Nem igazán mutatna jól Munkácsy életművében az a sötét sugallatú kép, amely egy titkos, zsidó áldozati szertartást jelenít meg, s amelyet az Index hét elején megjelent cikke Munkácsy-festményként valószínűsít. A Vérvád címen emlegetett mű egy keresztény lány feláldozását ábrázolja, vagyis olyan fajta véráldozatot, amilyennel a tiszaeszlári perben is vádolták a zsidókat. 

A szakirodalom azonban nem tud ilyen Munkácsy-képről. Pontosabban, mint most kiderült, 1914-ben a Novoje Vremja című orosz lap írt egy Rituális gyilkosság című képről, melynek attribútumai a lap szerint Munkácsyra utalnak. E hír nyomán akkoriban másutt is megjelent a feltételezés, amelyet azonban a festő özvegye cáfolt.

Egyáltalán nem egyértelmű azonban, hogy a napjainkban feltűnt festmény a száz évvel ezelőtt említett kép. A most nyilvánosságra került festmény néhány éve ismert a nyilvánosság előtt. Például 1999-ben szerepelt egy Oroszországban megjelent könyv borítóján, majd felbukkant különböző, főleg orosz internetes oldalakon. A kép jelenlegi tulajdonosáról nem tudunk semmit, csupán azt, hogy közvetítő révén került kapcsolatba a State University of New York professzorával, a budapesti International Business Schoolon vendégtanárként tanító művészettörténésszel, Jeffrey Taylorral, és Taylor felkérte Végvári Zsófiát, a Komplex Festményvizsgálati Labor vezetőjét, hogy vizsgálják meg együtt a képet.

Erre 2012 tavaszán egy londoni raktárban került sor – mondta el lapunk érdeklődésére Végvári Zsófia. Az alkotást igen rossz állapotban találták egy vakrámára feszítve, de a jelek szerint tulajdonosai korábban feltekerve is tartották. Restaurálások nyomai látszódtak rajta (például a nőalak hasán). Ezeket a háború környékén végezhették. A szignálatlan, 225×392 centiméteres kép festékanyaga az 1880-as évek első felére jellemző, anyaghasználata pedig hasonlít Munkácsy színhasználatára és színkeverésére. Például a cinóbervörös komponenseként foszfor volt azonosítható, mondja Végvári, aki szerint az általuk eddig kutatott háromszáz festő képei közül csak Munkácsy képein találtak ilyen arányban a vörös festékben foszfort. Azaz a festékvizsgálat alapján Munkácsy szerzősége nem kizárható. Az alkotás 1890 után készült festészeti anyagokat nem tartalmaz.

A rejtőzködő tulajdonos azt az információt adta Jeffrey Taylornak a festmény történetéről, hogy megrendelője az orosz társadalom legfelsőbb rétegének tagja volt, és a bolsevik forradalom után került a kép 1917-ben Finnországon át Angliába. Lapunk kérdésére az amerikai művészettörténész, aki műértést („art connoisseurship”) tanít, és műszeres műtárgyvizsgálattal foglalkozik, a londoni Vérvád képről további információkat is adott. Mint írja, azért terelődött Munkácsyra a gyanú, mert „a festményre vonatkozó legkorábbi szöveges utalások mindig Munkácsynak tulajdonították, és a kép manapság is Munkácsy-attribúcióval jelenik meg orosz nyelvű internetes oldalakon. A festmény velünk ismertetett provenienciájában is Munkácsy szerepel szerzőként.”

Az ismeretlen tulajdonos „szeretné eladni a képet, és úgy gondolja, ha megerősíthető volna Munkácsy szerzősége, jobb esélye lenne az eladásnak. Én már a közvetítő első megkeresésekor közöltem vele, minimális esélye van annak, hogy a festményt valaha is közmegegyezéssel Munkácsy-képnek fogadják el Magyarországon” – írja kérdéseinkre Jeffrey Taylor.

S hogy személy szerint mit gondol a szerzőségről? „Sok más közép- és kelet-európai festőt is számításba vettem – beleértve oroszokat is, különösen azokat, akik »M« szignót használhattak (mivel a kép sarkában egy elhalványult M betűt véltek felfedezni – a szerk.) –, de véleményem szerint stilisztikailag egyik sem mutatott olyan rokonságot a képpel, mint Munkácsy. (...) Jelen pillanatban az összes rendelkezésünkre álló bizonyíték – beleértve a műszeres vizsgálatokat – arra mutat, hogy a legvalószínűbb szerző Munkácsy. Hangsúlyozom azonban, hogy az attribúció egy folyamat, és végső célunk azt kideríteni, ki festette a képet. Szívesen fogadom más művészettörténészek véleményét ebben az eszmecserében” – fogalmazott Taylor.

