Az orgona ágai

2013-02-15

A hangszerek világa nem volt mindig olyan statikus, mint manapság, Bach idejében még bátran kísérleteztek a hangkeltő eszközökkel. Dalibor Miklavcsics MüPa-beli koncertjén a roppant orgona mellett a hangszer evolúció során háttérbe szorult különlegességeket is hallhat a közönség: a pedálbillentyűzettel ellátott zongorát és csembalót.

E hangszerek – a közhiedelemmel szemben – nemcsak arra szolgálnak, hogy az orgonisták otthon gyakorolhassanak rajtuk, de tekintélyes önálló irodalommal bíró kuriózumok, valódi kézműves remekek. Buxtehude, Bach, Mozart, Schumann, Liszt, Alkan, Gounoud is használta őket, számos darabot szenteltek nekik. A barokk kor virtuóz játéktechnikát igénylő hangszerén, a pedálos csembalón pedig több eredeti orgonamű meglepő világossággal szólal meg. Dalibor Miklavcsics éppen ezeket a lehetőségeket építette bele Pedálparádé című produkciójába. A szlovén művész budapesti kurzusa után így írtak róla: „rokonszenves, közvetlen fiatalember, kiváló angol és német nyelvtudással, remek humorral. Elméleti és hangszeres tudása, temperamentuma, fáradhatatlansága lenyűgöző volt; előjátszáskor pompás karaktereket, technikai műhelytitkokat, historikus ujjrendeket mutatott a fiataloknak. (…) A meleg, nemes hangú pianínó a hihetetlenül virtuóz (látványnak is különleges!) pedáljátékkal gazdagítva egy igen összeszokott zongorapáros benyomását keltette.”