Aztán Mészöly Dezső és csapata bebizonyította, hogy versről lehet oldottan, humorosan és játékosan beszélni, s hogy mindez ugyanúgy része lehet az életünknek, mint a hétvégente sugárzott amerikai krimi. A Lyukasóra 21 év után veszélybe került. Január óta a Duna Tévé csak ismétléseket sugároz, ami már azért is érdekes, hívta fel a figyelmünket Lackfi János, mert a műsorok végi, immár lejárt feladványokra továbbra is érkeznek megfejtések.

 – Játszanak az olvasók, csak a tévé nem játszik velük – teszi hozzá a költő, a Lyukasóra műsorvezetője. A műsor maga egyébként sok változáson ment keresztül az elmúlt évtizedekben. Az m1-ről átkerült a Duna Tévébe, a szereplők is (egyes alapító tagok halála miatt) kicserélődtek, és a műsoridő is változott. Eleinte havonta 45 percben jelentkeztek, ez végül kétszer 26 percre módosult. Vagyis a Lyukasóra minden második héten jelentkezett, összebútorozva a nyelvápolókkal, ami további öt percet vitt el az amúgy is szűk időkeretből.

Csak az alapgondolat maradt változatlan: a részt vevő irodalmárok (az alapítók közül már csak Lator László maradt, érkezett viszont Várady Szabolcs és Szabó T. Anna) és színészek (Kubik Anna, Ráckevei Anna, Mácsai Pál és Papp János) minden alkalommal feladvánnyal érkeztek a stúdióba. Ismert költő kevésbé ismert versével, netán méltánytalanul elfeledett szerző művével. A részvevőknek pedig ki kellett találniuk a szerzőt. Már a találgatás is izgalmas gondolatmeneteket hívott elő (megtudhattuk, hogyan lehet a részletből, a stílusjegyekből kibogozni a keletkezés időpontját, helyét és végül magát a szerző kilétét).

De arra is maradt idő, hogy a feladvány apropóján bőséges információkkal lássanak el minket. A műsor idejének további szűkítése épp azzal a veszéllyel járna, hogy kiszorítja a magazinból a szalonjelleget, és csak tőmondatos megfejtéseknek ad teret. Pedig a műsor továbbra is népszerű. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy a feladványokra 30-40 levél is érkezik, a világ minden tájáról. Egy csíkszeredai néző, meséli Várady Szabolcs, komplett kis tanulmányt csatol a megfejtéseihez, amelyek akár egy irodalmi folyóiratban is megállnák a helyüket. Egy Svédországban élő néző levele szerint a Lyukasóra az egyik legfontosabb szál, amely még az országhoz köti.

Egy ausztráliai néző pedig kengurubőrt küldött a műsor minden részvevőjének, szeretete jeléül. A kemény mag többnyire irodalomtanárokból verbuválódik, akik arról is beszámolnak, hogy a felvett műsorokat felhasználják a tanítás színesítése érdekében. Csakhogy az utóbbi időben az is nehezítette a műsor helyzetét, hogy a kezdési időpont ide-oda ugrált. A Duna Tévé megkeresésünkre végül elárulta: nem szűnik meg a Lyukasóra. Márciustól havonta jelentkezik a megszokott 26 percben, viszont megszűnik a nyelvápolókkal való kényszerű összebútorozás. Csakhogy ez a havi kétszeri adás helyett újabb csökkenést jelent.

Várady pedig korábban jelezte, hogy ha nem kap a műsor legalább fél órát, akkor könnyen lehet, hogy nem folytatják, hiszen így értelmetlenné válik. S ha ennél is kevesebb időt szánnak rá, akkor talán már az is jobbmegoldás lenne, ha végképp megszűnne. Mindezek ellenére Lackfi hozzátette: valószínűleg élnek a folytatás lehetőségével, hiszen a versnek és vele a költészetnek minden tévés perc fontos lehet.