Magyarországon két hasonló ambíciókkal indított, „civil” elismerés létezik: az Aegon Művészeti Díj és a Rotary Irodalmi Díj. Ezek nemcsak arra jók, hogy a hazai olvasókat orientálják, de a külföldi kiadásokat is elősegítik, hiszen egy díjazott könyv már önmagában is jó hírverés lehet. Nemrégiben mindkét elismerés háza tájáról aggasztó hírek érkeztek. Előbbi esetében megváltak a díjat kitaláló és hét éven keresztül működtető Eszéki Erzsébettől, az utóbbit pedig nem adták ki. Sorsa valamikor az idén dől el.

Ám mielőtt rátérnénk a hazai állapotokra, érdemes megnézni, hogyan megy mindez nyugodtabb tájékokon. A Goncourt-díj például kiváló példa arra, hogy egy-egy rangos elismeréshez nem is feltétlenül kellenek duzzadó pénzkötegek. Franciaországban évről évre mintegy 1500 irodalmi elismerést osztanak ki, de a dömpingből csupán öt emelkedik ki, s közülük is a legnagyobb nyilvánosságot a Goncourt Akadémia által 1903 óta kiadott díj kapja. Az elismerés ötlete Edmond Goncourt francia író nevéhez fűződik.

Őt a naturalizmus egyik előfutáraként tartják számon, regényeit testvérével, Jules-lel közösen írta. A gondolat, hogy létrehozzanak egy irodalmi társaságot, amely minden évben kitüntet egy regényírót, még 1867-ben született meg a fejükben. Úgy számítottak, hogy egy civil elismerés némiképp ellensúlyozná és árnyalná az akadémia által diktált, „hivatalos” irodalmi ízlést. El is kezdték a Goncourt Akadémia megszervezését, de megalakulását egyikük sem érhette meg. Edmond vagyonát végrendeletében az akadémia költségeire hagyta, a díj mégsem a vele adott pénzjutalom miatt jelentős. Korábban 50 frankos, ma 10 eurós csekkel jár, ám az általa nyert presztízs olyan hatást gyakorol, hogy a könyv eladott példányszámát az olvasók legalább 150 ezerig tornázzák fel, sőt volt olyan alkotás, amely 800 ezer példányt is megért. Nem beszélve a szinte menetrendszerű külföldi kiadásokról. A nyertes személyét eldöntő (ma kilenctagú) szakmai zsűri hagyományosan a Drouant étteremben gyűlik össze minden hónap első keddjén, ezért is nevezik a humoristák abrosz- vagy morzsaakadémiának a társaságot.

A díjazottak között ott találjuk Marcel Proust, André Malraux, Robert Merle, Simone de Beauvoir, Marguerite Duras és Andrei Makine nevét is. S bár elvileg egy szerző csak egyszer veheti át a díjat, az álnevekkel való trükközés révén a litván származású Roman Kacewnek kétszer is sikerült megnyernie: egyszer Romain Gary néven 1956-ban, másodjára pedig Émile Ajar néven 1975-ben. Mint minden nagyobb díj esetében, itt is vannak megmagyarázhatatlan hiányzók, például hiába keressük a listán Camus, Sartre vagy a Nobel-díjjal szintúgy kitüntetett Le Clézio nevét.

A Booker-díjat már a Goncourt presztízsét megirigyelve alapította 1968-ban a Booker élelmiszer-ipari vállalat, melynek a nevével ellentétben semmi köze sem volt a könyvekhez. A tekintélyét nem bízták a véletlenre, jelenleg 50 ezer angol fonttal jár. Az év legjobb angol, ír vagy a Brit Nemzetközösség állampolgára által írt könyvért lehet átvenni. A díj hivatalos neve jelenleg Man Booker, mert 2002 óta az elismeréssel járó pénzösszeget a Man Group befektetői csoport biztosítja. Az elismerés ma már az egyik legtekintélyesebb angolszász díjnak számít, sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy ’92 óta létezik orosz, 2005 óta pedig nemzetközi verziója is. A Goncourt-díjjal ellentétben itt lehet duplázni, de ez eddig csupán három szerzőnek sikerült: az ausztrál Peter Carey, a dél-afrikai, Nobellel is kitüntetett J. M. Coetzee és a brit Hilary Mantel dicsekedhet ezzel a nem mindennapi teljesítménnyel. Utóbbi ráadásul úgy, hogy a Farkasbőrben című regénye, majd annak folytatása, a Holtaknak menete érdemelte ki az elismerést. A 40. évforduló alkalmával kiosztott Best of Bookert viszont Salman Rushdie vihette haza Az éjfél gyermekei című regényéért.

