Hamis hangok
A közadakozásból felépült Vár utcai ingatlan pusztulásnak indult, olyannyira, hogy az épületet már 2010-ben kordonnal kellett körbezárni lehulló vakolatdarabok és az eresz alatti stukkók lezuhanása miatt. Ennek tükrében beszédes tény, hogy a debreceni önkormányzat még azt a 210 millió forintot is más célokra költötte el, amelyet pedig egy helyi cég kifejezetten a Zenede számára utalt át a város számlájára.
Múlt hónap közepén lelkes és öntevékeny civilek eljuttattak Kósa Lajos polgármesterhez egy levelet, amelyben az épület felújítását sürgették, sőt még tanulmánytervet is csatoltak a hivatal dolgának megkönnyítésére, de a polgármester azóta sem válaszolt a megkeresésükre. Holott olyan művészek támogató aláírását csatolták, mint a Kossuth-díjas Vásáry Tamás zongoraművész, karmester, a szintén Kossuth-díjas Vajda János zeneszerző, vagy a Liszt Ferenc-díjas Tréfás György operaénekes.
Míg a lakossági aláírásgyűjtő ív első szignálója Várady-Szabó Ilona és Várady-Szabó László volt, a Zenede alapítását 1861-ben 300 forint felajánlásával támogató Szabó Lajos kereskedő két ükunokája. Itt tartunk most: egyrészről Debrecenben és szerte az országban megmozdultak a kultúrakedvelő polgárok, művészek, építészek, kulturális szakemberek, aláírásokat gyűjtenek, és próbálják megmenteni a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolának helyet adó épületet – ám a városvezetéstől nem képesek kicsikarni semmilyen konkrétumot az ügy megoldására.
Ami nem is csoda, tekintettel arra, hogy ebben az ügyben Kósa Lajosnak egyszerűen szólva rossz lehet a lelkiismerete. Hiszen – amint azt egy helyi online újság, a vagy.hu feltárta – a helyi Fidesznek már a 2002-es választási programjában szerepelt az épület felújítása. Az ígéret így szólt: „az épületek műemléki jellegének megőrzésében támaszkodunk a szakmai és hagyományőrző civil szervezetek segítségére. Felújítjuk többek között a régi városházát, a Simonffy utcai ikerbérházat, a Csapó–Vár utcák sarkán lévő Zenedét. Forrás: városi költségvetés, Cívis Ház Rt., központi költségvetési pályázatok.”
Ez nem valósult meg, úgyhogy a 2006-os önkormányzati kampányban Kósa Lajos még egyszer megígérhette a beruházást. Akkor az volt az elképzelés, hogy az új piactömb felépítésével párhuzamosan 2007-re újul meg a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola. A munkálatokat az a Dexium Kft. vállalta magára, amely a vásárcsarnok kialakítására nyert többmilliárdos megbízást az önkormányzattól. A polgármester a megyei lap tudósítása szerint 2006 szeptemberében sajtótájékoztatón jelentette be, hogy nemcsak homlokzatfelújítást végeznek majd, hanem az egész épületegyüttest átépítik, korszerűsítik.
Ám ebből 2007-re csak a Zenede épületével szomszédos Simonffy Emil Zenei Általános Iskola épületének korszerűsítését végezték el, a zeneművészeti szakközépiskola felújítása ismét elmaradt. Ezért a város és a Dexium Kft. abban egyezett meg, hogy a cég a Zenedére szánt 210 millió forintot átutalja az önkormányzat számlájára, ami 2008 májusában megtörtént. Ám ezt a pénzt a fideszes városvezetés szégyenkezés nélkül lenyúlta, és másra költötte. Igaz, megkeresésemre a városházán finomabban fogalmaztak: „a kivitelező által fizetett összeg bekerült a város költségvetésébe, és azt az önkormányzat egyéb fontos közfeladatok megoldására fordította”.
Az előzmények dacára a Zenede felújítását szorgalmazó helyi civil csoport azt mondja: ne firtassuk a múltat, inkább a megoldásra koncentráljunk. A csoport egyik tagja Turi Gábor, a város volt kulturális alpolgármestere, aki zeneszerető emberként állt az ügy mellé, vezetője Jenei Zsolt – „civilben” biológus és szakfordító –, s bevonták a munkába Rácz Zoltán Borsos Miklós-díjas építészt, aki tanulmánytervet készített a létesítmény felújítására, sőt egy regionális zenei központ körvonalait teremtette meg.
Ez magában foglalja egy 32 fős kollégium kialakítását, hiszen a Zenedének kárpátaljai és székelyföldi tanulói is vannak. S miképpen lenne erre pénz? Jenei Zsolt szerint maga a kormányzat jelentette be, hogy mintegy 500-600 milliárd forintnyi, európai uniós fejlesztési forrásra lehet pályázni idén, sőt a miniszterelnök is kijelentette, hogy ezeket az uniós alapokat feltétlenül fel kell használni. De az idő szorít, erre a forrásra idén június 30-ig lehet pályázni, ezért – mondta Jenei – nagyon fontos volna, hogy a városházán meghallják az aggódó civilek hangját.
A kezdeményezésről megkérdeztem a városházát, a hivatal hosszú levélben válaszolt,de az lényegében semmiféle konkrétumot nem tartalmaz. Mint írják, „a debreceni önkormányzat szándéka töretlen, minden lehetőséget megvizsgálunk”. Majd hozzáteszik: „természetesen nem mondunk le arról, hogy Debrecenre oly jellemző újszerű, korszerű szakmai program szülessen és a fejlesztést a közeljövőben pályázat útján valósítsuk meg külső erőforrást igénybe véve”. Azaz: nesze semmi, fogd meg jól. Ennél azért 2002-ben is többet ígértek.
