A legjobb példa erre a 24 című akciószéria, melynek középpontjában egy terrorelhárító ügynök, Jack Bauer áll, aki az elnök „lesújtó keze”, és elszántan hozza az eredményt. Érdekes, hogy míg a széria világszerte siker volt, sokan kritizálták is, mert a Bush-adminisztráció propagandáját látták benne. Ugyanez a produkció volt az is, amely megelőlegezte Amerikának a színes bőrű, sőt a női elnököt is, igaz, az előbbi a sorozatban merénylet áldozata lett.

A merénylet pedig kulcsszó az ilyen művek esetében. Nem véletlen, hogy a hagyományos amerikai értékeket leginkább megkérdőjelező, úgymond haladópárti Kennedy család politikusainak tragikus története ihlette meg leggyakrabban Hollywoodot. Az 1963-as merénylet óta több dokumentumfilm, tévéjáték, mozifilm foglalkozott a Kennedy-gyilkossággal, a téma örök és befejezhetetlen, hiszen máig tucatnyi megoldatlan rejtély övezi. A leghíresebb mű talán az Oliver Stone rendezte JFK – A nyitott dosszié (1991), amely John F. Kennedy meggyilkolásának mai napig misztikus részleteit taglalja, és igen nagy tehetséggel állít fel hihető elméleteket azzal kapcsolatban, hogy nem egy magányos merénylő állt a háttérben, hanem egy komplett globális összeesküvés. Noha sokkal később készült, de abszolút párba állítható Stone mozijával a színészként is ismert Emilio Estevez műve, a Bobby Kennedy – A végzetes nap, mely Robert F. Kennedy 1968-as meggyilkolásának napját rekonstruálja. A mű sajátossága, hogy tulajdonképpen semmi lényegeset nem tudunk meg a merénylőről és a hátteréről: Estevez a gyilkosság szemtanúinak sorsán keresztül közelítette meg a tragédiát.

A Kennedy család története a nagy amerikai mítosz, és valószínűleg az idők végezetéig téma marad. Legutóbb például tévésorozat is készült a témában, mely komoly sajtóvisszhangot kapott. Hiába adta áldását egy szakértő történész A Kennedy család című kanadai gyártású széria forgatókönyveire, majd a végső vágásra is, számos olyan cikk jelent meg, mely szerint egy szappanopera nem méltó a család történetéhez. Igaz, később szárnyra kaptak olyan találgatások is, hogy a kritikus hangok mögött valójában a Kennedy család állt, melynek tagjai nem szerették volna, ha felmenőikről egy nem minden tekintetben hízelgő portré kerül napvilágra. Az eredményt, illetve annak „ártalmatlanságát” mindenki lecsekkolhatja, hisz a művet jelenleg is játssza a magyar köztévé.

Kedvelt figurája az elnökös moziknak Richard M. Nixon, aki a Watergate-botrány miatt szintén összetett karakterként, hovatovább igazi intrikusként jelenik meg általában a vásznon. Az elnök- és politikusfilmekben utazó Oliver Stone pályafutásának ugyancsak jól sikerült darabja az 1995-ös Nixon, melyben Anhtony Hopkins alakította a politikust. David Frost tévés személyiség híres interjúja a volt elnökkel, mely három évvel kényszerű leköszönése után készült, ugyancsak hálás mozis téma. Igen kvalitásosan dolgozta fel az amúgy legtöbbször igényes iparosmunkákkal jelentkező Ron Howard a 2008-ban bemutatott Frost/Nixon című drámájában. Sokak szerint a Nixont alakító Frank Langella felül is múlta Hopkinst a karakterábrázolásban. A most mozikba került Spielberg-mozi, mely a klasszikus életrajzi művek közé sorolható, egy meggyilkolt elnökhöz kapcsolódik. Abraham Lincoln sem ritka vendég a mozikban: nincs olyan évtized, amikor egy tévés vagy egy mozis produkció ne készülne az életéről. A tavalyi év egyik ironikus pillanata volt, amikor az Egyesült Államok tizenhatodik elnökét Hollywood vámpírvadásszá és akcióhőssé manifesztálta (Abraham Lincoln, a vámpírvadász), de az a mű nem igazán tartozik az emlékezetes moziélmények közé.