Alapításában a Booker, jelölési módjában a Goncourt mintáját követte az Aegon Magyarország, amikor 2006-ban megalapította az Aegon Művészeti Díjat. A hárommillió forinttal járó irodalmi elismerés különlegessége, hogy a díjazott is díjazhat: minden évben ő választhatja ki a kétmillióval járó Társdíjat, amelyet más művészeti ágak képviselői nyerhetnek el. A jelölteket és a nyertest is szakmai zsűri választotta ki. Tavaly azonban megváltak az elismerést kiötlő és működtető Eszéki Erzsébettől, és olyan hírek kezdtek keringeni, hogy az alapítók szeretnék megújítani, a szakmai zsűri helyett a közönségre ruházni a díjazott kiválasztását.

Érdeklődésünkre Drevenka Edit elárulta: bár szélesebb réteg és szélesebb közönség felé szeretnének nyitni, a díj szakmai és anyagi háttere nem változik. Ami viszont új, hogy idén már a szépirodalommal foglalkozó kiadók (tizenheten) és a zsűri tagjai jelölhettek a díjra megfelelőnek tartott műveket (ez a Booker-díj gyakorlata is). Eddig ezt csupán a zsűri és a korábbi díjazottak tehették meg, vagyis egy szűk „akadémista” rétegen múlt a díjazott, akár a Goncourt esetében. Az új, 28 címet tartalmazó listára viszont már csak a felkért ítészek szavazhatnak, hogy valamikor áprilisra kialakuljon a végeredmény. A további tervezett újításokról sajtótájékoztatón számolnak majd be.

Megtorpanni látszik viszont a 2008-ban alapított Rotary Irodalmi Díj lendülete. Tavaly ősszel ugyanis elmaradt a szokásos, Duna Tévé által is sugárzott díjkiosztó ünnepség. Sumonyi Zoltán elárulta: ennek oka a pénzhiány. A díjat alapító Rotary Club Budapest-Tabán, ahogy eddig is, összegyűjtötte a díj összegének felét, ám a másik felét a többi magyarországi klub már nem tette hozzá. Mint Sumonyi elmondta, a díj iránti elkötelezettség nagyban függ az évente választott kormányzó személyétől is. Eddig olyan elöljárót választottak a klubtagok, aki szívén viselte az elismerés sorsát, tavaly viszont ez már nem így volt. A Rotary-díj tehát most az új kormányzó hozzáállásán múlik. Mint mondta, a hárommillió forinttal járó díj költségei további három-négymilliót tesznek ki, ezt a Budapest-Tabán klub tudná fedezni, de csak minden második évben.

A magyar irodalmi élet „civil” díjai már azért is fontosak, mert az állami elismerések ki vannak téve az aktuálpolitika viharainak, és a díjazás nemritkán a hatalom játszóterének számít. S bár Török András, a Summa Artium vezetője kísérletet tett a két világháború között nagy tekintélynek örvendő, szintén végrendeletből létrehozott Baum garten-díj újjáélesztésére, egyelőre nem járt sikerrel.

3MILLIÓ

A MAGÁNALAPÍTÁSÚ magyar irodalmi díjak 3 millió forinttal honorálják a kiemelkedő írói teljesítményt. A Man Booker díj 50 ezer fonttal, a Goncourt 10 euróval jár.

Grecsó Krisztián