Ők ugyanis arra szövetkeztek, hogy az igencsak tarka és változatos szláv irodalmakat, kultúrákat a maguk sajátosságaiban ismertessék meg a magyar olvasóval. A helyzet – tudom meg három szerkesztőtől – nem is olyan tragikusan rossz. Megjelennek magyarul fordítások, vannak tudományos műhelyek, tanítják az egyetemeken a szláv nyelveket, irodalmakat. Az érdeklődés ugyan változó, de a szláv szakok léteznek az egyetemeken. A legtöbb helyen persze a legnagyobb nyelveket, az oroszt és a lengyelt oktatják, és ezeknek az irodalmaknak van a legnagyobb közönségük, magyar tudományos feldolgozása is.

Németh Orsolya, a Szlávtextus főszerkesztője lengyelből írja doktori értekezését, de foglalkozik ukrán és fehérorosz irodalommal is a fokozatosan alakuló folyóiratban. A legtöbben egyébként a lengyel és az orosz irodalom képviseletére vállalkoztak, de voltaképpen nem maradt ki egyetlen szláv nyelvcsaládba tartozó nép irodalma sem. Walkó Ádám például egyszerre képviseli a szerb, a horvát és a bosnyák irodalmat a szerkesztőségben és az asztalnál. A szerkesztők szinte valamennyien doktoranduszok vagy már meg is védték doktori értekezésüket a szláv irodalmak, kultúrák terén.

Az internetes folyóirat arra is alkalmat ad majd, hogy ott a kutatók a tanulmányaikat közöljék, megjelenjenek a témákban született esszék is. A legfőbb újdonság azonban a fordítások megjelenésének lehetősége. Ebből a szempontból feltehetően azok a kultúrák nyernek többet, amelyeknek kevesebb szószólójuk van Magyarországon. Macedón nyelven vagy a sajátos bosnyák kultúrából viszonylag kevés jelent meg magyarul. Az ukrán és a fehérorosz is idetartozik. Ez a két irodalom sokáig amúgy is orosz (esetleg lengyel) közvetítéssel jutott el hozzánk, most már többen az eredetiből fordítanak. Ez biztosan új minőséget is hoz majd.

Ezek az irodalmak nyilván kötődnek az oroszhoz, lengyelhez, ám a bennük megelevenedett világ a maga nyelvén másként szól, mint a nagy irodalmaknál „bevett” módon. A folyóirat/honlap létrehozásának gondolata Németh Orsolyáé. – Úgy éreztem, rengeteg izgalmas irodalmi érték nem jut el a nagyközönséghez. Kiadót nem tudok alapítani, maradt az online folyóirat mint lehetőség. – A főszerkesztő által megkeresett nyelvi szerkesztők többsége több nyelvben, irodalomban is otthon van. Vannak olyan irodalmak, amelyeknek több szerkesztő is jutott. Ahogy beszélgetünk, kiderül, hogy rengeteg izgalmas anyag vár megjelenésre magyarul. A Szlávtextusnak szerencséje van, mert sikerül baráti környezetben indulnia.

Több kiadó is megengedte, hogy az általa közölt fordítások szerepeljenek a felületen, és hasonló együttműködés van kialakulóban folyóiratokkal is. Átvehetnek tőlük ott már megjelent szövegeket, és várhatóan szívesen fogadják az ő ajánlatukat. Simándi Csaba, aki az orosz kortárs irodalommal – azon belül is a méltán népszerű Viktor Pelevin munkásságával – foglalkozik, azt mondja, terveik között szerepel, hogy publikálási lehetőséget adjanak a szláv irodalmakat elemző, bemutató tanulmányoknak is. Ez is új elem lesz a magyar interneten: egy helyen lesz elérhető a kortárs szláv irodalom termése, esetleg klasszikusok fordításai, esszék és tanulmányok.

Walkó Ádám sokat vár a folyóirat és budapesti kulturális intézetek együttműködésétől. Több intézet máris támogatja a fiatal szlavisták kezdeményezését, és bíznak benne, hogy közös rendezvényeket, vitákat is tartanak hamarosan. Némi kétkedéssel jegyzem meg, hogy a vállalkozásuk nem számít manapság menőnek, az irodalmi kulturális divatok Nyugatról érkeznek. A magyar kiadók sokszor csak akkor figyelnek fel a kisebb országokban felbukkannó értékekre, ha azok angolul vagy németül is sikeresek lettek. A szerkesztők bizakodók: hogy mi a trendi, ezután dől majd el, mondják.