Huzatos az előszoba
A szervezők, a Hollywood Foreign Press Association – magyarán: az álomgyárban dolgozó külföldi újságírók – definíciója szerint az Oscar előszobájának számító elismerések átadása az első az év nagy ceremóniáinak sorában. Azon túl, hogy ez az állítás önmagában tulajdonképpen nem támadható, mivel a „Globes” igen jól van menedzselve, a gála pedig igencsak szórakoztató – sok haknizó sztár jelenik meg rajta, és jó nézettséget hoz a show-t közvetítő NBC-nek –, a filmes szakma az utóbbi években mégis egyre inkább a különbségekre kezdett figyelni. Azaz arra, hogy a Golden Globe ítészei milyen téren hoztak igazából meglepő döntéseket. (Itt érdemes figyelembe venni, hogy a Golden Globe esetében alig kilencven újságíró dönt, az Oscarról meg mintegy hatezer filmes.) Nos, az idén kirívó egyénieskedést nemigen lehetett tetten érni már a jelöltek listáján sem, nem úgy, mint a napokban nyilvánosságra hozott Oscar-nominációk tekintetében: például, hogy a rendező kategóriában nem jelölték Ben Afflecket – pedig a Globe-on ő lett a legjobb direktor a dráma kategóriában, sőt az Argo-akció lett a legjobb film. Innentől nagyon érdekes kérdés, hogy az Argo-akció lesz-e a befutó az Oscaron, és ha igen, akkor Affleck rendezőként miért nem jutott el még a jelölésig sem.
Csak egyetérteni tudunk azzal, hogy Daniel Day-Lewis lett a legjobb színész a Lincoln címszerepéért (maga a film nem túl izgalmas egy nem amerikai patrióta néző számára), valamint az sem túl nagy meglepetés, hogy Jessica Chastaint, az Oszama bin Laden likvidálásáról szóló Zero Dark Thirty főszereplőjét találták a legjobb színésznőnek a Golden Globe szavazói.
De ők csak a drámában voltak a legjobbak: a Golden Globe nagy találmánya, hogy műfajok szerint külön-külön díjaz, azaz van külön musical-komédia kategória is – kár, hogy Hollywood ezekben a zsánerekben egyre kevesebb értékelhető művet termel. Így az nem volt túlságosan meglepő, hogy az év egyetlen musicaljét, A nyomorultakat nagy csinnadrattával jelölték, az viszont igen, hogy végül ez vitte a legjobb film elismerést olyan művek elől, mint az auteur Wes Anderson cannes-i versenyprogramot is megjárt Holdfény királysága vagy az utóbbi évek egyik legjobb romantikus komédiája, a Napos oldal. Az persze helyénvaló, hogy az égről a csillagokat is leéneklő Hugh Jackman lett a legjobb musical/vígjáték színész, Jennifer Lawrence pedig megkapta az elismerést a Napos oldal szépséges és vonzó neurotikusának megformálásáért.
Mindenesetre recseg-ropog ez a műfaji felosztás, mert hát A nyomorultak tényleg önmagával versenyzett, miközben senki sem csodálkozott volna, ha mondjuk a Napos oldal a dráma kategóriába sorolódik a sokszor sötét és tragikomikus tónusa miatt. Mivel úgy tűnik, hogy egyre inkább a kevert műfajú filmek korát éljük, lehet, hogy a HFPA-nak el kellene kezdenie szimplán jó és rossz filmekben gondolkodni. Szerencsére a mellékszereplők esetében már nincsen zsáneralapú megosztás, így elégedetten nyugtázhatjuk, hogy a zseniális Anna Hathaway (A nyomorultak) és a drámák közé sorolt Tarantino-komédia, a Django elszabadulban brillírozó Christoph Waltz alakítása is szobrot ért. Úgy tűnik, ha a Bécsben élő német színésznek Tarantino szerepet ad, az jó eséllyel Oscart fial – így volt ez a Becstelen brigatyk esetében is.
Amiben manapság világszerte megingathatatlan a mozgóképes közvélemény, az Michael Haneke nagysága. Így szemünk sem rebbent, hogy az Európát letaroló Szerelem lett a legjobb külföldi film, és az végül is jó poén volt, hogy az osztrák nagymesternek egykori honfitársa, Arnold Schwarzenegger adta át az elismerést (még egy sokatmondó „sehr gut”-ot is odavágva) – segítőjének pedig Sylvester Stallonét kérték fel. Az est legmeglepőbb eseménye azonban Jodie Foster elismerése lett a Cecile B. DeMille-életműdíjjal. Ez minden bizonnyal egyfajta ajándéknak szánták a színésznő ötvenedik születésnapjára, mivel egy ilyen volumenű elismerés esetében talán még korai: hiszen az ember józan ésszel azt gondolná, hogy az életmű még közel sincs lezárva. Mindenesetre az emlékezetes marad, ahogy a gálán Foster nyíltan beszélt a homoszexualitásáról, igaz, ahogy mondta is, ez nem coming out a részéről, ebből ő sosem csinált titkot.
Kis képernyős dicsőség
A HFPA-tagoknak a mozifilmek mellett a tévés produkciók nyomon követésére is jut energiájuk – így ezeket is díjazzák. A legjobb drámai tévésorozatnak járó Golden Globe-díjat a Homeland című széria kapta. A Homeland két főszereplője, Damian Lewis és Claire Danes lett a színészkategóriák befutója. A legjobb vígjátéksorozat a Girls lett, ennek főszereplője, Lena Dunham elnyerte a kategóriában a legjobb női főszereplő díját, a férfiaknál pedig Don Cheadle-t találták a legjobb vígjátéksorozat-főszereplőnek a Gátlástalanok című szériában nyújtott alakításáért. A legjobb tévéfilm a Sarah Palin alelnökjelöltségének történetét feldolgozó Versenyben az elnökségért című HBO-produkció lett, amely besöpörte a kategória legjobb színésznőjének (Julianne Moore) és legjobb mellékszereplőjének (Ed Harris) járó elismerést is.
Tévéfilm- és minisorozat kategóriában a legjobb színésznek Kevin Costnert (Hatfields and McCoys) ítélték.
