Lényegében Jurij Vlaszov minden nehézsúlyúak számára kiírt súlyemelő-viadalt megnyert 1959 és 1963 között. Erről a különleges teljesítményről természetesen megannyi sportkönyvből értesülhetünk. Már csak azért is, mert a versenyző a sportág történetének emblematikus alakja.

Az Acélsodrony című sorozat sporttémájú kvázi különkiadását már csak ezért sem az teszi érdekes kötetté, hogy beszámol például e bámulatos sorozatról, hanem az, amit Vlaszovról mindemellett elmesél. Megtudjuk, hogy – bár a szovjet hatóságok elhallgatták – ő a szerzője a Kína különleges körzete című sikerműnek.

A könyv Mao Ce-tung Nagy Menetelésének utolsó szakaszát, a jenani éveket mutatja be. A P. P. Vlagyimirov álnéven megjelentetett anyag a Komintern kínai összekötőjének feljegyzéseit dolgozza fel. A kommunista elöljáró volt Vlaszov édesapja… Az efféle történetek teszik igazán élvezetéssé a szöveget. Mármint nyilván fontosak a labdarúgó-világbajnokságokat és az olimpiákat felelevenítő részek is, ám ezekről az eseményekről részletesebben és élménygazdaggaban is olvastunk már. Ám fölöttébb ritka az olyan kötet, amely politikai, kulturális és társadalmi keretben tárgyalja a testkultúrát.

Ez ilyen, s ennek köszönhetően hamar föltűnik, hogy például a NOB és a FIFA morális züllése nem az utóbbi évtizedek terméke. Legalábbis erről árulkodik a sztori, amely a Chile–Szovjetunió vb-selejtezőt részletezi. A futballpárharc második találkozóját Santiagóban tartották volna. Ott, ahol a junta a Pinochet-puccs után koncentrációs tábort rendezett be. A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség alkalmasnak találta az arénát a randevú lebonyolítására.

A politikus eltakaríttatta az áldozatok maradékait, felmosatta a vért, s a hazai együttes várta az ellenfelet. Ám a szovjet válogatott nem volt hajlandó pályára lépni a borzalmas helyszínen, mire a vendéglátók tragikomikus produkciót rendeztek: lejátszották a meccset rivális nélkül. Felálltak a játéktéren, passzolgattak, szereztek egy gólt, s úgy értékelték, hogy ezzel 1-0-ra győztek.

Egyébiránt az egymást kronológikus rendben követő epizódokat kiváló – Rédei Ferenc válogatásában készült – képanyag illusztrálja. A fotók egyike a könyv különlegessége is: a borítón Gulyás István teniszező látható. Pedig a korszak erős mezőnyt vonultat fel: Farkas János a braziloknak és az örökkévalóságnak lőtt kapásgólja, Albert Flórián szólói, Kozma István birkózótudása, Balczó András nagy futása, a férfi asztalitenisz-válogatott a Kína ellen megnyert döntővel megszerzett, lényegében felfoghatatlan világbajnoki aranya – mind epikus része a magyar sporttörténelemnek. Gulyás világklasszis volt, de ismertsége és a „nemzeti sportemlékezetben” betöltött helye aligha konkurálhat a felsorolt sztárokéval.

Ám a kötetben hamar eljutunk a teniszező fair play díjáig. Mert tudniillik Gulyás nyerhetett volna a Roland Garroson, a nem hivatalos salakpályás világbajnokságon, ám a majdnem biztos Grand Slam-győzelem helyett a sportszerűséget választotta. Bár erre semmi nem kötelezte, elfogadta a finálé elhalasztásáról szóló javaslatot, hogy sérült ellenfele állapota javulhasson. Aztán kikapott. Nem is a vereség, hanem a döntés érdemel borítót. Vitray Tamás, aki az előszót jegyzi, azt írja: talán még élvezetesebb a kötet, ha az olvasó mintegy véletlenszerűen csapja fel a könyvet. Ez, attól tartok, arra vonatkozik, aki átélte az eseményeket. Aki nem, annak talán tanácsosabb időrendi sorrendben haladnia.

Mert ekképpen követhető igazán, miféle gazdagság jellemezte a magyar sportot azokban az évtizedekben, miként az is, hogyan épültek le az egyéni sportágak, mint az atlétika vagy az ökölvívás, s hogyan mélyült a labdarúgás krízise. A szöveg egyúttal tárgyilagos képet fest a főszereplőkről, nem idealizálja őket. Ez különösen hitelessé teszi például a Papp László utolérhetetlen versenyzői nagyságáról írtakat. Mert a szerzők megjegyzik azt is: trénerként korántsem a következetesség és a megértés emblémája volt a legendás sportoló. Amúgy irigylése méltó szerencséje volt Aczél Endrének és Török Péternek: a kettős közelről nézte végig a tárgyalt időszakot, a magyar sport fénykorát. Ettől még persze a legnagyobbakat érintő véleményükkel nyilván sokan vitatkoznak, de éppen ettől szép a sport. Meg attól, hogy Vlaszov hatvankilenc éves korában 186 kilót lökött egy veteránversenyen. És, ugye, megírta a Kína különleges körzetét.

Park Könyvkiadó, 508 oldal, 4500 forint