Komédiázni...
Bár a Fővárosi Nagycirkusz vezetői azt a címet adták a március 10-ig látható műsornak, hogy Magyar cirkuszcsillagok, mi azért kifinomult receptorainkkal pontosan érezzük, hogy ez egy csinos időutazás, miközben persze tényleg vannak a műsorban csillagok is, jó, nem olyan sokan. De az elsőként látható Simet László minden kétséget kizáróan az. És nemcsak azért, mert feleségével, Simet Olgával, valamint Bakk Dianával fellépő artista tényleg igazi világsztár, aki olykor elképesztő magasságokban kifeszített kötélen sétál segédkötél és védőháló nélkül, máskor meg a halálkeréknek nevezett óriási, forgó piskótán szaladgál, hanem azért is, mert ő valóban komolyan veszi a cirkuszművészetet. Ez esetben például egy vadonatúj, a világon még sehol sem látott számmal jelentkezett, az Óriás szemaforral. Simet találmánya egy ugyancsak forgó fémépítmény, amelynek palástján körbefut egy vékony cső, a csoport tagjai azon sétálnak, kerékpároznak, és akrobatikáznak. Ilyenformán egyesítve a halálkerék és a kötéltánc veszélyeit. Simet László gondolkodott, újított, befektetett és kijelenthetjük: világszámot kreált! Űrbélire hangolt mutatványa nemcsak veszélyes, de látványos is, a hagyományos és az újcirkusz minden erényét, szépségét egyesíti. Azt, mondjuk, nem értjük, miképpen lett ez a nyitóprodukció, Richter József cirkuszigazgató biztosan tudja. Érkezett Eötvös Lóránd és partnere egy zsonglőrszámmal, ezzel aztán el is indultunk a múlt felé. A leghagyományosabb módon repkedtek a buzogányok, olykor pottyantak is; a művészek ottjártunkkor, mondjuk udvariasan: nem voltak csúcsformában.
És igen, a harmadik műsorszámban megjöttek a népviseletbe öltözött lányok, valamint a táncoló huszárok, akik a szép magyar múltat felidézve, mint megannyi Kukorica Jancsi lepték el a színpadot. És megjött Richter Flórián is, a műsor másik sztárja, Magyarország lószolgálati nagykövete, aki lovas akrobata csoportjával 2008-ban első magyarként aranydíjat szerzett a Monte-Carlói Cirkuszfesztiválon. Richter Flórián aztán a műsor során még többször visszatért: hol úgynevezett magasiskolát mutatott be zenére táncoló gyönyörű lovakkal, hol szabadidomítást holland frízekkel, arab telivérekkel és piros-fehér-zöld szalagokkal, hol meg a Monte-Carlóban győztes lovas akrobata számot különösen ügyes társaival. A Richterek családilag amúgy is sűrűn jelen voltak a manézsban: hol az említett egzotikus állatokkal, hol lovakkal, hol lobogó magyar zászlóval, hol nagyon szép hintókkal, díszes lovas kocsikkal, és utóbbi rendben is van: a cukiság is a korabeli cirkusz lényege szerint való.
Láthattuk aztán az említett cigánymulatságot a késdobálóval, borzongtunk is eléggé. Láthattuk a Benny Hill (ma már nem használt) stílusában előadott, túlrajzolt és egyetlen poénra kihegyezett magas nő-alacsony férfi kettősét, melynek során a magas nő (Németh Ágnes egykori 374-szeres válogatott kosárlabdázó) meghódítja az alacsony férfit, hogy aztán a szó szoros értelmében marionettfiguraként vezetgesse a porondon.
Végül a múltidézésben nemcsak Simeték okoztak némi zavart, de a tökéletes harmóniában dolgozó Golden Power nevű erőemelő kettős, az ugyancsak korszerűre hangolt Elastic-Fantastic-Bombastic nevű bungee jumping csoport, valamint a nagyon vicces, szórakoztató és kakukktojásként egyetlen külföldi fellépő, a gumiasztal-akrobata.
Az már csak kifelé menet jutott eszünkbe, hogy nem láttunk bohócot, rendre magyar specialitásként emlegetett ugródeszkaszámot, és a mostanában oly népszerű, úgynevezett függönyszámot sem. Az egyéb hiányzó produkciók és artisták felsorolását szakemberekre bízzuk, mi csupán egyszerű nézőként borzongtunk a nézőtéren.
