Jeruzsálemi könyvvásár: Húsz perc nyelvtudás
Állunk a jeruzsálemi könyvvásár épülete előtt. Mellettünk Ljudmilla Ulickaja dohányzik, nemrég jött ki egy beszélgetésről. Arra sétál egy neves izraeli újságírónő, azt mondja Sárközy Bencének: küldött neki néhány kérdést a fesztiválról, egy cikkhez kell. Elég jól beszél magyarul, de egy idő után mégis angolra vált. Izraelben minden második embernek, akivel találkozunk a vásárban vagy a városban, van valamilyen magyar kötődése – szülei vagy házastársának szülei, nagyszülők, de legalább a szomszédok révén.
Sárközy Bence első magyarként került be a Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvvásár negyven éve megtartott szakmai ösztöndíjprogramjába. Megpályázta, és mivel neves izraeli kiadóktól kapott támogatói ajánlást, meghívták. Beszélgetni jött, kapcsolatokat építeni, és ha úgy adódik, eladni-venni. Tudja jól, hogy ez tényleg nem az a fórum, ahol aláírást kanyarintanak bármiféle megállapodásra, de egy kiadó legalább megmutathatja a kínálatát – úgy a program résztvevőinek, mint a vásározó kiadóknak. Sárközy amúgy szívesen felhívja a figyelmet azokra a magyar írókra is, akiknek a kötetei nem nála jelennek meg ugyan, de nincs megfelelő ügynökük.
Azt meséli, az ösztöndíjprogram keretében találkoztak például öt helyi íróval, akik a saját könyveikről beszéltek, valamint kiadókkal, akik a szerzőikről. Ennek nyomán ki is gyűjtötte magának, kik azok az érdekes izraeli írók, akiknek még nincs magyar kiadójuk.
A Libri egyébként már vett izraeli szerzőtől művet. Shani Boianjiu világsikert aratott regénye három izraeli katonalányról szól, február végén jelenik meg, a Bátraké a mennyország címen. Sőt már azt is tudni lehet, hogy az áprilisi budapesti könyvfesztiválon Izrael komoly programmal lesz jelen.
Arról is beszélgetünk Sárközy Bencével, hogyan lehet ma kortárs magyar szerzőt külföldre eladni. Ennek sok kritériuma van. „Legyen rajta a térképen” az ország, ahonnan származik. Legyen befektetni való pénze a kiadónak, és persze érdekelje a könyv témája, a szerző nyelvezete. Ehhez persze elengedhetetlen a jó fordítás. A katalánoknak külön programjuk van erre, amelyet az állami kulturális alap finanszíroz. A katalán ügynök már úgy tudja bemutatni egy friss szerző művét, hogy kész 30 oldalas fordításrészletet mellékel.
A kiadó egyébként úgy látja, az általuk képviselt művek közül lapunk munkatársa, Papp Sándor Zsigmond Semmi kis életek című regénye keresett lehet például Izraelben is: úgy ír ugyanis a diktatúráról, hogy az átlagemberek is könnyen átélhetik a történetet. Nem véletlen, hogy a finnek, a románok, az olaszok már ki is adták, a macedónok megvették a jogokat.
Egy jó ügynök sokfelé el tud adni egy művet. Dragomán György amerikai megbízottjának köszönhetően például majd harminc országban megjelent A fehér király. Többek között héberül is. Dragomán könyve egyébként hihetetlenül kelendő volt a magyar standon, a szerdai dedikálásra már gyakorlatilag elfogyott az összes példány. (Kettőt mégis sikerült belőle beszerezni: az egyik a standon dolgozó Hunyadi Zsomboré volt, a másik pedig pont nekünk jutott.)
A magyar stand előtt beszélgetett Dragomán György a „fordítójával”, Avi Dekellel. Nem itt találkoztak először, a fordító a Balassi Intézetben tanult. Dragomán azt meséli, írt egy kis füzetet, amikor kiderült, több nyelvre lefordítják a könyvét. Ebben megmagyarázott mindent, amiről úgy sejtette, a fordítók esetleg megkérdezik majd. A könyve Erdélyben játszódik, ahol felnőtt, és a fordítók nem feltétlenül ismerik az ottani életre jellemző, specifikus tárgyakat: nem tudják, hogy néz ki mondjuk a pénz, a tejesüveg. Amihez tudott, még fotót is mellékelt, mint például a pohárszékről. Ez azért szokatlanul nagy segítség.
Később is konzultáltak, Avi Dekelt meg is lepte, hogy egy író ennyire „elérhető”, segítőkész. Dragomán viszont éppen azért gondolta, hogy szükség van egy ilyen füzetre, mert akit korábban ő fordított, az halott volt vagy a legkevésbé sem elérhető. Avi Dekel számára egyébként a magyar tanult nyelv: fordítói mestermunkája először a János vitéz lett volna, de végül a kiadó inkább egy kortárs regényt kért. Így esett a választás A fehér királyra.
A magyar író, mint meséli, a fordításokból az angolt értette a legjobban. Érdekes módon a románt már stilisztikailag nem tudta megítélni. Amúgy sok helyen felolvastak a művéből, ezeket a részleteket gyakorlatilag ma már kívülről tudja magyarul. Így történhetett az is, hogy mikor Dániában a fordító, Esterhás Péter felolvasott A fehér királyból, Dragomán György húsz percig úgy érezte: tökéletesen beszél dánul.
Jeruzsálemből jelenti kiküldött munkatársunk.
