A 2006-os The Queen című filmben játékával a legjobb színésznő Oscar-díját érdemelte ki. A 67 éves, de kisugárzásából mit sem vesztő színésznő korábban I. Erzsébetet is eljátszotta egy 2005-ös tévésorozatban. A The Audience című színdarab írója Peter Morgan, akinek nevét a Királynő című film forgatókönyvírójaként ismertük meg. Rendezője Stephen Daldry, a Felolvasó, az Órák és a Billy Elliot ünnepelt filmdirektora.

A színmű egy kicsit az „ahogy Móricka elképzeli” módszerével íródott, hiszen a brit monarchia íratlan törvénye, hogy a rendszerint minden kedd délután sorra kerülő audienciákat mindkét oldalról teljes titoktartás övezi. A mindenkori kormányfők még a feleségüknek sem mesélhetnek arról, miről esett szó a Buckingham-palotában. Ezt a hallgatást „töri meg” Morgan színjátéka.

David Cameron a tizenkettedik kormányfő II. Erzsébet uralkodásának immár hatvanegyedik évében. A darabban nem mindannyian jelennek meg, hiányzik például – noha nyolc évet húzott le a Downing Street 10.-ben – Tony Blair. Helen Mirren előzetes nyilatkozataiban egyébként világosan megmondta, hogy vissza akarta utasítani a darab főszerepét. A tervek szerint június 15-ig műsoron maradó The Audience heti nyolc fellépéssel és egyetlen szabadnappal jár ugyan, a vonakodás fő oka azonban az volt, hogy a színésznő nem akarta, hogy a közönség beskatulyázza II. Erzsébet szerepébe.

De Morgan, Daldry, valamint a jelmez- és díszlettervező Bob Crowley meggyőzte, hogy „abszolút idióta lenne”, ha kihagyná ezt a lehetőséget. A kihívás óriási, hiszen a szerep hatvan esztendőn át kíséri végig az immár nyolcvanhetedik évében járó Erzsébet életét. Hosszú uralkodása alatt a királynőnek nemcsak az alakja változott meg jelentősen, hanem a híradók tanúsága szerint a kiejtése is, amit Mirren híradók, felvételek segítségével alaposan tanulmányozott. Dolgát valamelyest megkönnyíti a királynő sok tekintetben megmutatkozó hagyománytisztelete: hosszú ideje változatlan az öltözködési stílusa, a frizurája.

Ami a legdrámaiabban módosult hat évtized alatt, az a kormányfőihez fűződő viszonya. Amikor 1952-ben édesapja, VI. György korai, váratlan halálával megörökölte a trónt, Sir Winston Churchill volt az a felbecsülhetetlen tapasztalatokkal rendelkező kormányfő, aki szárnyai alá vette a nem egészen huszonhat éves, az uralkodásra még nem felkészült fiatal anyát. Már régen megfordult a kocka: a kormányfők egyre inkább számíthattak Erzsébet ismereteire, józan ítélőképességére, hasznos tanácsaira, diszkréciójára a legkényesebb ügyekben is.

A darabban Churchillen, Sir Anthony Edenen, Gordon Brownon és David Cameronon kívül Margaret Thatcher alakja is feltűnik. Peter Morgan munkáját kormányfők közeli munkatársai segítették, de a valódi érintettek közül a kilencedik miniszterelnök, John Major mutatkozott a legsegítőkészebbnek. Az írót egyébként a királynő személyiségénél sokkal jobban érdekli mindaz, amit jelképez – amit az ország működéséhez, imázsához hozzátesz.