Be szép volna, ha a tudós kiülne a színpadra, elmesélné, amit kikutatott az emberi életről, a kapcsolatok és viszonyulások teljesen átlátható rendszeréről! A hallgatóság mindent megtudna, amit akart, hazamenne, és ezentúl a tudomány irányítása alatt élvezné a társadalmi boldogságot. Csakhogy a közönség a Spinozában nemcsak biztos válaszokat nem fog kapni, de még a kérdések számbavételének végére sem jutnak majd el a színpadon ülők: Kardos András filozófus-esztéta, aki kérdez, és Heller Ágnes filozófus-esztéta, aki vissza- és továbbkérdez.

Furcsának tetszik, hogy a tudós kénytelen széttárni a kezét, és bizonytalan válaszokat fogalmaz meg olyasmiről, amiben az emberek halálos biztonsággal eligazodnak. Pedig ez a dolgok természetéből adódik. Heller Ágnes egy írásában ezt így fogalmazta meg: „Kiindulópontul Arisztotelész Metafizikája első könyve első fejezetének első mondatát választom. Ez a mondat így hangzik: »Minden ember természeténél fogva törekszik a tudásra.« Az emberben – így folytatja Arisztotelész – az emlékezetből tapasztalat lesz. Nos, a tapasztalat hasonlít a tudományos tudáshoz, bár mégsem az, mert nem jár az okok ismeretével, nem képes az általánosításra, és így nem tudja a jelenséget megmagyarázni. De attól még a gyakorlatban jobb eredményt is érhet el az okokat is felderítő tudásnál.”

A színpadon az emberi életről folyik majd a disputa, általában és különösen arról az életről, amit itt élünk amai Magyarországon. Azélet értelmére a tudós nem tudhatja a végső választ, a hallgató saját életének értelmessé tételéhez viszont hozzájárulhat. Már azzal is, ha segít föltenni a kérdéseket.

I!

03. 12.

KEZDÉS: 19.00

HELYSZÍN: Spinoza Ház (Budapest VII., Dob u. 15.)

CÍM: Nos, hogy vagyunk? - Heller Ágnes-est

BESZÉLGETŐ PARTNER: Kardos András

JEGYÁR:2000 Ft