Újranyílt az Erkel
Az építkezés csak kilenc hónapig tartott, az alapító igazgató Márkus Dezső karmester lett. A Tisza Kálmán téri telekre amúgy Márkus Géza, Komor Marcell és Jakab Dezső tervei alapján húzták fel az épületet, amelyet a székesfőváros ötven évre ingyenhasználatra átadott a Népopera Rt.-nek. A nézőtér hatalmas lett: 3167 férőhellyel – írja Molnár Klára A Népopera – Városi Színház 1911–1951 című könyvében. Ma már jóval kevesebben férnek be, csaknem 2100-an. De még így is a legnagyobb zenés tere Közép-Európának – mondta a tegnapi nyitó sajtótájékoztatón Ókovács Szilveszter főigazgató.
A megnyitás kritériuma között szerepelt, hogy minden előadást magyarul lehet játszani, de az is: olcsók legyenek a jegyek. (Ez utóbbi ma is az egyik fő szempont, a Facebook Karzat 101 forintos jegyeiért a nyitás környékén ingyen lehet lájkolni az Operaház Fb-oldalán.) Noha jóval olcsóbbak voltak a jegyek, mint az Operában, mégsem ment túl jól a színház. Ahogy a Magyar Színház története (1985) című kötetben megjelent:
„A Tisza Kálmán téri Népoperát az opera iránti igények túlbecsülése hívta életre 1911-ben. A fővárosi tanács támogatásával épülő színház alapítói úgy vélték – mint kiderült, helytelenül –, hogy a szélesebb tömegeket csupán a magasabb helyár tartja vissza az Operától. Durva becsléssel tehát úgy számoltak, hogy a férőhelyek megkétszereződésével, a helyár felére csökkentésével és a vállalkozás némi hivatalos támogatásával képes lesz fenntartani magát.”
Márkus neves társulatot hozott össze, az ő regnálása alatt tartották Wagner Parsifaljának magyarországi bemutatóját is, 1914. január 1-jén. Aznap, hogy felszabadult az utolsó Wagner-opera a harmincéves kizárólagos bayreuthi játszási jog alól –írja a Caruso blog. Az intézmény gazdaságilag nehézkesen működött, meglehetősen gyakran váltogatta bérlőit. 1917-ben Városi Színházként működött tovább. A legnagyobb kihívást mindig a színház mérete jelentette. Ugyanakkor ide lehetett szervezni olyan vendégjátékokat, amelyek biztos telt házas sikert hoztak: az Orosz Cári Balettől a Burgtheateren át a Staatsoperen keresztül Gyagilev Orosz balettjéig (Nizsinszkijjel, Anna Pavlovával, Ida Rubinsteinnel.)
Vezényelte itt például Toscanini a New York-i Szimfonikusokat, énekelt – többek mellett – Beniamino Gigli, Maria Jeritza, Titta Ruffo, Fjodor Saljapin, Tito Schipa, Leo Slezak. 1921-ben három évadon át az Operaház fiókintézménye lett a Városi, de utána sűrűn cserélődtek az igazgatók. Varietéként is működött a ház (1932–1933 között), ahol bokszmérkőzéseket, spanyol revüt, operaparódiákat is színpadra vittek. Felléptek mutatványosok és kínai ezermesterek, jelentsen ez bármit is.
A negyvenes évek sem a fénykort jelölték, a Magyar Művelődés Házaként működött öt évig, amelyet a Magyar Szabadidő Mozgalom üzemeltetett. A háború után moziként, majd újra Városi Színházként funkcionált. 1948-tól már az operaház is tartott ott előadásokat. 1951-től hivatalosan is kezelésbe kapta a Városit az operaház, amely 1953 óta viseli az Erkel Színház nevet. Akkor kezdődött az a nyugodt, telt házas időszak, amelyet nosztalgiával emlegetnek – írja a Caruso blog. Tóth Aladár jó érzékkel mérte fel, mely népszerű művek valók ide. A jegyárak meg tényleg elképesztően alacsonyak voltak. Meg is telt mindig az akkor már „csak” 2500 férőhelyes Erkel. Olyan nemzetközi sztárok is itt léptek fel, mint ifjúként Plácido Domingo, Luciano Pavarotti vagy José Carreras. Szerepelt itt Mario del Monaco, Tito Gobbi, sőt koncerteken Yves Montand, Gilbert Bécaud vagy Ella Fitzgerald. Az Erkelben, mint óriási hangversenyteremben a világ valamennyi jelentős szimfonikus zenekara muzsikált olyan karmesterekkel, mint például Furtwängler, Abbadó, Boulez, Maazel vagy Mehta. A hangversenyeken nem kisebb művészek zenéltek, mint Casals, Rubinstein, Richter, Ojsztrah és Menuhin.
A rendszerváltozás után évről évre csökkent az állami támogatás, és mivel a kereskedelmi televíziók előbújtak, egyre kevesebben jártak el otthonról, megszűnt a kulturális utánpótlás-nevelés, összeomlott a zenei képzés – véli Karczag Márton a Carusón. Az Erkel műszaki állapota is erősen romlott, utoljára 1961-ben volt teljes felújítása, a 80-as évek közepén picit átalakították. Több terv készült a rekonstrukcióra, sőt arról is többször volt szó, hogy új épületet húzzanak fel ide. De ebből sem lett semmi. És bár nem nyilvánították életveszélyesnek az Erkelt, csak balesetveszélyesnek, 2007. június 7-én búcsúkoncerttel zárta a házat az akkori főigazgató, Vass Lajos. Kormányhatározat született arról, hogy az egészet lebontják, és egy modern kulturális központot húznak fel a helyére. Később kiderült, a bezárás egyik oka az volt, hogy nem lehetett megtölteni a hatalmas nézőteret.
Két éve kormányhatározat döntött a „játékra alkalmas állapotig történő rekonstrukcióról”. 1,7 milliárdot áldozott a kormány a felújításra, amelynek első üteme január 1. és február közepe között zajlott. Hat hete volt erre a kivitelező Laki Zrt.-nek. Ez eddig a munkák töredéke. Csak a legszükségesebb dolgokat végezték el a tisztasági falfestéstől bizonyos kőfelületek polírozásán át a Bernáth Aurél-falfreskók tisztításáig, továbbá új borítást kapott a színpad. Egyedül a vizesblokkok nyerték el végleges formájukat. A felújítás második ütemét a nyári szünetben, júniusban kezdik, és Erkel Ferenc születésnapján, november 7-én végleg megnyitják a házat. Ez a felújítás már épületszerkezeti átalakításokat is tartalmaz.
Pénteken a Győri Balett, a Pécsi Balett és a Magyar Nemzeti Balett Pas De Trois című előadásával nyitották újra a színházat. Márciusban megy még a Don Giovanni, a Turandot, valamint Primavera 13 címmel két vidéki és egy határon túli opera-előadás is: a győri János vitéz, a szegedi Rigoletto és a kolozsvári produkció, az Álarcosbál.
