁN:

Ritkán, de igen. A humoristák legidegesítőbb tulajdonsága, hogy úgy tesznek, mintha beszélgetnének az emberrel, de csak a poénjaikat tesztelik. Az a legrosszabb, amikor két humorista találkozik. Ilyenkor meg lehet szívatni a másikat, ha nem röhögök a poénján, ami jó. De a legnagyobb szemétség, ha azon röhögök, ami egyáltalán nem humoros. Ilyenkor áll kinn a kolléga a színpadon, elsüti a tuti viccét, és meglepődik a síri csenden.

KŐRÖSI ORSOLYA:

Nem a humoristának kell jól éreznie magát. Egy írónak is a művei legyenek izgalmasak, ne az élete. Nekem sem kell szép képeket csinálnom, mert a Fotográfusok Házát vezetem. Szóltam is a munkatársaimnak, azonnal állítsanak le, ha fotózni kezdek, mert nekem nem ez a feladatom.

KŐHALMI ZOLTÁN:

Én sem szeretem a vidám bohócokat. Ha én mosolygok, a másik ember is mosolyog, ez kémia. Az a humor működik igazán, amit halálosan komolyan gondolnak, a néző fejében viszont úgy áll össze, mint ami elképesztően vicces.

KŐRÖSI ORSOLYA

FOGLALKOZÁSA: kulturális menedzser. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett magyar–történelem, illetve portugál szakon. Igazgatója volt a Nemzetközi Hungarológiai Központnak (ma: Balassi Intézet), a Magyar Újságírók Országos Szövetségének ügyvezetőjeként dolgozott. 2000-től a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának művészeti és nemzetközi helyettes államtitkára volt. 2003–2006 között a Magyar Közigazgatási Intézetben dolgozott. 2008 óta aMai Manó Házügyvezető igazgatója.

KŐHALMI ZOLTÁN

SZÜLETETT: 1977. október 29-én Szentesen.

FOGLALKOZÁSA: humorista. A BME Építészmérnöki Karának első évfolyamos hallgatójaként, 1998-ban a Magyar Rádió Humorfesztiváljának győztese lett szerzőként. A Rádiókabaréban, később Fábry Sándor gegcsapatában dolgozott. Rendszeresen konferálja a Rádiókabaré és a Kabaréklub műsorait, állandó szereplője a Showder Klubnak, 2008 óta ő vezeti a HVG címlaptervező csapatát. A Bossa Astoria című animációs kis lmet forgatókönyvíróként jegyzi, a Buhera Mátrixban pedig szereplőként tűnt fel. 2009-ben Karinthy-gyűrűt kapott.

KŐRÖSI ORSOLYA

AJÁNLJA:

KÖNYV: KŐRÖSI ZOLTÁN SZERELMES ÉVEK

Mert a maga teljességében benne van Magyarország elmúlt 100 éve.

ZENE: BEETHOVEN

Mert hozzá mindig visszatérek.

FILM: QUENTIN TARANTINO DJANGO ELSZABADUL

Igazi moziélmény.

KŐHALMI ZOLTÁN

AJÁNLJA:

KÖNYV: KURT VONNEGUT BAJNOKOK REGGELIJE

Vonnegut régi kedvencem.

FILM: QUENTIN TARANTINO KUTYASZORÍTÓBAN

Nagy Tarantinorajongó vagyok.

ZENE: PINK FLOYD

Azért a dzsesszt is szeretem.