Mi meg, ha elénk rakják a Szegénylegényeket, csak bámuljuk a képeket. Nahát, ilyet! Remek, ez igazán remek! Meg eredeti, meg zseniális! De mérgelődni is tudunk: érthetetlen, modoros az egész! És jöhetnek a viták. Vajon ez minden idők legjobb magyar filmje? Vagy csak az ötödik legjobb? 1869-es történetébe nem az 1956 utáni megtorlásokat bujtatták bele? Nagyon nagy vagy csak kicsit nagy rendező ez a Jancsó? Vagy közönséges szemfényvesztő? Vizsgáljuk meg, szedjük szét! Ember, vegye már észre, hogy itt micsoda hosszú beállítások vannak! Nem lát a szemétől? A puszta, a lovasok, az alakzatok! A végtelen térben egy sánc, bezártság a szabad ég alatt!

Csak bámuljuk, egyre csak bámuljuk ezt a filmet, de nem vesszük komolyan. Az élet azért más. Bemegyünk hát munkahelyi sáncunk kis cellájába, félünk egy jót, figyelünk, honnan csap le az intrika, társunk bántásáért nem szólunk, mert mi túlélünk, és már megyünk is, megyünk az úrhoz, hátha jó ember: a hangja emberi, csupán kér valamit, tegyük meg, s mondjuk el. Ki ne tenné meg?

Aztán hazamegyünk olvasni, hallgatni a vezéreket, örülni, hogy a nemzet része vagyunk, és van remény.

Másnap két boríték vár. Az egyikben pénz, a másikban felmondólevél. Uraink csukott szemmel, kielégülten mosolyognak: jól megmozgattuk a koszosokat. Ide mentek, oda mentek, ugráltak, görnyedtek, rettegtek.

A hatalom kéj. Senki sem tud ellenállni neki. Se aki gyakorolja, se aki elszenvedi. 

I!

03. 03.

KEZDÉS: 21.00

CSATORNA: Duna TV

CÍM: Szegénylegények (1965)

FORGATÓKÖNYV: Hernádi Gyula

RENDEZTE: Jancsó Miklós

SZEREPLŐK: Görbe János, Latinovits Zoltán, Molnár Tibor, Kozák András, Siménfalvy Ida