Kelendőbb lesz-e a múzeumjegy, mint a meccsbelépő?
Mindennaposak a pénzükre váró színházi és tánctársulatokról szóló hírek, feltűnően ritkán lehet nagyszabású, új kiállítás megnyitásáról hírt adni, az pedig egészen biztos, hogy a miénken kívül kevés olyan ország van Európában, ahol doktorált muzeológusok őrzik a műtárgyakat a kiállítótermekben. A megszorítások a teremőröket már rég az utcára tették ugyanis.
Mindennek fényében különösen meglepő, hogy a kormány most hirtelen úgy döntött: visszahozza a cafeteria-rendszerbe az egykor volt kultúrautalványokat, ráadásul adómentesen. Merthogy a korábbi cél – 2009. december 31-ig – az volt ezekkel az utalványokkal, hogy az állam ilyen módon némi pluszpénzt pumpáljon az általa fenntartott kulturális intézményhálózatba.
Jól jártak tehát a színházak és a kiállítóhelyek, jól járt a munkáltató, aki adómentesen juthatott hozzá a csekkekhez, és remekül járt a munkavállaló is, hiszen nem konyhapénzét kellett mozijegyre, operabelépőre költenie. Csakhogy 2010. január 1-jén az állam 97,8 százalékos adóval terhelte meg a kultúrautalványokat, aminek nyilvánvaló eredménye az lett, hogy 100 cégből már csak egy vett és osztott munkatársai között ilyen utalványokat.
Mindez nem jelentette azt, hogy a cafeteria egész rendszeréből kiesett volna a kultúra: idővel visszakerült az új találmány, a Széchenyi-pihenőkártya konstrukciójába. – Nem véletlen, hogy ez a SZÉP-kártyának is rövidített kifizetési forma rövid időn belül kiváltotta az üdülési csekket – magyarázza a cafeteria-szakértő Crespo Zsuzsanna. – Hiszen ennek a valóban kártyaformátumú kártyának rengeteg előnye van, például csak egyszer kell kiosztani a munkavállalóknak, nincs kiállítási díja, nem terheli semmilyen levonás, nem jár pluszadminisztrációval, úgy tartják rajta nyilván a dolgozó cafeteriajuttatásait, mint bármilyen folyószámlán. 2012. január 1-jétől a SZÉP-kártya „háromzsebes” lett, ez azt jelenti, hogy már nemcsak szállásra és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatásokra lehetett költeni róla, hanem vendéglátásra, továbbá a szabadidő nevű, harmadik „zsebéből” kultúrára is. Konkrétan színház-, koncert- és fesztiváljegyre, valamint múzeumi belépőre.
Ahogy a Magyarországon SZÉP-kártya kibocsátására jogosult bankok, az OTP, az MKB és a K & H közül ez utóbbi kommunikációs igazgatója, Lesti Mónika mondja, a SZÉP-kártyával rendelkező ügyfeleik körülbelül 40 millió forintot fordítottak kultúrára 2012-ben, legtöbbet júniusban, augusztusban és decemberben. Ami nem túl örvendetes adat, hogy a kártyatulajdonosok összes cafeteriaköltéseik mindössze 1 százalékát, a már említett szabadidőzsebből pedig csak 10 százaléknyit költöttek kulturális programokra.
– Úgy látszott, ezt kevesellték a hazai vállalatok HR-munkatársai és gazdasági vezetői is – meséli Crespo Zsuzsanna, ugyanis egy tavaly októberi cafeteriakonferencián többen az évi 75 ezer forintos „szabadidő”-keretösszeg felemelését forszírozták. Ezt ugyan nem emelte meg a kormány, visszahozta viszont 2013. január 1-jétől az adómentes kultúrautalványt. (Ez azért is nagy szó, mert ezzel párhuzamosan egy csomó meglévő utalványnak, köztük a SZÉP-kártyának is, 30,94 százalékról 35,7 százalékra növelte az adóját.)
Egyébként évi 50 ezer forintig kiadható adómentes csekk eddig is létezett a SZÉP-kártya mellett. Különböző sportágak támogatására hozta létre az állam, úgy gondolta, hogy jó sokan váltják majd be futball- és kézilabdameccsek pénztáraiban. Miközben az intézkedés valós hatására a „Kutyának sem kell a sportutalvány” kezdetű újságcikkekből lehetett leginkább következtetni.
Csak remélhetjük, hogy a kultúrára költhető bonokkal nem így járunk. Elég, ha megnézzük, mondjuk, a Vígszínház vagy Szépművészeti Múzeum néhány évvel ezelőtti bevételeit, amikor egy előző körben ugyancsak adómentesen vásárolhattak hazai cégek kultúrautalványt a munkatársaiknak. A körúti teátrum 2009-ben még bevételeinek 13-15 százalékát szerezte ilyen bonok beváltásával (körülbelül évadonként 80-90 millió forintot), a Szépművészeti Múzeumba jegyet váltók 4 százaléka is ilyen módon fizetett abban a szezonban.
A cafeteria-szakértő azonban egyelőre nem tud önfeledten örülni az adómentes kultúrabonok újbóli bevezetésének. Aggódik egyrészt a munkáltatók kényelmessége miatt: a legtöbb cég évről évre a beváltat, a „tavalyit” rendeli meg újra béren kívüli juttatásként. S ahogy már fentebb leírtuk, a SZÉP-kártyára feltölthető béren kívüli juttatások jelentik pillanatnyilag a legkisebb költséget és a legkevesebb adminisztratív macerát, jóval kevesebbet, mint a klasszikus utalványok. Szóval a kultúrautalvány forgalomba helyezőinek is be kellene látniuk, hogy a világ a kártyaformátum felé tart, így ezek a klasszikus, papíralapú csekként kapható kultúrabonok a velük járó ügyintézés miatt eleve hátránnyal indulnak a vállalatoknál. Ideális megoldás az lenne, ha a SZÉP-kártyával sarkallhatná múzeumba és színházba járásra dolgozóját a munkáltató, csak épp mindezért a jelenleginél (35,7 százalék) jóval kisebb adóterhet kellene cipelnie.
Hová csekkoljunk be?
„Muzeális intézmény és művészeti létesítmény (kiállítóhely) kiállítására, színház-, tánc-, cirkusz- vagy zeneművészeti előadásra, közművelődési tevékenységet folytató szervezet által nyújtott kulturális szolgáltatásra.” Ilyenformán váltható be az év első napjától a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint a kultúrautalványunk. Mind az 50 ezer forintot elverhetjük egyszeri belépőkre, de vehetünk belőle bérleteket, sőt könyvtárba is beiratkozhatunk vele. Szintén a kulturális intézményeknek kedvez egyébként az az új szabályozás, miszerint Széchenyi-pihenőkártyával január 1-jétől nem lehet jegyirodáknál fizetni. Így a közvetítők átlagosan 10 százaléknyi hasznát is a teátrumok, kiállítóhelyek, filmszínházak kapják meg.
