Nyilvánvaló, hogy nem lehet ugrálni, egy romokban álló ipar keresi a kiutat, megoldást, fennmaradást, de rossz irányban keresi. Ahelyett, hogy megszállottan ragaszkodnának a minőséghez, és csak a kivételes pillanatokat rögzítenék, hagyják, hogy torkukra lépjenek a marketingesek. Megváltozott a szemlélet, azelőtt volt egy produktum, amelyet el kellett adni, ma nincs termék, és azt próbálják fortélyos módon eladni. Nem nyöszörgök aranykorról, csak jó volna, ha felfedezhető lenne valami egyéb gondolat is egy frissen megjelent CD körül, mint az, hogy hátha. Hátha vissza lehet vágni a hűtlen Lang Langnak, akivel be lehetett volna törni a kínai piacra, de aljas módon elszerződött a konkurenciához. Van helyette egy félig japán-félig német kislány, aki a váratlanul összeomló Lang Lang helyett beugrált a világban, és kapott érte dicsérő szavakat, legyen ő. Hogy alig tudja eljátszani az Egy kiállítás képeit? Na és?

Nem az a baj, hogy nincs értelme az ilyen lemeznek. Tényleg nincs: Muszorgszkij mellé Schubert, a D-dúr szonáta, körülbelül ugyanebben a szellemben, mintha valami gépezetbe betáplálták volna a kottát, ami azután elég jól és elég zongoraszerűen alakítja át hangzássá, de sem értelmezési, sem kifejezésbeli kilengéseket nem enged meg magának. Néha meglepően nehézkessé válnak a futamok, néha egészen kétségbeejtő módon olyan a zongora hangja, mint egy zenélő óráé, néha úgy tűnik, hogy szegény leány soha nem keveredik ki a Schubert lassú tételéből, fogalma sincs már, hogy merre jár, nem látja át a darab egészét, csak nyomogatja a billentyűket, várja a csodát, végül is nem ő írta a darabot, mit tehet ő róla, hogy ilyen.

A legrosszabb, hogy mindezért még csak utálni sem lehet. Rámásztak, fülébe súgták, hogy ez most a nagy lehetőség, meg kell ragadni, aztán majd jön a többi, menet közben is lehet zenésszé válni, senki sem teljes fegyverzetben kezdte a pályát. Nem ő az első, akit bebolondítanak, mire eldobják, addigra csak jön valami a konyhára. Ha van valami vonzó Alice Sara Ottban, az éppen ez a szerencsétlenkedés, nem tesz úgy, mint akinek van mit kinyilatkoztatnia, úgy áll, mint őskeresztény vértanú az arénában, reméli, hogy elborítja őt a haja, és eltakarja a meztelenségét. De persze nem elég hosszú a haja, akárhogy szálldos körülötte, mindent látni lehet. És sajnos hallani is.