Bontási engedély?
Egy biztos: a műemlékvédelemnek ma nincs külön intézménye. A Kulturális Örökségvédelmi Hivatal helyén kinőtt Forster Gyula Nemzeti Örökséggazdálkodási és Szolgáltatási Központ nem más, mint egy épület- és archívumkezelő cég, amelynek fő tevékenysége az, amit a korábban kitűnően működő állami „kastélyfenntartótól”, a Forsterbe beolvasztott Műemlékek Nemzeti Gondnokságától (MNG) átvett. Ha e sorok írásakor a Forster honlapján akartunk tájékozódni a műemlékekről, ott teljesen elavult információkat találtunk.
Az MNG beolvasztása teljesen felesleges volt a fontos, állami tulajdonban tartandó műemlékek fenntartása szempontjából, hisz az MNG eddig is jól működött, sorra nyerte a kiemelt EU-pályázatokat, amelyekből jó néhány fontos műemlékünk (például a fertődi, az edelényi, a dégi, a nádasdladányi kastély, a siroki és az ozorai vár) indult el a teljes megújulás felé. Az MNG beolvasztása véleményünk szerint pótcselekvés volt, célja nem tűnik többnek, mint hogy kitömjék feladattal a tartalom nélküli Forster Intézetet, s kárpótolják valamivel Cselovszki Zoltánt, aki alól gyakorlatilag két hónapnyi elnökösködés után kiszervezték a KÖH-öt, és már nagyon kínos lett volna őt visszaküldeni V. kerületi főépítésznek.
A KÖH egykori feladatait, munkatársait szétosztották. Egyfelől a műemlék épületekre vonatkozó szakmai irányítást és az épített örökséggel foglalkozó szakembereket átvette a Belügyminisztérium, a szakterületet hozzárendelték a településrendezéshez és az építésügyhöz. A minisztériumban a Területrendezési, Építésügyi és Örökségvédelmi Helyettes Államtitkárságon belül az örökségvédelemmel külön főosztály foglalkozik, Orosz Bálint építész, a VÁTI Műemléki Iroda egykori munkatársa vezetésével. Másfelől a KÖH gyenge utódaként létrehozott, továbbra is a kultusztárca felügyelete alá tartozó Forster intézetnél maradt a műtárgyvédelem és az évszázados múltra visszatekintő, gazdag műemléki fotó- és dokumentumtár, amelyért viszont a színfalak mögött megindult a lobbizás bizonyos intézmények részéről.
A feldarabolás persze korábban megkezdődött: az építéshatósági feladatokat ellátó budapesti és regionális KÖH-irodákat már egy évvel korábban áthelyezték a kormányhivatalokhoz (engedélyező hatóságból szakhatósággá minősítve őket vissza), és onnan kerültek most tovább, eggyel alacsonyabb szintre, az idén január 1-jétől felálló járási hivatalokhoz. Ha tehát valakinek műemlék épülete van, és mondjuk szeretne alakítani rajta, akkor jelen állás szerint az illetékes járási kormányhivatalhoz kell fordulnia engedélyért. Ez persze nem azt jelenti, hogy minden járásnál lesz műemléki iroda, amely műemléki szakhatóságként funkcionál. Arról van szó, hogy minden megyében létrehoztak egy járási építésügyi és örökségvédelmi hivatalt, ahová hatósági engedélyezésre a műemléki vagy a régészeti örökséget érintő kérelmeket kell benyújtani. Az országban huszonegy ilyen járási építésügyi és örökségvédelmi hivatal jött létre, tizenkilenc a megyékben, kettő a fővárosban. Szervezetileg mindegyik a megyeszékhely város járási kormányhivatalában található, Budapesten pedig az I. és az V. kerület kormányhivatalában. Tehát a járási műemléki hatósági jogkör csak az elnevezés szintjén járási, azt valójában megyei hatáskörrel a megyeszékhelyekhez telepítették. A másodfok a megyei kormányhivatalnál van, Budapesten pedig a fővárosi kormányhivatalnál.
A KÖH keretein belül működött egykor a műemléki tervtanács is, amely mint műemlékes építészzsűri a nagyobb műemléki beruházások terveit értékelte örökségvédelmi szempontból, és javaslatokat adott a tervezőnek. Havonta egyszer-kétszer ült össze, részben belsős, részben meghívott szakértőkkel a KÖH központjában. Azonban a KÖH-hel együtt tavaly november végén megszűnt. Helyette az új rendben a műemléki terveket a központi tervtanács bírálja majd el (művészettörténész, régész, restaurátor bevonásával), ha I. vagy II. osztályú műemlékről van szó. Ha pedig a szóban forgó épület III. osztályú műemlék, akkor terveit az állami főépítész által működtetett területi tervtanács véleményezi. (Az I., II. és III. osztályú besorolást a kiróható műemléki bírság mértéke szabja meg.)
A KÖH-ben működött egy közel ötvenfős tudományos főosztály is, amely a döntés-előkészítésben, a kutatásban munkálkodott. Ez a főosztály a nyilvántartással együtt a fővárosi kormányhivatalhoz került, néhány munkatársa pedig a Forsternél maradt.
A tudományos főosztály része volt az úgynevezett védési osztály, amely a védetté nyilvánításra javasolt épületek dokumentációját készítette elő, és terjesztette a miniszter elé aláírásra. Ez a védés-előkészítési feladat jelenleg a fővárosi kormányhivatal dolga. Ide futnak be az ország minden sarkából a védési javaslatok. Egyébként javaslatot beadni nemcsak ide lehet, hanem a járási, megyei hivatalokhoz is. Onnan is eljut az illetékes kormányhivatalhoz, majd a belügybe, ahol végül a belügyminiszter írja alá a műemlékké nyilvánító rendeletet.
Egyik fontos eszköze volt az operatív műemlékvédelemnek az egy évre szóló ideiglenes védés, amellyel korábban, sürgős esetben gyakran élt a KÖH, például ha egy értékes, de nem műemlék épületet bontás fenyegetett. Ez most is megmarad, kérdés persze, hogy mennyire lehet majd vele elég gyorsan élni, ha a döntést a kormányhivatalnál netán nem kizárólag műemléki szempontok befolyásolják majd.
