A Margit-szigeten ebben az évben egyetlen ellopott szobor pótlására, visszahelyezésére sem lesz lehetőség, természetesen a pénzhiány miatt – írtuk nemrég. Ez azt jelenti, hogy a publikum továbbra sem láthatja Kisfaludi Stróbl Zsigmond Izsó Miklóst ábrázoló mellszobrát, Segesdi György Stróbl Alajos-portéját, Domonkos Béla Gábor Andor-szobrát, Beck Ö. Fülöp önportréját, Varga Imre József Attila-, valamint Pátzay Pál Kodály Zoltán- és Derkovits Gyula-mellszobrát, amelyeket 2011 óta fájdalmasan hiányolunk posztamenseikről. A két utóbbi művet a sorozatrablás után maga a Budapest Galéria szereltette le, megelőzendő, hogy azokat is elvigyék – adtuk hírül.

Írásunk nyomán megkeresett bennünket egy budapesti mintakészítő, aki érdekes felvetéssel rukkolt elő: mi volna, ha a szigeti büsztöket nem bronzmásolatokkal pótolnák, hanem műgyantakópiákkal? Mi tagadás, hátrahőköltünk, de Mohácsi Miklós gyorsan eligazított, miszerint ne közönséges műgyantára gondoljunk, hanem egy olyan, üvegszállal erősített, bronzhatásúra színezett epoxigyanta-féleségre, amelyből az eredeti alkotással szinte tökéletesen megegyező látványt nyújtó „öntvény” készíthető. Vagyis olyan alkotás, amely – mint állítja – a közönség számára értékes, a megmintázott notabilitáshoz méltó, viszont egészen biztos, hogy senki nem akarja ellopni. Nem mellesleg: egy efféle szobor elkészítése a tizedébe kerül a megrendelőnek (egy átlagos méretű darab durván 200 ezer forintból kihozható), mint ha ragaszkodna a bronzhoz, és szintén nem mellesleg: kitűnően bírja az időjárás viszontagságait, sőt, ahogy a mester fogalmazott, „féltéglaálló”.

Az elképzelés egyedi, de nem teljesen előzmény nélküli, tovább megyünk: legalább egy referenciamunka már létezik is. A monorierdei önkormányzat 2009-ben Szent István-büsztöt rendelt Anka Margit szobrászművésztől. Mivel komoly szempont volt, hogy a gipszminta alapján elkészítendő mű a lehető legolcsóbb legyen, és ne keltse fel a fémtolvajok figyelmét, a választás a különleges műgyantára esett; a munkával Mohácsit bízták meg, aki a saját maga által kidolgozott eljárás nyomán el is készítette a mellszobrot, azt azonban – anyagi okok miatt – máig sem állították fel. A műhelyben várja sorsa jobbra fordulását.

A Budapest Galéria osztályvezetője szerint Mohácsi módszere belső terekben, műtárgy-sokszorosításnál nem ismeretlen. Szilágyi András azonban megjegyezte: mivel nem ismerik pontosan, mit tud a bronzhatású patina, mert a szabad ég alatt még nem bizonyított, legalább nyolc-tíz évig tesztelni kellene, mit tud valójában a szélsőséges kontinentális éghajlaton – csak ezután lehetne az anyag kültéri alkalmazásáról beszélni. Emellett valószínűleg a művészeket sem volna könnyű meggyőzni, hogy bronz helyett műgyantából készíttessék el műveiket. Egyébként a Margit-szigeten néhány éve kísérleteztek egy hasonló anyaggal, de a próba sajnos nem sikerült, a fémtolvajok össze-vissza törték dühükben a szobrot, miután rájöttek, hogy „átverték őket”. Ezt sem árt figyelembe venni.

Ráday Mihály egy történettel reflektált a Mohácsi-féle felvetésre. Amikor Kossuth Lajos 1851–1852-es egyesült államokbeli utazását követte Csorba Lászlóval – mesélte lapunknak –, igyekezett megörökíteni az akkori MTV 1848/49-es sorozatműsora számára mindent, ami az úttal, Kossuth emlékezetével összefügg Amerikában. Jártak St. Louisban is, ahol sokáig kőoszlopra erősített dombormű őrizte Kossuth emlékét. Ezt a bronz domborművet azonban egy napon ellopták – a helyi magyar közösség pótolta, de aztán megint lába kélt, és akkor már műanyagból öntötték ki a gipszmintát. Csakhogy: már ez a bronzszínű plasztik dombormű sincs a helyén – idézte fel. Mindent egybevetve úgy gondolja: meg lehet próbálni a műgyantás pótlást nálunk is, hátha tényleg csak a bronz kell egyeseknek, a híres ember, a költő, a szobrász, a festő portréja nem. Átmenetileg tehát elfogadható a megoldás, de csak átmenetileg: amíg nem lesz jobb világ.

Ércnél maradandóbb

A közterületi fémek műanyagra váltása nem szokatlan fordulat Budapesten. A VII. kerületi önkormányzat például már hét éve, a 2006-os utcanév- és házszámtáblacsere, -pótlás előtt úgy döntött: nem kísérletezik tovább a vassal, a városrész 1000 sarkára és 1300 kapujára műanyagból rendel új táblát. A város vezetése elismerte: eredetileg újra fém, sőt közelebbről és még inkább öntöttvas táblákat szerettek volna, a hagyományokhoz és a környezethez leginkább ezek illenének. A fémtolvajok miatt azonban ez eleve halálra ítélt ötlet lett volna.

Mohácsi Miklós korántsem közönséges műgyantából alkot