Jellemszínész volt, másképpen: epizodista, még inkább másképpen: mellékszereplő. Pedig igaza volt, amikor arról is beszélt, hogy a mai színházban már nemigen van értelme a régi típusú hősi szerepkörnek. Ma a külsejétől akár Rómeó is lehetne. Az viszont bizonyára tényleg veszteség, és nemcsak az övé, hanem mindnyájunké, hogy egyetlen szerepálma, Shylock is elkerülte. Igaz, legnagyobb szerepével, III. Richárddal Szolnokon, nem aratott sikert. Remek volt viszont Schwajda György darabja, a Ballada a 301-es parcella bolondjáról címszerepében, ugyancsak Szolnokon. Csak hát Shakespeare-ben a siker is más lett volna. És persze nem egy szerepe több volt epizódnál, például Csáth Géza Janikájában Pertics Jenő vagy Sütő András Káin és Ábelében Ádám.

Kézdy alapossága, bölcsessége, érzékenysége, alázata valójában minden színpadi megjelenését fontossá tette. Igazán ismertté természetesen a film és főképp a televízió által vált, különösen a Szomszédok folyton dohogó Virág doktoraként szerették meg sokan. Hiába volt ez is igazi epizód, olyannyira, hogy még a sorozat mellékszereplőinek listáján is épp csak a neve szerepel, a nézők emlékeznek rá. Színpadi sikereit főképp vidéken érte el, bár a Nemzeti Színháznak is volt tagja. Pályáját 1962-ben, a főiskola elvégzése után Debrecenben kezdte, majd 1967-től tíz évet töltött Pécsett. Utána Kecskemét következett, 1987 és 1993 között Szolnokon játszott, majd Veszprémben. Jászai-díjas érdemes művész, a Kossuth-díj mindig elkerülte.

Nagyszerű versmondó, kitűnő előadóművész volt. Önálló estjeit biztos érzékkel állította össze kedvenc szerzőinek műveiből, mindenekelőtt Karinthy, de Zelk Zoltán, Orbán Ottó, Lázár Ervin írásaiból is. Nemcsak pontosan értette a szövegeket, de a mélyükbe nézett, és meg is tudta mutatni, amit fölfedezett. Mégpedig tárgyilagos színészi szaktudással, minden magamutogatás nélkül, alázattal. Az utóbbi évekbenmár csak pódiumon láthattuk. Most már ott sem. Pár nappal hetvenhetedik születésnapja előtt elment.