Az országszerte ismert nyíregyházi Sóstói Múzeumfaluról van szó, amely 2011 év végén még a megyei önkormányzat alá tartozott, a tavalyi évet állami fenntartás alatt csinálta végig, idén január elsejétől pedig Nyíregyháza városához került. Az 1971-ben létrehozott sóstói skanzen egy tipikus Felső-Tisza-vidéki falu, amelynek építési technológiája és szerkezete három különböző kultúra – a felvidéki, az alföldi és a szamosi – több száz éves tradícióinak nyomait őrzi: abban a formájában, ahogyan ma látjuk, a falumúzeum a tizenkilencedik és a huszadik század fordulójának magyar paraszti világát ábrázolja. Tavaly csaknem 60 ezer látogatója volt –holott csak áprilistól október végéig tart nyitva –, igaz, a látogatószám az utóbbi években csökkent. Elmaradoznak például az iskolai csoportok, hiszen a szülők anyagi helyzete sokaknak nem teszi lehetővé az efféle kulturális programok finanszírozását. Míg 2000-ben mintegy 50 ezer diák látogatott el a múzeumfaluba, tavalyelőtt már csak a fele, míg tavaly mindössze 18 ezer. Furcsamód negatív hatással volt a múzeumfalura a közeli vadaspark látványos és rendkívüli fejlődése is, hiszen a turisták – ha választaniuk kell – vélhetően a kalandosabb élményt ígérő zoót választják, semmint a különleges állatokkal versenyezni képtelen múzeumot. Pedig az árak nem magasak: egy diákjegy 350 forint – s csoportos látogatás esetén ebből is kedvezmény jár –, míg a felnőtt belépő 800 forint. Éppen a csökkenő látogatószám miatt indokolt, hogy a szentendrei után az ország második legnagyobb szabadtéri múzeumfalujának felelős, elhivatott és a szükséges financiális alapokat megteremtő fenntartója legyen, hiszen a fizető vendégek – s így a bevétel – esetleges további csökkenése nem vezethet egy ilyen kiemelten fontos kulturális érték elsorvadásához. Páll István igazgató – aki 1976 óta dolgozik az intézményben, s annak 1989 óta vezetője – azt mondja: kizárólag fejlesztésekkel lehet több vendéget csábítani a múzeumfaluba, így erre az évre három komolyabb projektet is terveznek. Csak az a gond –teszi hozzá –, hogy januárban még nem tudták, hogy az idén mennyi pénzből fognak gazdálkodni. Az első projektben arra nyertek pályázati pénzt, hogy bemutassák a táj XVIII. században élt lakosságának ünnepeit tábori foglalkozások keretében. A második beruházás lényege, hogy mintegy 50 millió forintos költségből fölépítik az úgynevezett újlétai magtár másik szárnyát, hogy kialakítsanak benne egy „négy évszakos” rendezvényházat. Ez azt jelenti, hogy a fűtött épület révén immár telente is lehetőség lenne programok szervezésére. Ugyanennek a projektnek a részeként fölépítenek egy Árpád-kori magyar települést tíz-tizenkét lakóházzal, ahol a gyermekek nyaranta megismerkedhetnének az akkori kor emberének mindennapi szokásaival. A harmadik projekt a 2,1 milliárdos átfogó sóstói fejlesztéshez illeszkedik: kialakítanak egy pálinkaházat, ahol régi, hagyományos módszerekkel lehetne földolgozni a megye három legfontosabb gyümölcsét: a szatmári szilvát, a szabolcsi almát és az újfehértói fürtös meggyet.

Az elmúlt évek gazdálkodásáról Páll István elmondta: az évi csaknem 70 millió forintos költségvetésükben eddig egyetlen fillér adósságuk sem volt, tizenhárom főállású dolgozóval minden évben sikerült legalább nullszaldósan működni. Igaz, ehhez többek között szigorú spórolás kellett, amit magukon kezdtek – az igazgató megfogalmazása szerint nemhogy nincsen náluk prémium és cafeteria, de a múzeum munkatársai már azt is elfelejtették, hogy mik ezek... Amikor az idei költségvetésükről kérdeztem, az igazgató még nem tudott konkrétumot mondani. Egy adatot megosztott velem: tavaly mintegy 43-44 milliót költöttek bérekre és 27-28 milliót dologi kiadásokra. Hogy ebben az évben e célokra mennyit költhetnek, azt még ő maga sem tudta megmondani, pedig már február közepén járunk.

A nyíregyházi önkormányzat közgyűlése február 14-én ülésezett, és megvitatta a helyi múzeumok költségvetési helyzetét is. Mint kiderült, a Sóstói Múzeumfalu – a Kállay-gyűjteménnyel együtt – szervezetileg a megyei hatásköröket is ellátó Jósa András Múzeum tagintézménye lett, amely erre az évre 128,5 millió forint állami támogatást kap. Nem tévedés: az állami közös kasszából valóban mindössze csak 128,5 millió jut a három intézményre összesen, holott a megnyugtató működéshez ennél legalább 100 millió forinttal többre volna szükség. Még akkor is, ha a központi költségvetési támogatás kiegészül Nyíregyháza város mintegy 80 milliójával, az idei bevételeket pedig 100 millió forintra tervezik.

Jellemző a zavaros finanszírozási helyzetre, hogy Bene János, a Jósa András Múzeum igazgatója érdeklődésünkre még nem tudta megmondani, hogy a múzeumfalu idén mennyi pénzből fog gazdálkodni. Mint fogalmazott, valószínű, hogy a tavalyi költségvetési összeg meglesz. Igaz, érdekes adalék, hogy míg Páll István napokkal ezelőtt még 13 főállású dolgozóval számolt, Bene János erre az évre már csak 11 álláshelyet említett. Az igazgató azt mondta: reméli, hogy az idén a látogatószám – így a bevétel – nem csökken tovább, ám ahhoz, hogy több látogatót fogadjanak, több program kell, a több programhoz pedig több pénz. De ha eleve nincs több pénz –tette hozzá –, akkor nehéz elvárni, hogy a több látogató nagyobb bevételt eredményezzen.

Immár városi kezelésben