Tippember
Kuti Ákos az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője. Hatkor kel, s a reggeli pirítós mellé az okostelefon is mindig oda van készítve. Amíg megissza a kávéját, átpörgeti az amerikai és az ázsiai híreket. Hétkor már az irodában van, hogy hasonló életritmusú csapatával együtt fél nyolckor elküldhesse a londoni ügyfeleknek a magyar piaci összefoglalót. Ezt követi a hazai befektetőknek szóló hírcsokor és a napi kereskedési tipp. Fél kilenckor a cég brókereit, üzletkötőit tájékoztatja – élőszóban.
Kilenctől általában az elemzők előre megbeszélt felosztásban rádiós interjúkat adnak vagy a szakújságírókkal egyeztetnek – telefonon. Tíztől jöhet a klasszikus elmélyülés: egy-egy szektor, részvény elemzése vagy az aktuális összefoglalók megírása. Ebéd után akár haza is mehetnének, ha a tőzsde csak egy profitgyár lenne, ahol jól elkülöníthető műszakok váltják egymást, s nem a világ legőrültebb mókuskereke, melyből szinte soha sincs kiszállás.
Mert délután előbb az amerikai piac nyit, majd az európai zár, vagyis ötig, fél hatig bármikor történhet valami, amire reagálni kell. És vérbeli elemző legalább egy kis tabletszámítógépen késő este az ázsiai nyitást és az amerikai piaczárást is követi azért fél szemmel. Az internetnek köszönhető a sokat emlegetett overnight, ami annyit tesz, hogy a tőzsdei parkettek felett sosem megy le a nap: a világ valamelyik időzónájában mindig van nyitott piac.
A „kóros” hírfüggés tehát szinte kötelező kellék, de az elemzők nem búbánatos emberek. Ahogy Ákos meséli, a Budapesti Corvinus Egyetem diákjaként 2005 tavaszán jelentkezett egy gyakornoki állásra. Egyetemistaként különösen vonzónak találta, hogy a Raiffeisen akkori két „nagy öregje”, Török Zoltán és Sarkadi Szabó Kornél a humorérzéket is felsorolta a szakmai elvárások mellett. A ma már kihalófélben lévő régi elemzőiskola e két reprezentánsát tekinti mestereinek. Az sem véletlen, hogy vezető elemzőként Kuti Ákos is arra törekszik, ne csupán egyszerű tippeket, pontos számokat, átlátható grafikonokat, de egyúttal élvezetes olvasnivalót is kínáljanak a befektetőknek.
Igaz, Kornéllal ellentétben máig szigorúan prózában fogalmaz, s eddig még sikerült elkerülnie a lírai megoldásokat. Épp csak elmúlt harminc, van még ideje tőzsdeverselésre adni a fejét. Az biztos, hogy ritka madár a hazai piacon az olvasmányos elemzés. Az internetes világfalu nem kedvez az elmélyülésnek, a befektető mindig rohan, az elemző gyakran kapkod. Az eredmény sokszor valami színes, habos, látványos grafikon, amiből aztán mindenki azt olvashatja ki, amit maga szeretne látni. Az ember nem születik elemzőnek. A kelenföldi mérnökcsalád gyermekét gimnazista korában érte az első impulzus.
Egyik osztálytársa édesanyja kikiáltó volt a pesti tőzsde rendszerváltás környéki hőskorában. Az még nem a mostani, csöndesen rejtőzködő, monitorok mögé bújó tőzsdevilág volt, hanem egy kiabálós, karlengetős, nyüzsgő parkett. Ezt Kuti Ákos középiskolásként annyira érdekesnek találta, hogy érettségi után a Közgáz egyik, úgymond „legdurvább” szakirányán tanult tovább. Pénzügyi befektetésekre, kockázatkezelésre szakosodott. A tőzsdei elemzőkről szóló urbánus legendák örök témája a „gyorsjelentési szezon” és az ezzel járó extra éjszakai műszak.
A részvénytársaságok negyedévente közlik a működési mutatóikat: az árbevétel és a profit alakulását, a hitelek állományát, az exportpiacok fejlődését és más fontos számokat. A magyar cégek jelentései jobbára éjfélkor látnak napvilágot, ami csak azért okoz gondot, mert az elemzői összefoglalókat illik reggel fél nyolcig elkészíteni. Nos, örök dilemma, hogy maradjunk fent éjfélig, essünk túl a munkán, és utána aludjunk egyet, vagy keljünk inkább hajnali négykor? A korán kelőket egy pár évvel ezelőtti reggeli internetkimaradás hozta nehéz helyzetbe. Amíg aludtak, addig volt letölthető az egyik gyógyszercég gyorsjelentése. Mire felkeltek, már csak a villáskulcsos, kalapácsos emberkével szemezhettek a monitorokon.
