Vérfagyasztó akkord

2013-02-15

Tömött moziterem. A nézők merev arccal bámulják a vásznat, a feszült csendet csak a filmbéli zuhanyzás hangjai törik meg. Egy idős férfi nyitja ki a terem ajtaját, néhány pillanatig a közönséget figyeli. Aztán becsukja az ajtót, néhány lépést hátrál.

Ekkor bentről felhangzik a vérfagyasztó hegedűakkord, Janet Leigh felüvölt a zuhany alatt, s vele üvölt a közönség is. Az idős férfi mosolyog, ujjaival játékosan vezényli a komolyzenével kísért haláltusát.

A filmbéli film a Psycho, az idős férfi pedig Alfred Hitchcock. A filmtörténet egyik legfontosabb darabjáról szóló film Stephen Rebello Alfred Hitchcock – Így készült a Psycho című könyve alapján készült.

A nagy művek születése hálás téma a forgatókönyvíróknak, elég csak a 2005-ben készült, a Hidegvérrel keletkezésének sztoriját elmesélő Capotét említeni. Ami azonban Philip Seymour Hoffmannak összejött,

Anthony Hopkinsnak sajnos nem: végigkínlódja a filmet, nagyon szeretne Alfred Hitchcockká válni, de sehogy sem jön össze neki. Szintén baj, hogy Janet Leigh szerepében Scarlett Johansson karrierje egyik legerőtlenebb alakítását nyújtja. A film fele ráadásul nem is a Psychóról, hanem Hitchcock feleségének állítólagos viszonyáról szól. Teljesen feleslegesen, a hamvába holt szerelem sztorija eléggé laposra sikeredett.

Mindezek ellenére a Hitchcock élvezhető film. Főleg ha a néző hátradől székében, és a filmtörténet izgalmai helyett beéri néhány jól sikerült jelenettel. Például egy zseni magányos táncával egy mozi kihalt folyosóján.