Kollektív fővesztés Budapesten
Eszerint egyelőre nem változik a tolvajok által 2011 őszén kialakított látvány – a kolostorromnál, egy viszonylag szűk területen nem kevesebb, mint hét posztamens éktelenkedik üresen, Kisfaludi Stróbl Zsigmond Izsó Miklós mellszobráé, Segesdi György Stróbl Alajos portéjáé, Domonkos Béla Gábor Andor szobráé, Beck Ö. Fülöp önportréjáé, Varga Imre József Attila, valamint Pátzay Pál Kodály Zoltán és Derkovits Gyula mellszobráé. Az első négyről azóta sincs hír, az utóbbiakat a köztéri szobrok szakmai felügyeletét ellátó, a Budapesti Történeti Múzeum szervezeti egységeként működő Budapest Galéria bontatta le és szállította raktárba, preventív jelleggel, egyszersmind egy szebb jövő reményében – tudtuk meg a galéria osztályvezetőjétől. Szilágyi András egyetértett felvetésünkkel, hogy eszerint a két irányból is sorompóval védett, gépjárművel csak külön engedély birtokában megközelítehető sziget a témánk szempontjából legneuralgikusabb pont a városban, annál is inkább, mivel ugyanott 1996–97-ben már volt egy hasonló sorozat.
Nem érti, hogy ilyen védelem mellett hogyan lehet kivinni hetven-nyolcvan kilós bronzfejeket, hiszen ahhoz autó kellene, mindenesetre nem hisz abban a korábbi, meglehetősen romantikusan hangzó elképzelésben, miszerint a műveket az éj leple alatt, csónakokkal szállították volna el, a jó öreg Dunán. Természetesen közbevetettük: hát a rendőrség?, mire azt a választ kaptuk, hogy a rendőrség nyilván mindig minden tőle telhetőt megtett, de az elmúlt bő két évtizedben mindössze egy alkotást talált meg, sajnos, jelesül Schaár Erzsébet egy művét, Hugonnay Vilma, az első magyar orvosnő nagytétényi mellszobrát, egy közeli bokor alján.
A Budapest Galéria jelenleg 860 köztéri szobrot gondoz, ebből ma durván egy tucat hiányzik. A nagyérdemű egyebek mellett nem láthatja a pesterzsébeti Magyarok nagyasszonya teréről nagyjából két éve ellopott Ivó parasztot, Horvay János alkotását, pontosabban csak a két lábfejét láthatja, amit a színesfémgyűjtők ott hagytak belőle, az ugyancsak XX. kerületi Teremszeg utca mentén állott, Boldogfai Farkas Sándor által jegyzett kedves őzikepárost, az óbudai Mókus utca hajdani büszkeségét, Gyenes Tamás Gelléri Andor Endre-büsztjét és a Ferdinánd híd Podmaniczky utcai oldalán, az egykori legendás „Ha félsz, kiáltsd, hogy Winnetou!” kezdetű és végű falfelirat közelében látható nőalak fejét – amely pedig kakukktojás, tudniillik a hölgyforma kőből van.
Nyilván minden darabért kár, de az arány ránézésre végső soron nem tragikus, de az is nagyon igaz, hogy a helyreállításra költhető pénzt mindig is sokkal szívesebben költötték volna karbantartásra, állagmegóvásra. Egy bronzfej pótlásának költsége jó esetben bő egymillió forint, rosszabb esetben kétmillióba is belekerülhet, attól függ, hogy a szerencse velük van-e avagy sem, tudniillik, hogy az eltűnt műnek megvan-e az eredeti gipszmintája (jó eset) vagy nincs (rosszabb eset).
A szobrok gazdája, a fővárosi önkormányzat – eddig – évente durván 16 millió forintot adott a galériának a kármentésre. Nagy dolgok születtek ezekből a pénzekből, ez elmúlt egy-két évben újra a helyére került egyebek mellett a Margit-szigeti Ambrus Zoltán-szobor (alkotó: Buza Barna) Rottenbiller Lipót kőbányai büsztje (Kamotsay István), a XVII. kerületben megtekinthető, labdázó gyerekeket ábrázoló csoportozat (Szandai Sándor), Somlyó Zoltán (Örkényi Strasszer István) és Benedek Elek (Borsos Miklós) városligeti büsztje, rendbetették az újlipótvárosi Duna-parton lévő Mauthausen-emlékművet és Varga Imre Kőbánya-Újhegyen álló munkásalakját, amelyet – krómacél részei miatt – az átlagosnál is jobban szerettek a fémtolvajok.
Szilágyi András elmondta: a pillanatnyilag hiányzó, illetve raktáron lévő szobrok pótlására és helyretételére szerény számításaik szerint csaknem 30 millió forint kellene. Egyelőre azonban nem látszik ez az összeg. A galéria költségvetéséről sem tudott nyilatkozni, tekintve, hogy még nem született meg a döntés, mire, mennyi lesz – igaz, a munkák szakmai előkészítése (gipszminták felkutatása, szerzői-jogi kérdések tisztázása, rekonstrukció tervezése) gyakorlatilag pénz nélkül is megkezdhető. Az viszont biztos, hogy a Margit-szigetre ezúttal egy fillér se jut.