A pacsirtáknak így szégyenszemre a bagoly konkurenciától kellett kölcsönkérniük a táblázatokat. A hosszú munkanapot követő éjszakai éberségnek is megvannak a maga veszélyei. Egy másik, közszájon forgó történetben az elemző egyszer hajnali háromkor egy szórakozóhelyen eszmélt rá kötelességére. A túl jól sikerült estével azonban úgy csúszott át a korán kelők táborába, hogy az irodába érve már ellenállhatatlan kényszert érzett némi szundikálásra. Az asztalra borulva reggel hétig horkolt. Felriadva alig maradt félórája, hogy előálljon valamivel.
A brókerkocsmai anekdoták főszereplői ritkán elemzők. Manapság egy brókercég már elég bonyolult pénzügyi üzem, ahol kisebbségbe kerültek maguk az alkuszok. S még kevesebben vannak azok a munkatársak, akik a pesti tőzsdei nyitva tartás idején a magyar lakossági ügyfelek megbízásait teljesítik. Tehát a közép- európai életritmusban adnak-vesznek. Persze nem kell félteni az elemzőket sem. Igaz, hogy már akkor dolgoznak, amikor némelyik bróker épp a másik oldalára fordul a paplan alatt, ám szép időben azért összehoznak egy délutáni futást a Margitszigeten. A stressz ellen néhányan azzal védekeznek, hogy kerékpárral közlekednek. Említettem is egy példát Ákosnak, mire megjegyezte: a kolléga valóban évekig biciklizett. Egészen addig tette ezt, amíg meg nem kapta az elegáns cégautót.
A legtöbb elemző nem fektet be a tőzsdén. És aligha üthetjük el ezt azzal a habkönnyű poénnal, hogy aki nem ért az üzlethez, az nyilván magyarázza. Van ugyanis a részvényelemzők körében egy kevéssé publikus, ám mégis precízen mérhető és szakmai körökben gondosan számon tartott verseny. Nevezetesen az, hogy a decemberi árfolyamok kinek közelítik legjobban az év elején kitűzött célárait? Nos, tudok olyan olajipari sztárelemzőről, aki tavaly a közép-európai régióban mindenkinél pontosabban jósolt, még sincs részvénye egy darab sem. Kérdésemre az illető ezt azzal magyarázta, hogy nem bírja idegekkel.
Valaki más azt mesélte, még egy jól előre jelezhető tőzsdei eseményt is nagyon nehéz pontosan megjátszani. Drága mulatság túl korán megtenni a téteket. Lemaradni is nagyon könnyű, ami szintén nem olcsó. Néha elég, ha csak kimegy kávézni az ember, vagy nem kapcsol elég gyorsan, s aztán meredten nézheti a képernyőn, ahogy mások halálra keresik magukat. Vagy épp hatalmasat buknak. Az elemzői játéknak Kuti sem híve. Etikai aggályokat és hitelességi kérdéseket is felvet, ha valaki úgymond pozícióból nyilatkozik. Másrészt a „tippember” azt tapasztalta, ha van valakinek saját részvénypakettje, akkor hajlamos az árfolyam aktuális alakulásán idegeskedni. Az aggódás rengeteg energiát elvon a munkától, s az elemzők a külön izgalom nélkül is hajlamosak túlpörögni.
– A legnagyobb veszélyt a családtagok jelentik – jegyzi meg tréfásan. Korábban ő is beleesett abba a csapdába, hogy tippeket adott rokonoknak, barátoknak, akik utóbb a legrosszabb „ügyfeleknek” bizonyultak. Örökké pánikoltak, s még egy születésnapi vagy karácsonyi vacsorát sem lehetett nyugodtan végigenni „piaci aggodalmaik” miatt. Ezért a család és a baráti kör ma már szigorúan „tippmentes” övezet.
Kuti Ákos fiatal kora ellenére a pesti parkett afféle régi vágású figurájának számít. Olyasmit képvisel, aminek nincs nagy becsülete manapság. Az elemzői ötletesség, a megszállott értékkeresés mostanában kihalásra ítélt törekvésnek tűnik. A válságévekben eluralkodott hangulati kereskedés hullámai mindent összemosnak. A kereskedőrobotok terjedése sem kedvez a hagyományos elemzésnek, mert eluralkodott az árfolyamgrafikonok „szabályszerűségein” alapuló technikai szemlélet. Az automaták vételi és eladási szignálok alapján dolgoznak. Nincs beléjük programozva se a távlatosság, se az értékszemlélet. Együgyűek. Pontosabban fáradhatatlan végrehajtók. Majdnem minden megvan bennük, ami a tőzsdén elengedhetetlen, csak épp az ötlet hiányzik. De az nagyon.
Névjegy
Kuti Ákos 1983-ban született Budapesten. 2006-ban végzett a Budapesti Corvinus Egyetemen, befektetéselemző és kockázatkezelő szakirányon. 2005-től a Raiffeisen Banknál előbb gyakornok, 2006-tól teljes munkaidős alkalmazott volt. 2007-től a Cashline Értékpapír elemzője. 2010 óta az Equilor Befektetési Zrt. vezető elemzője. Szabadidejében szívesen olvas és kártyázik. Rajong a számítástechnikáért, a mobiltelefonokért és a repülésért.
