A nem különösebben tőkeerős, de széles kapcsolatrendszerű és fáradhatatlanul dolgozó gróf egy sajátos „közjó-finanszírozási” modellt dolgozott ki és működtetett: saját vagyon híján szponzorok adományaiból és pályázati pénzekből, illetve az általa elnyert különféle díjak honoráriumaiból, rengeteg önkéntes munkával (a sajátját is beleértve) végezte örökségvédelmi és értékmentő munkáját.

Származása miatt a magyarországi tanulmányokat és boldogulást kilátástalannak ítélve 1956-ban távozott az országból. A közgazdászdiplomát már Kanadában szerezte meg, vállalati karrierje során a Rémy Martin marketingvezetői pozíciójáig jutott. A szíve mindig visszahúzta: 1969 óta rendszeresen hazalátogatott, a rendszerváltás után ide is települt. Kulcsszerepe volt abban, hogy a különleges hangulatú, angol stílusú nádasdladányi kastély kiemelt műemlékként az állam elidegeníthetetlen tulajdonába és a Nádasdy Alapítvány használatába került. A fokról fokra megújuló épületben, illetve a hozzá tartozó parkban működtek az elmúlt 20 évben azok a kulturális és környezetvédelmi programok, amelyek a települést, illetve a szintén a család nevét viselő Nádasdy Akadémiát világszerte ismertté tették.

Nádasdy Ferenc gondolkodásában a környezeti, illetve a kulturális értékteremtés és -mentés szétválaszthatatlanul összetartozott. Az alapítvány és az akadémia programjain szocializálódott a magyar környezetvédő és civil szféra jelentős része (alig akad olyan fajsúlyos szereplő ebben a körben, aki önkéntesként vagy hallgatóként ne vett volna részt a nádasdladányi képzéseken és fórumokon), a Székesfehérvárhoz közeli település pedig az évről évre megrendezett koncertek, kiállítások, szimpóziumok révén bekerült az ország kulturális vérkeringésébe. Mindezt döntően az alapítvány finanszírozta, elsősorban magánvállalatok és külföldi támogatók pénzéből. A XIX. században Linzbauer István és Hauszmann Alajos munkájaként épült, L alakú, Tudor stílusú kastély homlokzatának felújítását nagyrészt a Norvég Alap támogatása tette lehetővé – egy sikeres pályázatnak köszönhetően – az időközben lényegében megszűnésre ítélt Műemlékek Nemzeti Gondnoksága szakmai közreműködésével (az önrészt is az utóbbi, állami intézmény teremtette elő). A tehetősnek semmiképpen sem nevezhető Nádasdy gróf végső soron százmilliókat mozgósított a magyar kultúra és környezetvédelem érdekében, a rendszerváltáskor lepusztult, elhanyagolt állapotban lévő kastélyt és az arborétumot a megye egyik leglátogatottabb kulturális és természeti attrakciójává tette.

Az elmúlt éveket már betegen töltötte, az alapítvány és az akadémia ügyeinek intézésére is kevés energiája jutott. Munkatársai, ismerői szerint a folyamatosan tapasztalt közegellenállás sosem szegte a kedvét – örökösök híján azonban csak remélni lehet, hogy távozásával nem hullik szét mindaz, amit önzetlenül, a magánérdek érvényesítéséről és a személyes előnyökről lemondva felépített.

Nádasdy Ferenc