Csakúgy, mint száz évvel ezelőtt, a fesztivál nyitóelőadása Verdi Aidája lesz, csakhogy ezúttal egy modern, ízig-vérig XXI. századi Aidát láthat a közönség a spanyol Fura del Baus társulat előadásában. De augusztus 10-től egy másik Aidát is színre visznek: a Budapesten is ismert Gianfranco De Bosio rendezésében láthatják, hallhatják az operát úgy, ahogyan a száz évvel ezelőtt Aréna-előadáson megszólalt. Ugyancsak De Bosio rendezésében viszik színre a Nabuccót, míg Verdi nagyszerű trilógiájának (Traviata, A trubadúr, Rigoletto) középső darabját a világhírű rendező, Franco Zefirelli állítja színre. Az Aréna repertoárjából természetesen ezúttal sem hiányozhat a Rómeó és Júlia, sem Verdi Requiemje, amelyet idén a kínai Myung-Whun Chung rendezésében láthat a közönség, a veronai Aréna kórusa és a velencei La Fenice színház zenekarának közreműködésével.

Minthogy az idén ünnepeljük Wagner születésének bicentenáriumát is, erre az alkalomra külön gálaesttel készül az Aréna társulata. Augusztus 15-én este kizárólag Wagner és Verdi művei szólalnak meg egyebek között Plácido Domingo előadásában, aki egyébként az Aréna tiszteletbeli művészeti igazgatója. Ezen a gálán láthatja, hallhatja majd a közönség korunk legkiválóbb Wagner-előadóit, Evelyn Herlitziust, Violeta Urmanát és Vitalij Kovaljovot. Máris megindult a vadászat a gálaest belépőiért, csakúgy, mint az augusztus 20-i gála jegyeiért, amikor Domingo vezényli majd az általa elindított, fiatal énekesek felfedezését célzó Operalia azóta világhírűvé lett győzteseinek koncertjét.

Francesco Girondini elismerte, hogy az utóbbi években a vártnál kevesebben látogatják a veronai Aréna operafesztiválját, tavaly például félházzal üzemeltek. Esténként átlagban 8500-an látták az előadásokat, miközben az Aréna befogadóképessége a 15 ezret is megközelíti. A legszomorúbb, hogy éppen az opera szerelmeseinek tartott olaszok maradnak távol – tavaly 60 százalékkal esett vissza az olasz látogatók száma –, igaz, a régiót sújtó tavalyi földrengés és a 2008 óta tartó gazdasági krízis erősen ludas a dologban. A külföldiekben még mindig lehet bízni – tette hozzá Girondini –, a németek létszáma évről évre stabil, és tavaly a korábbiaknál több angol nézőjük volt. Ázsiában is kezdik felfedezni az operát, s egyre több orosz érkezik az Arénába. De a hazai közönség visszacsalogatásáért újra harcba szállnak, különösen a fiatalok megnyerésében bíznak.

– Nem ment ki a divatból az opera – állítja a veronai főintendáns –, bár kétségtelenül megváltoztak az igények. Az iskolai zeneoktatásból szinte teljesen kimarad a lírai muzsika, a rádióban alig hallani operát, de az Aréna nem adja fel. Iskolásoknak tanulmányi kirándulást szervez a szabadtéri színpadra, megmutatják nekik, miként építik a díszletet, a főpróbákra pedig ingyenes belépőt kapnak. Rendszeres találkozókat szerveznek az egyetemi hallgatók számára is, és a világhálón keresztül tartják velük a kapcsolatot. Biztató jel, hogy a New York-i Metropolitan után – a Sidney-i Operaházzal együtt – a világon a második-harmadik helyen vannak a Facebookon kapott klikkek számát illetően. Évente 150 ezren kattintanak rá az Arénára, és abban bíznak, hogy a virtuális kapcsolat a nézőszám emelkedését vonja maga után. A reklámot szolgálja a tavaly nyáron megnyílt operamúzeum is, ahol nemcsak eredeti partitúrákat böngészhetnek az érdeklődők, de videofilmeken keresztül figyelemmel kísérhetik egyik-másik opera megszületését a partitúrától az Arénában való bemutatóig.

A veronai Aréna olyan gépezet, amely az év nagy részében tartaléklángon üzemel – ilyenkor 300 alatt marad az alkalmazottak, művészek száma –, majd májustól, a próbák elkezdésétől a szeptemberi fináléig teljes gőzzel üzemel, és mintegy másfél ezer embert mozgat. Az állandó alkalmazottak között egy magyar van – tudtuk meg –, de a leghíresebb magyar operacsillagok is rendszeres fellépői az előadásoknak. Az idei szereplő listán azonban egyet sem találtunk közülük.

Francesco Girondini