Megkérdeztük Pákh Imrét, a neves Munkácsy-gyűjtőt is, aki elmondta, hogy két évvel ezelőtt a kép főalakjáról kapott egy fényképet. Munkácsy férfiportréjaként kínálták neki eladásra. Ha esetleg vevő lett volna rá, tulajdonosa talán kivágta volna ezt a figurát a képből, mondja. De már akkor elutasította a vételt. Véleménye szerint ez nem lehet Munkácsy keze munkája. Munkácsy nem így kezelte a fényt, nem így használta az ecsetet. Ennek a képnek néhány megoldása egészen ügyetlen, például ahogy a főalak tartja a kést.

A Magyar Nemzeti Galéria szakértői, akiknek a kezén több száz Munkácsy-festmény fordult meg, kizárják a magyar mester szerzőségét. Kétes esetekben általában a nagy árverezőházak is az ő véleményüket kérik. Bellák Gábor, a galéria munkatársa kérésünkre részletesen elmondja, melyek azok az első pillantásra is árulkodó részletek, amelyek alapján Munkácsyt kizárhatjuk a lehetséges alkotók közül.

Először is a fény. Munkácsynál nincsenek ilyen világítási effektusok, nem operál így a fénnyel, képei egyenletes megvilágításúak. Aztán az ecsetkezelés. A fotók tanulsága szerint a Vérvád festmény alkotója szélesen húzó, hosszú ecsetvonásokkal dolgozott. Munkácsy ezzel ellentétben apró, fölrakott festékfoltokat kent el festőkéssel, így más méretű festékelemek jellemzik. Maga a kompozíció is szokatlan, ez a kép túlságosan „tele van”, és túlságosan brutális. Továbbá Munkácsy pályája jól ismert ahhoz, hogy tudjuk, mikor milyen tematika foglalkoztatta, és ez a kép nem illik bele. Ahhoz, hogy valaki ilyen képet fessen, nagyon masszív antiszemita közeg kell, mondja Bellák Gábor, ez pedig megint nem mondható el a Párizsban élő Munkácsyról. Bellák a kép alkotójaként egy lengyel vagy egy orosz festőt képzelt el. Egészen tegnapig.

Tegnap azonban Csiszár Gábor irodalomtörténész arról tájékoztatta, hogy Az Est című lap 1914. április 4-i száma Munkácsy és a vérvád címmel közöl egy rövid cikket, amelyben feltehetően erről a képről van szó, s cáfolják benne Munkácsy szerzőségét. Megnéztük a cikket, mely szintén a Novoje Vremjára hivatkozik, ahol az 1911-ben megölt Pjotr Sztolipin miniszterelnök fivére „megírta, hogy Munkácsy Mihálynak egy megrázó rituális gyilkosságot ábrázoló festménye van”, s e képet sokszor meg akarták már semmisíteni. Az Est határozottan állítja: „Azt a képet, amelyről szó van, a tiszaeszlári pör idején egy Ábrányi nevű magyar festő festette, Munkácsy neve alatt. Az eset annak idején Munkácsynak is tudomására jutott, aki erélyesen tiltakozott a csalás ellen.” Munkácsy özvegye is reagált a Novoje Vremja cikkére, Az Est szerint „a leghatározottabban tiltakozik az ellen mintha a képet férje festette volna”.

Bellák Gábor szerint az Ábrányi nevű festő Ábrányi Eördögh Lajos (1849–1901). A lexikonok szerint jeles nyíregyházi portréfestő volt, és az 1880-as évek elején Párizsban is tanult. Bellák a Nemzeti Galéria adattárában megtalálta egy Munkácsynak írt levelét, melyben a mester „látszólag hanyag tanítványának” nevezi magát. Hogy ő-e a Vérvád festője, az csak erős hipotézis, de ezerszer hihetőbb, mint Munkácsy – állítja a művészettörténész.

Sem a fény használata, sem a kompozíció nem vall Munkácsyra a szakértők szerint