Ady-blues és Tandori-metal
A Rohamban vagyunk, a Vagány Históriák soron következő estjén. És hogy micsoda tulajdonképpen a VH? Az est moderátorától, Nagy Márta Júliától megtudjuk, 2011 augusztusában született az ötlet, hogy Bach Máté fotográfussal közösen kortárs költőportrékat készítsenek – az ötven szerzőt bemutató kiállítás azóta meg is valósult. A Vagány Históriáknak azonban nem szakadt vége a tárlattal: azóta rendszeresen szerveznek irodalmi esteket, ahol Nagy Márta Júlia előre elhatározott tematika szerint faggatja a korábban fotón is bemutatott szerzőket. A mostani alkalom a könnyűzene és az irodalom összefüggéseit hivatott közelebb hozni a hallgatósághoz. Sirokai Mátyás bevezető, elég súlyos cajon- (mondjuk: ritmusláda), illetve pandeiro- (csörgődob) játéka után a moderátor kérdésére először a könnyűzene defi nícióit keresték a szerzők. Bajtaié evidensnek tűnik: könnyen befogadható zene. Sirokaié frappánsnak: könnyűzene az, amiben „ott van a beat”. Tolvaj, aki éppen Chet Baker és Szabó Gábor életművét „dolgozza fel”, azt mondja, ami nem fér el egy nyolc gigabyte-os pendrive-on, az már azért nem olyan könnyű – egy tekintélyes oeuvre pedig bőven túltesz ezen a terjedelmen.
A moderátor kérdésére, hogy gyakorolt-e közvetlen hatást egy-egy sláger a meghívottak verseire, Tolvaj Zoltán azt mondja, még tinédzserkorában sem jutott eszébe, hogy mondjuk a Like a Virgin sorait beépítse egy-egy szövegébe. Ellenpéldaként Tandori Dezsőt hozta fel, akinek 1996-os, Semmi kéz című kötetében számos utalás található egyebek mellett a Slayer vagy a Type O Negative dalszövegeire, amit a költő az MTV-s kultúra beszivárgása hatásának tulajdonít. Egyébként Bajtai is a Music Television elterjedésével találkozott először nagy mennyiségben könnyűzenével. Az első személyes slágerélmény pedig akkor érte, amikor a kilencvenes évek közepén meglett a család első hifije – és hozzá egy Queen-album, a The Works. „Sosem felejtem el azt a delejes, bűbájos és megbabonázó érzést, amit az a lemez kiváltott belőlem” – mondja. Kis tétovázás után kiderül: egyetlen sláger azért most már mindig ott lesz a Bajtai-életműben, a címét tekintve mindenképpen. A NeMe Quitte Pas eredetileg Jacques Brel dala, a szerző azonban Nina Simone-nál fedezte fel magának – most pedig fel is olvassa azonos című versét.
Szóba került természetesen a dalszövegek lefordíthatóságának problémája is. Sirokai Mátyás szerint alapkérdés, hogy a szövegre készül-e a zene, avagy a már kész dallamra íródik vers. Utóbbi esetben szerinte a kötöttségek erősen behatárolják a fordító dolgát. Ha így is érvényes az átültetés, az nagyon nagy fegyvertény. Hozzátette még, az ilyen fordítások egyébként eléggé különböznek is az eredetitől. Példának ott van Sting Shape of my Heart című dala, amelyet Dusán fordított le Zoránnak – Sirokai szerint, bár mindkét szöveg zseniális, ha egymás mellé tennénk őket, a hasonlóságok ellenére is gondolhatnánk, hogy két teljesen különböző versről van szó.
A „dalszöveg kontra vers” témakör kapcsán Bajtai megjegyezte: kedvenc dalszövegírói, vagyis Bob Dylan, Jim Morrison, Bruce Springsteen, Leonard Cohen vagy a Queen egyes verzéi szerinte lényegesen összetettebbek, mélyenszántóbbak és mágikusabbak annál, hogy olyan „degradáló” kifejezéssel alacsonyítsuk le őket, mint amilyen a „dalszöveg”.
A versmegzenésítésekről szólva a műfaj képviselői közül Sirokai Mátyás Hobó József Attila-feldolgozásait, illetve konkrétan a Hetedikre fűzött zenét, valamint a Ferenczi György és a Rackajam által készített Petőfi-lemezt emelte ki, utóbbit különösen példaértékűként említve. „Van a megélhetési feldolgozás, amikor csak úgy a vers alá prüntyögünk valamit, mert a szöveg megengedi – és vannak azok, akiknek zenei mondanivalója, valamiféle látomása is akad az adott versről –Ferencziéket egyértelműen az utóbbi csoportba sorolta, hozzátéve: a Hangzó Helikon sorozatban megjelent, igazán „dögös” Petőfi-anyagnál jobb dolog évtizedek óta nem történt a klasszikus költővel.
És ha már klasszikusok: Tolvaj Zoltán a szintén költő Oravecz Péterrel közösen már másfél évtizede észrevette, hogy bizonyos Ady-versek a bluesdalok sémájára is simán ráhúzhatók. Elő is kapja a Megöltem egy pillangót című szöveget, és némi kamuénekléssel, a bluesos manírok használatával alá is támasztja a mondottakat – a közönség nagy örömére. Azt már nem tudjuk meg, hogyan remixelné Adyt egy indiai zenész vagy akár egy flamencós...
Pedig igény volna rá.
