A főszerkesztő joggal véli úgy, hogy amikor az állami mecénás szervezet a kiemelt kulturális lapok három évre szóló támogatásáról dönt, nem hagyhatná figyelmen kívül a Csodaceruzát, mint ahogy általában a gyerekirodalmat sem. Levelében nagy teret szentel annak a kritikának, amellyel a műfaj méltatlan mellőzését ostorozza az állami fórumokon.

Az NKA Igazgatósága másnap, éppen a Magyar Kultúra Napján válaszolt. A közleményből kiderül, a támogatásról döntő kollégiumot még a döntés előtt ők tájékoztatták arról, hogy a Csodaceruza kiadását korábban végző, Sándor Csilla tulajdonában lévő Csodaceruza Bt. a neki korábban megítélt 2 millió 670 ezer forint támogatással nem számolt el. Ugyanis a lapból pályázatban vállalt hat helyett csak négy szám jelent meg, négy könyv kiadása pedig meghiúsult, miközben az ezekhez igényelt támogatást a cégnek átutalták, de az összeget nem fizették vissza.

Most ugyan a főszerkesztő új cége, a Magyar Gyerekirodalmi Intézet Kft. képviseletében pályázott, de az azonosságot nem lehetett figyelmen kívül hagyni, hiszen „az NKA-val szemben jogos elvárás, hogy a rendelkezésre álló pénzt körültekintően, arra érdemeseknek, a törvényi előírásokat magukra nézve is kötelezőnek érző pályázóknak ítélje oda”, írják. Sándor Csilla több szempontból is pontatlannak tartja ezt a közleményt. Először is, a Csodaceruza Bt. nem állt csődeljárás alatt, mint az NKA-nál állítják, és nem 2 millió 670 ezerrel, hanem 1 millió 620 ezerrel tartozik, amit igyekeznek megadni.

Kérdésünkre hozzáfűzte, a tervezett korábbi kiadások piaci okokból ellehetetlenültek. De senki nem figyelmeztette, hogy most jogtalanul pályázik, beadványát az NKA elfogadta, és a nem csekély, több mint 622 ezer forintos nevezési díjat úgyszintén, amelyet azonban elutasító döntés esetén nem kaphat vissza. A Csodaceruza megjelentetéséhez évi 16 milliót kért –egy gazdagon illusztrált színes lapról van szó (a nyertesek között van évi 18 milliós támogatást élvező is).

Az ügy kapcsán megkérdeztük a Folyóirat-kiadás Kollégiuma elnökét, Bednanics Gábort: miért nem bírálták el a Csodaceruza-pályázatot, hiszen pozitív döntés esetén rábízhatták volna a pályázóra, kifizeti-e korábbi tartozását, és akkor hozzájuthat a megítélt pénzhez. Úgy hittük, a kollégium független, nem utasíthatja az igazgatóság – tettük hozzá. „A kollégiumnak valóban szakmai döntések meghozatala a feladata, de ehhez hozzátartozik az is, hogy az adófizetők pénzének helytelen felhasználását tapasztalva nem lehet a puszta szakmaiságra, mint valami homályosan ellenőrizhető indokra hivatkozni” – válaszolta az elnök, aki irodalomtörténész-kritikus.

Hozzáfűzte: „A kollégium függetlensége szakmai kérdésekre vonatkozik, de helyzete az NKA struktúrájában törvényileg szabályozott, ezért ismételten két különböző dologról beszélünk: az igazgatóság nem utasított, hanem tájékoztatott minket egy pénzügyi helyzetről, ennyiben tehát igenis a kollégiumra is tartozik, mely pályázó mi módon tartja be a pénzügyi feltételeket (ez is hozzátartozik ugyanis a döntési mechanizmusunkhoz). Ennek megfelelően döntöttünk úgy, hogy bár valóban színvonalas és fontos lapról van szó, nem adhatunk neki támogatást más, a saját területükön szintén nívós pályázók kárára.”

Arra a kérdésünkre pedig, hogy a kurátor rendben levőnek tartja-e az NKA támogatáspolitikáját a gyerekirodalommal kapcsolatban, így vélekedett: „A gyermekirodalom jelenlegi pozíciója továbbra is erős az NKA támogatáspolitikájában, elég csak megnézni több másik kollégium (pl. a könyvkiadási kollégium) nagyszámú támogatott pályázatát.”