Az igazat megvallva a magyar lapkiadók hamarabb ébredtek a rossz olvasási statisztikák (és a nyomtatott újságok zuhanó kelendősége) hatására, már 2005-ben olvasásnevelési programot hirdettek. A Magyar Lapkiadók Egyesülete HÍD (Hírlapot a diákoknak) és Sanyi (Sajtó és nyilvánosság) elnevezésű programjai az általános és középiskolák diákjait és tanárait célozták meg, csak a középiskolások közül 40 ezret értek el félévente. Segédanyagot is készítettek az újságolvasási foglalkozásokhoz, amelyeket térítésmentesen támogatnak lapokkal. A hamarosan meginduló akciót is a lapkiadók ösztönözték skandináv tapasztalatok alapján, sőt közreműködnek benne.

Az olvasás- és íráskészséget egyszerre szeretnék fejleszteni ezzel a programmal a középiskolások körében, tudjuk meg Lafferton Kálmántól, az Új Könyvpiac című lap főszerkesztőjétől, a Supka Géza Alapítvány nemrégiben választott elnökétől. Március 13-án felhívás jelenik meg 21 országos és megyei újságban, hetilapban a játékról, amelyre középiskolások jelentkezhetnek. Egy hét múlva a lapok közzéteszik Grecsó Krisztián egyik, ez alkalomra átdolgozott novellájának első, majd egy újabb hét elteltével a második részét. A következő hetet kapják a pályázók, hogy a műről elemzést, esszét, kritikát – ki mit, és ahogy akar – írjanak. A beérkezett, legfeljebb kétoldalnyi írásokat előzsűri rostálja, majd a legjobb tízet a színész Für Anikó elnökletével háromtagú zsűri bírálja el és választja ki a győztest. Az eredményhirdetés április 21-én lesz, amikor a nyertes egy értékes táblagépet kap ajándékba; de talán még ennél is több, hogy írása megjelenik az akcióban részt vevő lapokban. (Mellesleg az újságok összesen 40 milliós reklámfelületet „dobnak be” a játék propagálása, lebonyolítása érdekében.) A könyvkiadó cégek pedig könyvjutalomcsomagokat állítanak össze, amelyek gazdáit a nyertes pályázó választhatja ki a legjobbak közül.

Grecsó Krisztián a Pletykaanyu elbeszéléseinek megjelenése óta valóságos íróidolja a fiatalabb olvasónemzedéknek. Megtudtuk tőle, hogy egyik, a Népszabadságban megjelent elbeszélése szerepel a játékban, amelyet azonban átdolgozott, hogy még inkább megszólítsa a középiskolás korosztályt. Olyan problémákat – mint például a szerelem, a megcsalatás – szerepeltet benne, amelyek számukra fontosak lehetnek. Arra törekedett, hogy ne legyenek tisztázatlan mozzanatok, viszont az írás kellően kedélyborzolóvá váljon. Izgalommal várja a pályázók reagálását (reméli, sok érkezik majd), noha ez korántsem először történik meg vele. Gyakran jár ugyanis rendhagyó iskolai irodalomórákra, ezért elég jól ismeri a diákok olvasmányokhoz való viszonyát, amely elsősorban kritikus, de őszintén az. Nincs mögöttes motívum, mint ahogy azt némely profi kritikában fölismerhetni. Bizony előfordult már, hogy valósággal „lemosták” a pódiumról, amitől csöppet sem sértődött meg. Ezt a fölszabadultságot várja ettől a játéktól is.

Miként más művek esetében, most is többféle olvasat kerül majd egymás mellé, véli Diószegi Endre középiskolai tanár, a Magyar Irodalomtörténeti Társaság pedagógustagozatának elnöke, aki a játék szakmai mentora. A legfontosabbnak azt tartja az akcióban, hogy a kortárs irodalmat próbálja közel vinni a tizenévesekhez. Nem mintha ők ilyesmit nem vennének kézbe, teszi hozzá, de nagyon a családtól, a neveltetéstől függ, hogy milyet. Csak agyonreklámozott lektűröket-e, vagy mást is. A döntő, hogy ez nem irodalomtörténeti tananyag, hanem a napi valóságról szóló friss mű, amelyről élmény lehet esszét írni, mondja.

Az író a Népszabadságban megjelent tárcáját bocsátja közprédára