Vele szemben Laló ül. Mindenki így hívta és hívja a 83 éves fotográfust: így nevezte édesapja, a jogász végzettségű, marosvásárhelyi illatszertáros Erdélyi Emil, akivel Laló 15 évesen megjárta Auschwitzot. És ahol az apja helyett gyakran ő, a képtelenséghez is alkalmazkodni képes kiskamasz eszelte ki a túlélés cseleit. Akkoriban neve ideiglenesen Negyvenháromezer-nullanyolcvan háromra változott. Később, a világháború után aztán megint Lalónak hívták, legalábbis így hívták a háború után jobb érzésű osztálytársai a katolikus gimnáziumban. A kegyetlenebbek Hitler tévedésének.

Lalóként tudósította aztán az újságíró-fotóriporter az erdélyi magyar lapokat, az Új Utat, a Dolgozó Nőt, az Új Életet.

És elválaszthatatlanok a Laló névtől a híres művészportrék: Kós Károlyról, Kányádi Sándorról, Sütő Andrásról meg Brassairól, Lucien Hervéről, Paul Almásyról, André Kertészről és Elie Wieselről. Lalónak köszönhetjük azt a régi zsidó temetők művészetéről szóló fekete-fehér albumot is, amely nélkül a nyolcvanas-kilencvenes évekre egy tucatnyi hagyományos sírkert enyészett volna el dokumentálatlanul.

Az ’56-os forradalom idején éppen Pesten volt, végigfényképezte az egészet. November 3-án, a határzár előtt, az utolsó Romániába tartó kocsival jutott haza Marosvásárhelyre öt hónapos terhes feleségéhez,

Annihoz. Aztán a budapesti eseményekről tudósító riporternek gyorsan mennie kellett a laptól...

Máskülönben, aki ma Budapesten a Laló nevet hallja, annak egy rendkívül gyakran és jóízűen nevető, szüntelenül önironikus, nyughatatlan nyugdíjas jut az eszébe. Aki most éppen könyvet írt: elmesélte benne az őrült XX. századot, amelyet majdnem teljesen végigélt. A Zachor Alapítvány kiadásában megjelent Túlélés című kötet – háborúról, művészetről, emberségről és embertelenségről – már az Írók Boltjában, a Láng Tékában, a Vince, valamint a Kabbala könyvesboltokban is kapható.

I!

I!

SZERZŐ: Erdélyi Lajos

CÍM: Túlélés - Egy fotográfus visszaemlékezése

KIADÓ: Zachor Könyvek, 210 oldal

ÁR:2200 Ft