Az alaphang

Büntetés volt, nem vitás. Bét Aranka füléhez egy reggel hozzánőtt a telefonja. Az okos. Az érintős. Az a bumfordi, amelyet olyan nehezen szokott meg, és amely alig fért a tenyerébe.

Karácsonyra kapta a gyermekeitől, de alig használta. Igazából akkor örült neki a legjobban, amikor elmenekülhetett vele Bényeiné elől. Úgy csinálta, ahogy a tévében látta: amikor megpillantotta a kapualjban vagy az utcán közeledni a gondnok mindig ügybuzgó feleségét, előkapta a telefont, mintha halaszthatatlan hívása lenne. Ilyenkor már elég volt egy kimért biccentés is. Mégsem mondhatta senki, hogy udvariatlan.

Azon az estén a párnája mellett felejtette készüléket. A fia hívását várta, de elnyomta az álom. Reggel már ott volt a telefon a fülén. Nem odaragadt, ahogy azt a tükörben egy futó pillantással felmérte. Igazából már csak a készülék alsó negyede lógott ki, a többit, mintha legalábbis valami különös tok lenne, bőrszínű redők vonták be.

Az arca egészen eltorzult. Egy középszerű kubista vethette volna így vászonra a lélektelen portrét.

Bét Aranka még aznapra időpontot kért a háziorvosától. A vizsgálat nem tartott sokáig. Sárosi doktor előbb szemrevételezte a bőrrel akkor már teljesen benőtt, téglalap formájú kinövést. Hümmögött. Feltett néhány teljesen érdektelen kérdést. Vérnyomást mért, kopogtatott. Végül egy tűvel meg is szúrta azt a valamit. Vérzett. Sárosi újra hümmögött, ezúttal magabiztosabban. Végül felírt egy bivalyerős antibiotikumot, hogy attól talán elmúlik.

Nem múlt el, sőt. Bét Aranka azon kapta magát, hogy egyre többet használja a fülére nőtt készüléket. Egyre többet beszélget. Gondolatban. Illetve, nagyon is konkrétan. Az történt ugyanis, hogy azt a személyt, aki megjelent Bét Aranka gondolataiban, szinte azonnal fel is hívta a telefon. Nem hiába okos. Így váltott néhány szót a rokonaival, szoros és távoli barátaival, rég látott ismerősökkel. Egy délután még Bényeinével is megosztott egy különleges spagetti receptet. A kétféle darált hús a titka, csicseregte. És a frissen szedett bazsalikom.

Hétfő reggel, a zuhany alatt derült ki, hogy a kinövés még ennél is többet tud. Már rég halott embereket is képes azonnal kapcsolni. Bét Aranka így beszélgetett röpke óra alatt Mátyás királlyal, II. Ramszesszel és Eva Braunnal. Utóbbinál nem állta meg, hogy rákérdezzen: tényleg impotens volt a Führer az utolsó hetekben, a bunkerben? Eva Braun rejtélyesen felnyerített. Háborúban hallgatnak a múzsák, jutott eszébe Arankának ki tudja honnan a régi mondás, s mit tesz isten, máris a vonal végén hallózott Kalliopé. A többiek épp foglaltak, kért elnézést. Hosszan beszélgettek a szemránckrémek hatásairól, s hogy miért olyan érthetetlen manapság a filozófia. Kedvenc regényhősét, Raszkolnyikovot csak egy hét után merte felhívni. Rettentően sajnálta, de képtelen volt elfogadható magyarázatot adni az öregasszony megölésére. Mármint ésszerűt. Olyat, amilyet egy háziasszony is el tudna fogadni.

Egy hónap után igazából már csak egyvalaki maradt, aki méltó lett volna arra, hogy kapcsolatot teremtsen vele. Aki rekedt hangjával hallózhatna egy ilyesfajta csoda másik végén. Igazából először is őt kellett volna hívni. Csak Őt, és senki mást. Bét Arankának remegett a térde. Az izgalomtól kicserepesedett az ajka. Mintha a teste heveny lázzal tiltakozna a gondolat ellen. Istent hívni egy kis csevejre? Na ne!

De a telefon nem csöngött ki. Hosszan, kísérteties makacssággal adta vissza újra és újra az alaphangot. Azt az egyhangú búgást, amit csak a régi telefonok tudtak.

Végül az a süket közöny, ahogy az erek suhannak rutinszerűen a bőr alatt.

Talán a gyógyszerek hatottak, talán csak a mindennapok unalmas sora. A kinövés lassan felszívódott Bét Aranka fülén, már csak egy kormos anyajegy emlékeztet csupán az esetre. Ma is szívesen mutogatja némi apró ellenében. De nem nagyon hisznek neki. Még hogy Isten nem vette fel? Mer’ biztos szar Androidja volt magának, azért, mondták neki a szervizben, ahová időnként beengedik melegedni.

A szaftos röhögés mögött, ahogy minden dolgok hátterében, Bét Aranka azóta is hallja azt a nyugtalan, egyhangú búgást. Ahogy a pusztulás leendő fénye dereng elő a létezők mögül.

Kivételes pillanatokban.

I!

Négy tárcaszerző váltja egymást ezen az oldalon:

02. 01.

LÁNGH JÚLIA

Négy országban tízféle foglalkozás után írt néhány könyvet, az utolsó: Párizs fű alatt, Magvető, 2009.

02. 08.

KISS NOÉMI

Író, kritikus. Rongyos ékszerdoboz címmel könyvet írt Kelet-Európáról. Ikeranya című novelláskötete a tavasszal várható a Magvető Kiadónál.

02. 15.

FÁY MIKLÓS Zenekritikus, színház-, film- és ételbíráló, a Népszabadság állandó munkatársa.

 

PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykor volt monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa.
PAPP SÁNDOR ZSIGMOND Radócon (Radauti), az egykor volt monarchia legszélén született író, lapunk munkatársa.
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.