Félénken biccent a szembejövő amerikai lányok felé, orrán feljebb tolja a szemüveget, mosolyogni próbál. Aztán sóhajt egyet, Rómára és a háborúra gondol, és elindul a kijárat felé. Eszébe jut a szicíliai büfé, amelyet a múlt héten látott az olasz negyedben. Igen, cannellonit fog rendelni, hozzá pedig olcsó vörösbort. Salvador Luria azonban nem jut el Carmine Spatafore szicíliai emigráns büféjébe. Nem rendel cannellonit, és nem iszik hozzá vörösbort.

„Újítások, melyek megváltoztatták a világot”

A ruhatár mellett ugyanis meglát egy félkarú rablót. Pár percig a pörgő-villogó gyümölcsöket figyeli, majd hirtelen kivágja az ajtót, és hazáig rohan. Még aznap éjjel felállítja a játékautomaták nyerési szisztémáján alapuló elméletet, a baktériumgenetika alaptételét. Kutatni kezd, 1969-ben Max Delbrückkel és Alfred Hersheyvel együtt Nobel-díjat kap. Később reménytelen szerelembe esik Esther Lederberg elméleti matematikussal, majd 1984-ben szívrohamot kap és meghal.

Luriáé egyike a lenyűgöző sorsoknak, melyeket a Design Terminálban nyílt Az olasz géniusz 150 éve – Újítások, melyek megváltoztatták a világot című kiállításon ismerhet meg a látogató. Ahogy a megnyitón Maria Assunta Accilli Sabbatini, Olaszország magyarországi nagykövete fogalmazott, a tárlat célja a Luriáéhoz hasonló, kevésbé ismert történetek bemutatása.

– Rengeteg olyan tárgyat használunk, olyan elméletről vitatkozunk, olyan gyógyszert szedünk, melyről nem is tudjuk, hogy létét egy olasznak köszönheti. Legyen szó akár az ismertebbekről is: Olivetti írógépéről, Meucci telefonjáról vagy Giacosa FIAT-járól – tette hozzá a Budapesti Olasz Kultúrintézet vezetője, Gina Giannotti.

A bejárattól jobbra rögtön Salvador Luria és az orvostudomány terén elért itáliai sikerek láthatóak. Például egy fémdoboz, amely tulajdonképpen egy kisebb tábori laboratórium, Ida Bianco feljegyzéseivel. Bianco Ezio Silvestronival együtt egész életében a kóros vérszegénység genetikai természetének bizonyításáért küzdött. Nekik köszönhető a világ legelső, örökletes betegségek ellen folytatott megelőző kampánya is. Aki pedig vonzódik a zsákmány-ragadozó populációk kölcsönhatásának modelljeihez, vethet egy pillantást Vito Volterra grafikonjára: a képen egy rémült tekintetű nyúl és egy kifejezetten gonoszul néző róka szerepel. Valamint két vonal, melyek a földi tápláléklánc évmilliók óta változatlan működési elvét ábrázolják.

Volterráról később az egyik falon elhelyezett írásból kiderül, nem csupán az elméleteiért állt ki. 1931-ben egyike volt a tizenkét professzornak, aki nem volt hajlandó hűségesküt tenni Mussolini fasiszta rezsimjének. Bár Volterra 1940-ben szülővárosában, Rómában halt meg, a faji törvények miatt rengeteg fiatal tudós hagyta el örökre Itáliát. A pótolhatatlan szellemi veszteséggel járó jelenséget azóta is úgy emlegetik, mint Mussolini ajándékát Amerikának.

A történelem pusztításai mellett szerencsére vidámabb történetek is akadnak. Az olaszok által nemes egyszerűséggel a wireless atyjaként emlegetett Guglielmo Marconi mágneses detektora mellett például egy villanykörte látható. A szénszálas izzót ugyanis nem Thomas Edison, hanem egy torinói, Alessandró Cruto találta fel. Méghozzá véletlenül. Cruto éjjelnappal azon dolgozott, hogy a szénből szintetikus úton gyémántot tudjon csinálni. Ez nem sikerült neki, viszont rájött, a kísérletezésből származó grafitszálak kiválóan alkalmasak arra, hogy egy üvegdarabba helyezve szobákat, termeket töltsenek meg fénnyel.

A tárgyak és történetek mellett meg kell említeni a videókat is. Például Vittorio de Sanctis 1960-ban készült, remek hangulatú dokumentumfilmjét, mely a FIAT rendhagyó gyártási technikáit mutatja be. A film főszereplői fehér köpenyes tudósok és egy öltönyös férfi, aki olyan makulátlan eleganciával száguldozik a törésteszteken, mintha egy Antonionifilm jelenetéből lépett volna ki. S ha már az autók: egy kiállításról, mely az olasz géniuszról szól, nem hiányozhat a Cinquecento sem. Az utazási felfedezések szekcióban, a Barsanti-Matteucci motor és egy olasz trikolórban pompázó repülőgépfarok között ott található a legendás kisautó ívelt, piros műszerfala is. Nem véletlen, hogy az olaszok két Dantéról is úgy tartják, örökérvényű művet alkottak.

Alighieri az Isteni színjátékot, Giacosa pedig a Topolinót.