Négy éve kicsomagolva
A Magyar Nemzeti Múzeumban még Hiller István, az oktatási és kulturális tárca akkori vezetője is (ahogyan az a műtárgyakkal való foglalatosság esetében dukál) fehér kesztyűt húzott, és részt vett a Capa-képek ünnepélyes kicsomagolásában.
Villogtak a vakuk, örültünk a képeknek, és örültünk azoknak a híreknek is, melyek alapján akkor úgy tűnt: a hazai fotókincsek gyarapításánál jóval többről lesz itt szó. Például arról, hogy az anyag megvásárlásához kapcsolódóan szakmai és politikai szándék mutatkozik arra nézvést is, hogy az International Center of Photography mintájára Magyarországon is létrejöjjön egy hasonló központ. A lehetséges európai intézményként is működő hazai Robert Capa Fotográfiai Intézet és Oktatási Központtal kapcsolatos tervek aztán lassan elsüllyedtek a kultúrpolitikai zűrzavarok mélyén, és egészen az elmúlt napokig nem is kerültek elő.Mostanában azonban mind több olyan hír lát napvilágot, amely arra enged következtetni, hogy ismét felerősödött a szakmai, kormányzati szándék. Sőt. Egyes írások szerzői már azt is tudni vélik, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériumában „lázasan készítik elő” a Robert Capa központ létrehozását, melynek vezetője Kőrösi Orsolya, a Magyar Fotográfusok Házának (Mai Manó Ház) ügyvezető igazgatója, székhelye az Ernst Múzeum lesz, és körülbelül 100 millió forintba kerül majd.
Az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkárságán is érdeklődtünk minderről, de a szűkszavú és finoman szólva sem részletező válasz azért árnyalja a képet. „Lázas előkészítésről” szó sincs, mondjuk úgy: óvatos tervezésről van szó, és amúgy is sok a bizonytalanság a lehetséges intézmény körül. Az államtitkárság mindössze ennyit üzent:
„Valóban érkezett a tárcához egy kortárs fotográfiai központ létrehozásáról szóló kezdeményezés, de a tervezet több tisztázandó részletkérdést is tartalmaz, melyekről még nem született döntés.”
Kőrösi Orsolya, aMai Manó Házvezetőjemindenesetre úgy véli, a magyar fotográfia számára különösen fontos lenne ez az új intézmény, mégpedig azért, mert végre létrejönne egy olyan fotográfiai központ, amelyben lenne nagyméretű, méltó kiállítótér, lehetőség lenne a fotográfiához kapcsolódó rendezvények, szakmai programok megtartására, ahol hangsúlyozottan fontos szerepet kaphat végre az oktatás. Hozzáteszi: a Robert Capa Kutató Központ elsődleges célja
– a felröppent hírekkel ellentétben –nem a fotóművészeti, hanem a hazai sajtófotós hagyományok őrzése, ápolása, a szakma kiemelkedő képviselőinek bemutatása, az utánpótlás képzése, a nemzetközi kapcsolatok ápolása. És Kőrösi szerint ezzel arra is választ kaphat minden kétkedő: vajon a 2018-ra tervezett múzeum negyed részeként megnyíló lehetséges budapesti fotográfiai múzeummal konkurálnak-e. Azt mondja, egyáltalán nem, hiszen mindkét intézmény feladata más lesz. Ráadásul a Capa központ nem tervez gyűjtést, mert ahhoz Kőrösi szerint más feltételrendszer, más típusú szakértelem és nagyon sok pénz kellene.
A hírek között külön hangsúlyt kapott, hogy a tervezett Capa központ az Ernst Múzeumba költözne be, és ennek a hírnek a hallatán a kortárs művészet rajongói közül mind többen adtak hangot aggodalmuknak. Kőrösi Orsolya leszögezi: annyit már most, a tervezés időszakában is biztosan állíthat, hogy miként az Ernst Múzeum számos fotókiállítást fogadott be, úgy az ő vezetése alatt a Capa központ is helyet adna a kortárs képzőművészeti kiállításoknak, szó sincs tehát arról, hogy amennyiben megalakul az intézmény, és valóban az Ernst Múzeumban kap helyet, a kiállítótér falain a jövőben csak fényképek lesznek majd láthatók.
Kincses Károly fotómuzeológus, aki a Robert Capa-anyag megvásárlásának egyik szakmai irányítója volt, ugyancsak azt mondja: bár ő is úgy tudja, épp csak körvonalazódik a Capa központ terve, az bizonyos, hogy nagyon jót tenne a hazai fotográfiának, ha megvalósulna a képanyag megvásárlásakor megfogalmazott szándék, és lenne végre egy központja a sajtófotónak, valamint az elkötelezett, dokumentarista fotográfiának. Hogy ez a terület mennyire magára hagyatott, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az amúgy népszerű és látogatott sajtófotó-kiállítások anyaga mostanában már nincs feldolgozva, archiválva, és a nagy, éves kiállításon kívül nem is használják. Kincses szerint nagyon nagy szükség volna a Capa központra mint kutató-oktató bázisra is. Az Ernst Múzeumról szólva azt mondja, ideális, hogy egyetlen saroknyi távolságra van aMai Manó Háztól, így a két intézmény szoros együttműködésben dolgozhatna.
A Robert Capa-képek Magyarországra érkezésük óta a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtára Nemzetközi Gyűjteményében, nem mellesleg több tízezer hasonló sajtófotó mellett találhatók. Az anyagból eddig Magyarországon tizenhárom különféle válogatású kiállítást rendeztek, de a képek eljutottak Sanghajba, Bécsbe és nemrégen a pozsonyi fotóhónapra is. Ezekről a tárlatokról mindenki elismeréssel beszél, miként a múzeum munkatársainak tevékenységéről is. Lengyel Beatrix, a Történeti Fényképtár vezetője szerint örülnek, ha a kortárs fotósok több lehetőséget kapnak, és egy ilyen, az első hírek szerint elsősorban fotográfusok menedzselésével, oktatással foglalkozó központ talán alkalmas lehet erre, bár a részleteket még ők sem ismerik. Azt mondják, számunkra mindebből az a legizgalmasabb, hogy Capa, aki egy egész szakma önképére volt befolyással, ismét hivatkozási pont. A Nemzeti Múzeumban ősszel a Capa-életművet vizsgáló kiállítást mutatnak be, ez azzal is foglalkozik, hogyan alakult a világhírű fotóriporter munkásságának utóélete. Vagyis miképpen használják, értelmezik alakját közvetlenül a halála utántól egészen napjainkig.
