A csellólovag

2013-01-25

Ha a Mezzo valakit elővesz, akkor nagyon előveszi. Az ott a szokás, hogy egy-egynagy előadó különböző jellegű és korú fölvételeit egy-két napon át láncban leadják.

Nagyon szép láncok ezek szemenként is, de kivált egészben. Ezek a nagy muzsikusok bonyolult és összetett egyéniségek. Sokkal gazdagabb képünk lesz róluk, ha egyszer rászánunk pár órát, hogy egymás mellett hallgassuk meg különféle korú és jellegű felvételeiket: hogyan játszanak régit és újat, régebben és újabban, magányosan és zenekarral, szólistaként és karmesterként.

Ennek a hétnek a hétfőjén és keddjén az elmúlt félszázad egyik legnagyobb formátumú muzsikusa, Msztyiszlav Rosztropovics csellista és karmester muzsikál a zenecsatornában hétfő este fél kilenctől fél tizenkettőig és kedd délután fél háromtól ötig.

Sok mindent játszik, ami nekem különösen kedves. Elsőnek Richard Strauss Don Quixoteját Karajannal. Ez a felvétel van meg nekem is, imádom. (Van belőle kóstoló a YouTubeon.) Tíz fantasztikus variáció az időben és az emberi lelkekben eltévedt lovag kalandjaira. A cselló játssza a lovag szerepét. Tíz megragadó karakterszerep, és utána a végtelenül lelassított Finálé, melyben a cselló lovag öntudatra ébred, és kiválik az életből.

A keddi programban szerepel a másik darab, amit állandóan nyúzok otthon. Rosztropovics volt a csellóirodalom múlt századi meggazdagodásának legnagyobb ihletője. Szinte az egész zeneszerző elittel termékeny, bizalmi viszonyban volt. Senki biztatására, senki kedvére nem írtak annyi darabot, mint neki. Több mint százat mutatott be elsőként, és ezek között aligha van remekebb Sosztakovics első gordonkaversenyénél.

Az első tételben egy végtelenül egyszerű, négy hangocskából álló dallam ismétlődik rögeszmésen, és közben hihetetlen dolgok történnek vele. A gyermekded dallam kozmikussá nő és mikroszkopikussá törpül, fenyeget és simogat, bejárja hangulataink végpontjait, s közben a cselló mindenféle hangszerrel és hangszer együttessel összeműködik s összevész. A harmadik Cadenza tételre viszont lényegében egyedül marad. Dacos, keserű magányban. A zenekar meg csak pihen és ámul.

És akkor még sok-sok Beethoven is lesz (Richterrel párban), Bach, Debussy, Haydn... Ne hagyják ki!